Menekültstátusz igen, állampolgárság nem – mit akarhat Merkel?

Nyolcszázezer ember. Az ország lakosságának egy százaléka. Előrejelzések szerint ennyi menedékkérő érkezik idén Németországba. A megdöbbentő számok ellenére azonban korai lenne Németország elarabosodását vizionálni. A legfontosabb kérdés nem az, hogy hányan érkeznek, hanem hogy mi lesz a további sorsuk.

A multikulti látványos bukása miatt jogosan konganak a vészharangok. Németország kudarcot vallott az országban élő hárommillió muszlim integrálásában. A kialakult helyzet tanulsága azonban mégsem az, hogy nem kellett volna beengedni a törököket és más keleti népeket. A '80-as, '70-es években a német gazdaságnak nagyon is szüksége volt az akkor még dolgos kezekre. A valódi tanulság az, hogy nem kellett volna engedélyezi a családegyesítéseket és pláne nem kellett volna állampolgárságot adni a vendégmunkásoknak és családjaiknak.

Egy adott országban a jelenlévő idegenek magas száma önmagában még nem probléma. A gazdag Öböl-országokban például a külföldiek aránya mindenhol meghaladja az ötven százalékot. Az aprócska Katarban a lakosság nyolcvan százaléka bevándorló. Nem túlzás azt állítani, hogy a külföldiek nélkül ezek az országok működésképtelenekké válnának.

Van azonban egy lényegi különbség az Öböl-beli és az európai migráns-politika között: arrafelé nincs honosítás. Csakis helyi szülők gyermeke kaphat állampolgárságot. Milliószámra élnek a térségben olyan bangladesiek, pakisztániak, szudániak és egyéb szegény országok fiai, akiknek még egykor nagyszüleik érkeztek vendégmunkásként, és már szüleik sem jártak az óhazában. Ettől azonban ők még nem válnak katariakká, szaúdiakká vagy dubaiakká. Sőt, a szigorú törvények miatt nemhogy nekik, de még az unokáiknak sem lesz lehetőségük állampolgárságot szerezni. Ezekben az országokban nincs is gond a migránsokkal. Sem a köz, sem pedig az állam biztonságát nem fenyegetik, hiszen elég a legkisebb kihágás, és nincs többé jó fizetés, autó, új okostelefon: azonnal repülőre pakolják őket. Senki nem hiszi magát pótolhatatlannak: a külföldiek tudják jól, hogy helyükre bármikor ezrek ugranának.

Tény: Németország társadalma egyre öregszik, a gazdaságnak reális becslések szerint évente négyszázezer bevándorlóra lenne szüksége a jelenlegi növekedés fenntartásához. Angela Merkel bejelentette: Németország minden Szíriából érkezőt befogad. A kancellár döntése mögött egyértelműen a ráció áll. Szíriából – egyelőre még – a gazdasági szempontból hasznosítható középosztály vándorol Európába. Kellőképp átgondolt szabályozásokkal a német gazdaság még profitálhat is a menekültekből.

Ha Berlin tanul a múlt hibájából és kellőképpen megnehezíti, esetleg ellehetetleníti az állampolgársághoz jutás törvényi feltételeit, a jövőben bármikor megszabadulhat a gazdasági vagy biztonsági szempontból nemkívánatos elemektől. A logisztika pedig aligha jelent majd gondot. Az Európai Unió – alapvetően német irányítású – külső határvédelmi szerve, a Frontex most is csendben, de meglepően hatékonyan teszi a dolgát. 2014-ben több mint tizenegyezer embert deportáltak kényszer alkalmazásával Németországból.

A gépezet olajozottan működik, és messze nincs még csúcsra járatva. A német vezetésnek a politikai következményektől pedig aligha kellene tartania. Az állampolgársággal, és így szavazati joggal sem rendelkező tömeg politikailag ugyanis értéktelen, így a mindenkori kancellárnak aligha kellene népszerűségvesztéstől tartania a rendbontók, vagy az olyanok kiutasításával, akiknek hazája már biztonságosnak számít. Addig viszont a menekültek tömegei munkával hálálhatják meg az időlegesen kapott, otthonihoz képest kényelmesebb és biztonságosabb életet.