Hogyan fogják majd elmagyarázni azoknak a Németországba vágyó, „Germany, Germany” rigmust skandáló embereknek, akiknek mást dob a gép, hogy őket Magyarországra, Szlovákiába, Észtországba, stb. osztották be?
Fogadjunk be mindenkit, aki menedékre szorul, majd osszuk szét „igazságosan” őket a tagállamok között – nagyjából ez az az álláspont, amit egyre több uniós, főleg nyugat-európai ország vezetője kezd magáévá tenni. Ez az úgynevezett kvótarendszer, mely mellett leginkább a legtöbb menedékkérőt ténylegesen befogadó Németország kardoskodik, de napról napra egyre többen támogatják a kezdetben még igen népszerűtlen ötletet.
Miközben abszolút érthető álláspont, hogy az évente több százezer embernek új otthont biztosító Németország a terhek egyenlőbb elosztását szorgalmazza, addig valahogy elfelejtkezünk azokról, akiket a nagyhatalmi sakkjátszmákban megedzett európai vezetők ide-oda szeretnének pakolgatni a térképen: a migránsokról.
A menekültkvótával ugyanis nem az a baj, hogy olyan országokba is juttatna néhány ezer menedékkérőt, amelyek amúgy nem célországai ezeknek az embereknek. Ennyi szolidaritás ugyanis minden EU-s tagállamtól elvárható, ráadásul különösebb terhet nem is jelentene egyik országnak sem.
Csakhogy.
A migránsok nem általánosságban az EU-ba vágynak, hanem konkrétan Németországba vagy mondjuk Svédországba. Oda szeretnének eljutni, ott tervezik a jövőjüket. Nem Görögországban. Nem Magyarországon. Nem más, kelet-közép-európai országban. De többségében még csak nem is Ausztriában, hanem még nyugatabbra.
Egyre jobban úgy néz ki, hogy előbb-utóbb lesz valamiféle kvótarendszer. De a menedékkérők közül sokan már azt sem értik, hogy miért kell Magyarországon rostokolniuk, miért nem mehetnek tovább Nyugatra. Kérdés: hogyan fogják majd elmagyarázni azoknak a Németországba vágyó, „Germany, Germany” rigmust skandáló embereknek, akiknek mást dob a gép, hogy őket Magyarországra, Szlovákiába, Észtországba, stb. osztották be? Mit fognak ehhez szólni? Milyen reakciót fog ez belőlük kiváltani? Egyáltalán: nem nehezíti-e az integrációjukat az, hogy egy olyan országba „telepítik” őket, ahol nem akarnak élni?
És persze az is kérdés: a nyitott határokkal rendelkező EU-ban mégis hogyan képzelik el, hogy a már valamilyen státuszt kapott emberek ne induljanak el immáron legális papírok birtokában a valódi célországaik felé?
Mi értelme lesz így a kvótáknak?
A terrorizmust megszokni nem fogjuk – az európai politika felelőssége a béke és a biztonság megteremtése! Nagy Ervin írása.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
A zenész őszintén értékelte a kormányfő törekvését a békére, miközben az EU-t komoly kritikával illette.
A Mandiner korábban megírta: a feltételezett támadó X oldalán bizarr posztokat osztott meg, amelyben Angela Merkelt és a német kormányzat politikáját kritizálta.
„Brüsszel Magdeburgot akar csinálni Magyarországból, rá akarja kényszeríteni a magyarokra”, de „mindig meg fogjuk magunkat védeni, mert ezt nem szabad megengedni” – szögezte le a kormányfő.
A termelés hozza létre a fogyasztót – ez pedig ugyanúgy igaz a szexuális szükségletekre, vágyakra és habitusokra is.
Volt korábban olyan érzésed, hogy nem mehetsz el valahova, nem nézhetsz meg valamit, vagy nem olvashatsz el egy cikket, esetleg könyvet? Nekünk volt.
