Nem gondolom, hogy magyarázkodnom kell a véleményem tekintetében, de ha érzéketlenséggel és szolidaritás-hiánnyal vádolnak, annyit megjegyeznék: az elmúlt húsz évben nagy valószínűséggel több menekülttáborban jártam, és több humanitárius akcióban vettem részt, mint ahány romkocsmában a liberális barátaim megpróbálták megváltani a világot.
A mostani migrációs hullám kapcsán nem véletlen, hogy a nagy segélyszervezetek nem aktívak – nem ők várják egy pohár vízzel és szelet kenyérrel az embereket Ásotthalomnál és nem ők osztanak ételt a Keletinél. Ez ugyanis nem menekülthullám, hanem egy jól szervezett, egyes kormányok által egyenesen támogatott népvándorlás. Szerencsétlen vagy kevésbé szerencsétlen embereket valakik felbiztatnak, hogy adják el mindenüket, mert Nyugat-Európában kolbászból lesz a kerítés, és majd ők vagy mások megszervezik az útjukat sok határon át a végcélig. Kicsit hasonlatos ahhoz, amikor a magyarországi romák, eladva házaikat vagy uzsorakölcsönt felvéve elindultak meglehetősen szervezetten Kanadába, az ottani magas szociális ellátás reményében. A lehetőség kétségkívül létezett, néhányan jól is jártak, de aztán Kanada kapcsolt, bezárta a kiskaput és hazapaterolta a »menekültek« többségét. Jó sok pofára esés lett belőle.
Nem állítom, hogy nincsenek olyanok a Magyarországra érkezettek között, akik háború elől menekülnek. De ők is átjöttek (kormányok által tűrt vagy támogatott módon, nem keveset fizetve embercsempészeknek) legalább négy határon. Magyarország a délszláv háború idején befogadta a háború menekültjeit, és biztos vagyok benne, hogy ha úgy alakulna a helyzet Ukrajnában, akkor azokat is befogadná. A világban (eddig) nem az volt a gyakorlat, hogy ha valahol háború lesz, az emberek felkerekednek és hét határral arrébb kopogtatnak, hogy megjöttünk. Ez anarchiához vezet, és ez talán még liberális barátaimnak sem tetszene. Még a sokat emlegetett ötvenhat idején is úgy működtek a dolgok, hogy a magyarok a szomszédos Ausztriába menekültek, ahol egy befogadótáborban (Traiskirchen) hónapokat vártak arra, hogy mely ország fogadja be őket. Még a bevándorlókból felépített szuperhatalom, az USA is évente megszavazott kvótarendszer, valamint szigorú feltételek alapján, szabályozott módon fogadott-fogad be embereket, nem úgy, hogy a magyarok-szírek-pirézek megérkeznek-megérkeztek egy bőrönddel New Yorkba azzal a felkiáltással, hogy csókolom, itt vagyunk, tessék befogadni. Ezt nem nevezném sem idegenellenességnek, sem szolidaritáshiánynak, egyszerű jogos önvédelem és józan ész. A szolidaritást gyakorló joga eldönteni, hogy kivel és hogyan szolidáris.