Húspiac

„Nem tudjuk, kikről van szó, miért indultak útnak, hova igyekeznek, de ez nem olyan helyzet, hogy megelégszenek a szamárral, mikor lóra is van esélyük. Hiszen van, látható, minden uniós szabályt, törvényt áthágva végül át tudtak haladni Magyarországon is, a határok megnyíltak előttük, egyszerűen azért, mert sokan voltak. Tömegük volt, lendületük, az emberáradat pedig elsöpörte a határokat, az ellenkezést, a jogot is.

Állítólag Németország a célország. Megállnak majd ott, és csatlakoznak Köln, Berlin és München közösségeihez? Vagy mennek tovább, Franciaországba, Angliába? Hónapok óta tart Calais-nál a huzavona, ezrek próbálnak Franciaországból az ígéret ködös földjére átjutni, mintha legalábbis Franciaországban nem lehetne megtalálni a számítást.

Egy bizarr fordulattal pedig miközben Párizs a szíriai emberekért hullat könnyeket, azon gondolkodik, hogy mégis bombázni kellene az országot, mert akkor végül el fog bukni Bassár el-Aszad elnök, és vélhetően rendeződik a szíriai helyzet. Azaz nem az fog történni, ami Líbiában, a hatalmi vákuumba nem a hatalmas fegyverarzenállal rendelkező ilyen-olyan erőszakos csoport fog benyomulni, hanem polgári demokraták és szociálliberális értelmiségiek, akik választásokat rendeznek, a nép pedig boldogan újjáépíti a négy év alatt lerombolt országot. Akkor Obaid és Rasíd hazatér, Calais dzsungeltáborai helyén pedig százszorszép nő.”