Azt is tudjuk a nyugati államok több évtizedes tapasztalatából, hogy az újonnan érkezők (be)integrálása a többség által megszokott és követelt rendbe kivétel nélkül hosszú és fájdalmas folyamat, de a siker-kritériumnak elengedhetetlen része a kölcsönös befogadás, alkalmazkodás. Alapjában véve az Európán belüli migráció nagyrészt sikeres. Egy példa erre: Franciaországnak nem csak egy magyar származású államelnöke volt (esetleg még lesz), hanem egy ukrán származású miniszterelnöke is. Ezzel szemben, ha Franciaországnál maradunk, ott vannak a citék, az észak-afrikai bevándorlók lakótelepei: ezek effektíve zárványok, franciaajkú, de nem francia érzelmű lakossággal. A bevándorlók miatt Malmö városa külön világnak számít. És London, a világvárosok világvárosa, már nem fehér többségű.
Még egy példa: 1992-ben Schipholban (amsterdami reptér) lezuhant egy repülőgép egy a reptér szomszédságában található lakótelepi épületre, ahol nagyrészt migránsok éltek. A halálos áldozatok száma hivatalosan 43 volt, de ez a szám mai napig is vitatott, mivel a lakók közül sokan engedély nélkül tartózkodtak a telepen. Számomra ennek az a tanulsága, hogy még a magas hatékonyságú holland állam sem volt képes nyilvántartásba venni a bevándorlókat, mivel közülük sokan illegálisan éltek a lakóházban.
*
Eléggé egyértelmű, hogy ahol nagy számban, egységesen telepednek le a nem-európai bevándorlók, ott (egy kis understatement-tel) külön, elkülönített társadalmak alakulnak ki, szakszóval gyakran liminális állapotban: valójában nem tartoznak a többségi kultúrvilághoz, de már felmenőik eredeti világa sem mond nekik sokat. Ezek a zárványok nem tűnnek el, hanem távlatilag is újratermelődnek. Tudom, kivétel mindig akad, de egyedi példákkal az ellenérveket nem lehet alátámasztani. Remélem, hogy ebben a kontextusban senkinek sem jut most eszébe a multikulturalizmus – mindenki tudja, hogy az enyhén szólva délibáb, ábránd, de leginkább egy nagy kudarc.
Kérdéses, hogy ezekben a zárványokban milyen szerepet játszik maga az állam, képes-e a letelepedett lakossággal a rendet, saját gyakran eltérő rendjét elfogadtatni, fenntartani. Például szerepeljen a becsületbeli gyilkosságok továbbélése, nagycsaládok erkölcsi szabályozása és a polgári egyenlőség összeférhetetlensége, a nők alávetettsége, feltételezett alacsonyabb rendűsége, az első unokatestvérek közti házasság.