A legnagyobb kisebbség − Migráció és mi IX.

Kezdjük a közepén. In medias res. És lesz még itt enumeráció is…

Merkel bejelentette: Németország befogad minden Szíriából érkező migránst. A kancellár bejelentését értetlenség fogadta, pedig ez a bejelentés csak a hetekkel ezelőtti bejelentés folyománya. Gyakorlati megvalósítása.

Németország már hetekkel ezelőtt közölte, hogy szelektálni kíván a migránsok között, és a „használható” szakembereket hajlandó befogadni.

Nos, a migránsok közül messze a legképzettebbek a szírek. Ráadásul közöttük legtöbb a keresztény, akikről joggal feltételezhető, hogy nem akarnak majd szent háborút, dzsihadot folytatni a keresztények ellen, illetve tágabban értelmezve, a nem muszlimok ellen. És joggal feltételezhető, hogy majd tizenöt-húsz év múlva a gyerekeik sem akarják elpusztítani a Nyugatot. (Miképpen Michael Adebolajoról és Michael Adebowaleról sem feltételezte senki sem.)

Merkel tehát tudja, mit csinál. Legalább ötven éves stratégiában gondolkodik. Hiszen így most hozzájuthat talán kétmillió képzett szakemberhez is (az egykorvolt szír középosztály legjavához), akiknek kiképzése minimum ötvenmillió forintba kerülne fejenként. Tehát Merkel most zsebre vág kétmilliószor ötvenmillió forintot. Ez 100.000.000.000.000 forint. Vagyis 333.333.333.333 euro. Nagyjából. Ez azért megér egy kis ajtócsapkodást. Ráadásul Németország az amúgy is siralmas európai termékenységi rátában katasztrofális eredményekkel „büszkélkedhet”. Egyes tartományaiban, például a volt NDK-hoz tartozott Szászországban ez a mutató 0,9, vagyis az ott élő nők átlagban egyetlen gyermeket sem szülnek ma már.

Tehát Merkel tudja, mit csinál.

De Merkel nem tudja, mit csinál. Mégsem tudja.

Ahogy egész Európa sem tudja.

Legkirívóbb példája ennek a Juncker bácsi panasza. Ő arról értekezett a minap a hálón, hogy nem ilyen Európában akar élni. Az enyhén sör és fos szagú (Istenem, Hrabal mester! Hol vagy?) picsogás szerint ő nem ilyen Európát képzelt el. Mert hát hol marad a nyitottság, a befogadás nemes gesztusa, stb., stb.

Igen, ő az enumeráció második tétele. És egyelőre csak annyit: mi sem képzeltük, hogy De Gaulle Európáját egyszer egy demens, vén hülye vezeti majd. Jelcin tökéletes reinkarnációja.

Európa nem tudja, mit cselekszik.

Az ENSZ legutóbbi demográfiai előrejelzésében megdöbbentő számokat olvashatunk. E szerint a század végére (ha megérjük emberként egyáltalán) az emberiség lélekszáma ismét megduplázódik. (Az én születésem óta, vagyis ötven év alatt egyszer már megduplázódott.)

Ez a duplázódás pedig úgy megy végbe, hogy az emberiség általános termékenységi mutatója nem haladja meg az „ideális” 2,5 mutatószámot.

De ebben a „két és félben” hatalmas a szórás.

Ázsia és Afrika termékenységi mutatója az egekben, Észak- és Dél-Amerikáé normális, míg Európáé tragédia.

Csak hogy világos legyen: Afrika termékenységi mutatószáma 4,53, vagyis egy afrikai nő átlagosan majd’ öt gyereket szül. Így Afrika népessége a következő 50-70 évben meg fog négyszereződni (!), a jelenlegi egyről négy milliárdra nő. Ez a tény egyszersmind zárójelbe teszi Thomas Malthus egész munkásságát, valamint zárójelbe teszi az emberiség elmúlt pár ezer évének legalapvetőbb törvényszerűségeit. Mert hát mégis csak úgy volt az, hogy népesség robbanások mindig ott és akkor következtek be, ahol és amikor annak megvoltak a feltételei. Vagyis amikor az életfeltételek és a körülmények ezt lehetővé tették. Amikor a homo sapiens a gyűjtögetésről és a vadászatról áttért az élelemtermelésre, azonnal demográfiai bumm következett be. Aztán, amikor például Mezopotámiában az élelemtermelésben minőségi ugrás következett be, ezt az ugrást követte a népesség ugrásszerű növekedése is. És így tovább. De – miként erre Malthus felhívta a figyelmet –, az egyensúly mindig beállt. Mivel miközben a népességnövekedés mértani haladvány szerint nő, az élelemtermelés és az egyéb létfenntartási javak termelése csak számtani haladvány szerint képes növekedni. Így aztán időről-időre éhínségek, járványok, háborúk „gondoskodnak” arról, hogy az emberiség ne legyen képes túlszaporodni.

Afrika e tétel cáfolata.

Afrikában nincs mit enni, Afrikában nincs egészséges ivóvíz, Afrikában folyamatosak a háborúk, ám a népesség soha nem látott mértékben növekszik.

Eközben Európa termékenységi mutatója az ENSZ aktuális jelentése szerint 1,53. Vagyis az európai nők még a fehér „rassz” önreprodukciójához szükséges két gyermeket sem szülik meg. Történik ez azon a földrészen, ahol az élelmiszerek millió tonnáit kotorjuk a szemétbe, ahol pusztán a mocskunk lehúzásával annyi vizet pocsékolunk naponta, amennyiből egy afrikai ember egy hónapig élne, s ahol minden szempontból ideálisak a feltételek a szaporodásra.

S még csak abba az önfelmentésbe sem menekülhetünk, hogy mindez a jelen, pusztán a pokolra való liberalizmus következménye. Mert bár a liberalizmus – illetve ami lett belőle – tényleg a pokolra való, de a gyermekek nem vállalásának mélyen gyökeredző hagyományai vannak az európai társadalmakban. Gondoljunk csak a magyar parasztok „egykézésére”. S ugyanilyen mély, kulturális hagyományai vannak az önpusztításnak is, gondoljunk csak az orosz férfiak életformájára. De ez sem változtat a tényen: lassan irreverzibilissé válik a fogyásunk.

Így nézünk szembe az előttünk álló néhány évtizeddel. Ez pedig nem a ködös jövő. Ez a gyermekeink és az unokáink élete.

És bár az ő életükről van szó, képtelenek vagyunk felfogni a legelemibb tényeket is. Ma a világ több, mint hétmilliárd emberéből alig több mint hétszázmillió a fehér ember. Tíz százalék. A fehér ember, aki nem szaporodik. Ma a világ legnagyobb és legveszélyeztetettebb kisebbsége a fehér rassz.

És ez a legveszélyeztetettebb fehér rassz permanensen aggódik a világ 6,5 milliárdos többségéért.

Teszi ezt a rossz lelkiismerete okán, és azért, mert elment az esze. Elvette a jólét. És az unalom. (Apropó! A Pinta legénysége, amikor eljutott az Újvilágba, biztosan nagyon elcsigázott volt. És az indiánok biztosan nagyon megsajnálták őket. Már csak azért is, mert az hitték, Quatzlcoatl, a Tollas Kígyó hírnökei tértek vissza végre. Ahogy Vona is meg van győződve, hogy éppen az istenség küldöttei lepik el a világunkat. Hogy is mondta a pártelnök úr Törökországban?

„Az iszlám az emberiség utolsó reménysége a globalizáció és a liberalizmus sötétségében.” Így mondta. És nyilván komolyan gondolta, mert a pártelnök úr tiszta és becsületes pártelnök úr, róla fel sem tételezhető, hogy csak csinált egy mélytorkost Ankarában a vendéglátóinak. De akkor miért akar most lövetni a határon, és miért akar kereszteket állítani ugyanott? Hiszen éppen az utolsó reménység törtet befelé…

Mindegy ez is. Sőt, ez a „legmindegyebb”.

Az a lényeg, hogy Európa nem tudja, mit cselekszik.

Északtól délig egyetlen káosz és önfeladás és ostobaság minden. A fehér rassz elvesztette legalapvetőbb ösztöneit. Képtelen a fajfenntartásra, képtelen arra, hogy megvédje territóriumát és kultúráját. Ide vezetett a szabadság és a jólét. És ne legyenek illúzióink: bár az emberi faj egyik alaptörvénye – mint láttuk – visszájára fordult, de azért néhány törvény még érvényes. Például az, hogy a szaporodásra képes, életerős tömeg betölti a rendelkezésére álló teret, és azokat a tereket is, amelyek kiürülnek.

E „kitöltés” elindult.

Közben a mainstream európai politika gügyög, és újra beleszeret liberális és jóságos önmagába. Persze azért módjával…

Két történet:

Kedves barátomék egy magyar gyökerekkel rendelkező, de már Kanadában született lányt hívtak meg a nyárra, hogy ő ismerkedjen ősei hazájával, nekik pedig legyen bébiszitterük. A lány érvényes papírokkal, tartózkodási engedéllyel meg is érkezett Németországba. A tartózkodási engedélye három hónapra szólt. Azonban a rend éber német őre kiszúrta, hogy a visszaútra érvényes repülőjegyének dátuma négy hónap múlva esedékes. Igen, szegény lány úgy gondolta, hogy majd három hónap múlva hosszabbít egy hónapot. A szigorú német határőr viszont másképpen gondolta. Ő úgy gondolta, ez az egy hónap diszkrepancia súlyos bűncselekmények előjele. S tudják mi történt ezután? A németek kitoloncolták a lányt az Unióból! Feltették egy Londonba tartó gépre, az angolok meg tovább toloncolták haza.

Egy kanadai, fehér, szőkésbarna, középiskolás lány érvényes papírokkal nem nyert bebocsáttatást az Unió területére 2015-ben! Bezzeg ha illegálisan jött volna, kerítést átugorva, papírok nélkül, és ha fekete lenne! Már ott melegedne Mutti Merkel tűzhelyénél…

A másik történet Wilhelm Fruzsina története.

A fogyatékos magyar lány egyetlen élő rokona a Svédországban élő nagynénje. Aki szeretettel befogadta a lányt magához. Befogadta volna. Ugyanis hosszú-hosszú huzavona után eldőlt: a svéd bevándorlási hivatal nem lát semmilyen, sem jogi, sem politikai, sem pénzügyi megoldást arra, hogy a sérült, árva magyar lány Svédországban maradhasson egyetlen rokonánál. Ráadásul a svéd bevándorlási hivatal úgy nem talált lehetőséget erre, hogy a magyar kormány közölte: átadják a svédeknek azt az összeget, amelyet a magyar szociális ellátó rendszer biztosít Fruzsina ellátására. A svédek visszautasították az ajánlatot, és kiutasították Fruzsinát, aki most hazatért Magyarországra, ahol egy szociális otthonban fog élni.

Remélem, a svéd nagykövet olvassa ezt a kis írásomat, vagy valahogy eljut hozzá. Úgyhogy ezúton üzenem: az önök kormányzata és egész bürokráciája, amely számolatlanul és kérdés nélkül befogad minden színes bőrűt, jöjjön az bárhonnan a világból, nem egyszerűen önsorsrontó idióták gyülekezete, de mint Wilhelm Fruzsina fehér, fogyatékos magyar lány esete ékesen bizonyítja, egyszersmind aljas, érzéketlen, gonosz és embertelen tahók gyülekezete.

Persze, az összképet tekintve ez is mellékes. Ez csak egy magyar lány tragédiája.

De Európa ennél hatalmasabb tragédia küszöbén áll.

Európa képtelen racionálisan gondolkodni, Európa ideológiai rögeszméinek foglya.

A fehér rassz elveszítette képességét a fajfenntartásra – holott ez az egyik legelemibb ösztön. S úgy tűnik, a fehér rassz elveszítette másik elemi ösztönét is, a territoriális védelem, védekezés ösztönét. Illetve, ez nem egészen pontos így. Hiszen az USA védekezik. Mexikóval közös határán kerítést húzott fel, és kiadta a tűzparancsot. Oroszország is védekezik. Próbálna meg akárhány illegális bevándorló áttörni az orosz határon!

Ausztrália is védekezik. Egyszerűen visszavontatja a migránsok hajóit az ausztrál felségvizekről a nyílt tengerre, vagy kiteszi őket valamilyen szigetre. Embertelen? Az hát. De hatékony.

Egyedül Európa nem védekezik.

És mélyen hiszi, hogy ez a helyes, ez a humánus, ez a liberális magatartás.

A migránsok szemszögéből kétségkívül az is. Csak a fehér, keresztény, európai őslakosság szempontjából embertelen.

Így leszünk lassan Wilhelm Fruzsinák mindahányan. Ha hagyjuk.