Hogyan fogják majd elmagyarázni azoknak a Németországba vágyó, „Germany, Germany” rigmust skandáló embereknek, akiknek mást dob a gép, hogy őket Magyarországra, Szlovákiába, Észtországba, stb. osztották be?
Fogadjunk be mindenkit, aki menedékre szorul, majd osszuk szét „igazságosan” őket a tagállamok között – nagyjából ez az az álláspont, amit egyre több uniós, főleg nyugat-európai ország vezetője kezd magáévá tenni. Ez az úgynevezett kvótarendszer, mely mellett leginkább a legtöbb menedékkérőt ténylegesen befogadó Németország kardoskodik, de napról napra egyre többen támogatják a kezdetben még igen népszerűtlen ötletet.
Miközben abszolút érthető álláspont, hogy az évente több százezer embernek új otthont biztosító Németország a terhek egyenlőbb elosztását szorgalmazza, addig valahogy elfelejtkezünk azokról, akiket a nagyhatalmi sakkjátszmákban megedzett európai vezetők ide-oda szeretnének pakolgatni a térképen: a migránsokról.
A menekültkvótával ugyanis nem az a baj, hogy olyan országokba is juttatna néhány ezer menedékkérőt, amelyek amúgy nem célországai ezeknek az embereknek. Ennyi szolidaritás ugyanis minden EU-s tagállamtól elvárható, ráadásul különösebb terhet nem is jelentene egyik országnak sem.
Csakhogy.
A migránsok nem általánosságban az EU-ba vágynak, hanem konkrétan Németországba vagy mondjuk Svédországba. Oda szeretnének eljutni, ott tervezik a jövőjüket. Nem Görögországban. Nem Magyarországon. Nem más, kelet-közép-európai országban. De többségében még csak nem is Ausztriában, hanem még nyugatabbra.
Egyre jobban úgy néz ki, hogy előbb-utóbb lesz valamiféle kvótarendszer. De a menedékkérők közül sokan már azt sem értik, hogy miért kell Magyarországon rostokolniuk, miért nem mehetnek tovább Nyugatra. Kérdés: hogyan fogják majd elmagyarázni azoknak a Németországba vágyó, „Germany, Germany” rigmust skandáló embereknek, akiknek mást dob a gép, hogy őket Magyarországra, Szlovákiába, Észtországba, stb. osztották be? Mit fognak ehhez szólni? Milyen reakciót fog ez belőlük kiváltani? Egyáltalán: nem nehezíti-e az integrációjukat az, hogy egy olyan országba „telepítik” őket, ahol nem akarnak élni?
És persze az is kérdés: a nyitott határokkal rendelkező EU-ban mégis hogyan képzelik el, hogy a már valamilyen státuszt kapott emberek ne induljanak el immáron legális papírok birtokában a valódi célországaik felé?
Mi értelme lesz így a kvótáknak?
Az európai polgári kezdeményezés elindítói szerte a kontinensen mozgósítanak azért, hogy rászorítsák az EU vezetőit a migrációs politika radikális, európai érdekeket képviselő átalakítására.
Az Europol felhatalmazást kap arra, hogy a tagállamokat bűnügyi nyomozásokra ösztönözze.
Mindez nem független a tömeges bevándorlástól sem, mutatjuk a részleteket!
Az unió migrációs politikáját Georg Menz-cel, az Old Dominion University professzorával és az MCC vendégkutatójával elemeztük.
„Ez nem ígéretpolitika — ez valódi, komoly, európai forrás, amely közvetlenül a parajdiakat segíti. Most a bukaresti kormányon a sor” – fogalmazott Vincze Loránt RMDSZ-es EP-képviselő.
Ami a Mediaworks-harcostársakkal történik, az szégyene a közösségünknek.
A brit miniszterelnök a lemondása után már ki is nézte az új pozícióját.
