Egyre kevesebbet tud Amerika a világról?

2015. augusztus 11. 18:13

Az Egyesült Államok nemzetközi fölénye nem csak gazdasági fejlettségének, katonai felszereltségének, hanem szellemi tőkéjének, azaz a felkészült szakembereknek is köszönhető volt.

„A második világháború óta az Egyesült Államok nemzetközi fölénye nem csak gazdasági fejlettségének, katonai felszereltségének, hanem szellemi tőkéjének, azaz a felkészült szakembereknek is köszönhető volt. Charles King szerint ez napjainkban, a nemzetközi tanulmányok képzés hanyatlásával megváltozni látszik. Az okok között van a csökkenő pénzügyi támogatás, a nemzetbiztonságnak mindent alárendelő szemlélet és sokszor maguk a kutatók is, írja az amerikai szakember a Foreign Affairs-ben megjelent cikkében.

Az amerikai külügyminisztérium pontosan egy hónappal a kijevi Euromajdan tüntetések előtt megszüntette azt a programját, amely 1983 óta az Oroszországhoz és a posztszovjet térséghez kapcsolódó kulturális és nyelvi képzéseket támogatta. A program leállítása csupán 3,3 millió dollárt takarított meg, azaz nagyjából annyit, amit egy repülőgép-anyahajóra költenek, ha fél napot a tengeren tölt. A program ugyan idén év elején újraindult, de már csak feleakkora költségvetéssel.

King szerint az USA világhatalommá válását a hasonló képzési programok által kiképzett kutatók és hallgatók tették lehetővé. Ezek az emberek bármikor elérhetőek voltak és kivételes tudással rendelkeztek más népek nyelvéről, kultúrájáról, történelméről, politikai rendszeréről és földrajzáról. Nemcsak a döntéshozók figyeltek rájuk, de sokszor maguk is döntéshozói pozícióba kerültek. King véleménye az, hogy ha valaki tényekre alapozott ismereteket szeretne a pakisztáni terrorizmusról vagy a kínai környezetszennyezésről, esetleg az orosz politikai életről, biztosan van az USA-ban valaki, aki ezekkel rendelkezik. Szerinte az már kérdéses, hogy fordítva is így van-e. (...)

Senki sem tudja, hogy a következő válság hol fog kitörni. King szerint ezért szükséges, hogy széles körűen kompetens szakértői gárda álljon rendelkezésre. Ugyanis tegnap még lényegtelen dolgok egyszer csak lényegessé válhatnak. Ilyen például Kelet-Ukrajna demográfiája, vagy a nyugat-afrikaiak attitűdje a közegészségüggyel szemben. King véleménye az, hogy csak a finom különbségeknek a megértésével tud egy nagyhatalom helyes döntéseket hozni, ezért lényeges az a hozzáállás, amit J. William Fulbright úgy fogalmazott meg, hogy képesek vagyunk úgy látni a világot, ahogy mások. A demokratikus országok nagyban függnek olyan szakemberektől, akik nem részesei a kormányapparátusnak és független szakértelemmel bírnak.

Sok ország tud rakétakilövőket és torpedókat gyártani, de kevés épített egy Brookings Institute-ot vagy egy Chatham House-t. King szerint ezeknek a szakembereknek nem az a fő szerepük, hogy a döntéshozókat felhatalmazzák. Sokkalta inkább az, hogy korlátozzák őket azáltal, hogy rávilágítanak, a világ dolgai sokkalta bonyolultabbak, mint ahogy elsőre látszanak; és figyelmeztessenek, hogy mi lehetséges történelmileg és kulturálisan. King meglátása szerint az elmúlt fél évszázadban a világot az formálta, hogy az USA megértő kíváncsisággal fordult más országok felé. Ennek a képességnek a megtartása nem csak egy nagyhatalom biztosítéka jövővel szemben, hanem a lényege egy nyitott, kíváncsi, és kritikus társadalomnak.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/89470