Kérdések és válaszok az Irán atomprogramját illető megállapodásról

A nukleáris egyezményt Iránnal néhány héttel ezelőtt Bécsben írták alá. A megállapodást követően szárnyra keltek a remények. A jószándékú béketeremtők arcán a mosoly mindent elmondott. Azonban a mosolyon túl, a várakozások és remények lefektették a kemény valóságot, amely alátámasztja, hogy miért ne bízzunk meg Iránban.

Hadd mutassam be 6 pontban (kérdés-válasz formájában), hogy ez a nagyon problémás megállapodás miért nem akadályozza meg, hogy Irán nukleáris fegyverhez jusson, és miért teszi világossá azt is, hogy a világon mindenkinek aggódnia kellene!

Igaz, hogy a megállapodás csökkenti annak a valószínűségét, hogy Irán nukleáris fegyvert állítson elő?

Épp ellenkezőleg: a megállapodás két utat is megnyit Irán előtt az atombomba előállításához. Az első az, hogy Irán az egyezséget megszegi, ugyanis a megállapodás arra a feltevésre alapul, hogy az ellenőrzés és hírszerzés eszközeivel meg lehet akadályozni, hogy Irán csalárd módon cselekedjen. Azonban mind Irán, mind Észak-Korea esetén láthatjuk, hogy ezek a módszerek kudarcot vallottak. Példaként említhetnénk azt, hogy az Egyesült Államok, az Egyesült Királyság és Izrael is képtelennek bizonyultak éveken át arra, hogy felfedezzék Irán hatalmas, földalatti nukleáris létesítményeit Natanz és Kom területén.

A második út az, hogy Irán nem tartja be az egyezséget. Megközelítőleg egy évtizeden belül automatikusan megszűnik minden korlátozás, amely Irán atomprogramját érinti, így onnantól fogva az ország akármennyi centrifugával rendelkezhet, és teljes nemzetközi legitimáció mellett, korlátlan mennyiségben dúsíthat uránt. Irán centrifugái az országban ma használtaknál sokkal nagyobb sebességgel fogják előállítani a dúsított hasadóanyagot, mivel a megállapodás keretei között tovább folyhat a nagy teljesítményű centrifugákra irányuló kutatás-fejlesztés. Ahogy az Egyesült Államok elnöke is mondta, Irán kitörési ideje ekkorra közel nullára fog csökkenni.

Bár az egyezség megnehezítheti azt, hogy Irán a közeljövőben atombombát fejlesszen, de egyben szinte garanciát nyújt arra, hogy körülbelül egy évtized múlva az ország egész nukleáris arzenállal rendelkezhessen.

A háborút leszámítva milyen realisztikus alternatívái lehetnek az egyezségnek?

A jelenlegi, elhibázott egyezség helyett Izrael ismételten is felvetett két alternatívát. Az első ezek közül az volt, hogy Izrael Állam támogatta a „felszámolást felszámolásért” politikáját, ami azt jelenti, hogy a szankciókat kizárólag akkor oldanák fel, ha Irán leszerelné az atomprogramját. Ez az elv több egymást követő ENSZ BT határozatra alapult, és 2013-ig az Egyesült Államok álláspontja is erre alapult. Ha életbe lépett volna, pontot tehettünk volna Irán nukleáris ügyének végére.
Izrael második javaslata az volt, hogy Irán nukleáris infrastruktúráját ha nem is teljes, de jelentős mértékben le kellene építeni, valamint ezt illetően szigorú korlátozásokat kellene bevezetni, amelyek csak abban az esetben szűnnének meg, ha az ország felhagyna a nemzetközi terrorizmus támogatásával és Izrael Államának megsemmisítésére tett erőfeszítéseivel. Ha Irán azt várja el, hogy normális országként kezeljék, akkor normális országként is kell viselkednie.

Irán körülbelül egy évtizeden belül komolyan veszélyeztetni fogja a világbékét, és a tudat, hogy hamarosan atomhatalommá válik, önmagában is elég lehet egy nukleáris fegyverkezési verseny beindítására a Közel-Keleten, a világ legkevésbé stabil régiójában.

Mindezeken felül az elkövetkező évtizedben sok százmilliárd dollár fog befolyni Irán kasszájába, amelyet a terrorizmus támogatására és a haderejének fejlesztésére fog fordítani.

A konvencionális vagy atomháború kitörésének veszélyét mindez nemhogy csökkentené, hanem sokkal inkább növeli.

Ha a megállapodás a korábbiaknál valóban „részletesebb” betekintést enged Irán atomprogramjába, Izrael miért fél ennyire a csalás lehetőségétől?

Bár a megegyezés lehetővé teszi, hogy az Irán által elismert nukleáris létesítményeket folyamatos megfigyelés alatt tartsák, a felügyeleti mechanizmusok nem felelnek meg a potenciális el nem ismert, rejtett létesítményeken folytatott, atomfegyverekkel kapcsolatos tevékenység felderítésére. Az egyezmény értelmében Irán 24 napnyi haladékot kap, mielőtt a gyanús telephelyekre köteles lenne megfigyelőket engedni. 24 nap rengeteg idő ahhoz, hogy Irán a jogtalan cselekedeteit elkendőzze, mivel nem minden atomfegyverekkel kapcsolatos tevékenység hagy hátra kimutatható nyomokat.

A megállapodásban leírt felügyeleti és megerősítési folyamatok gyenge pontjai egyértelműen megmutatkoznak annak tükrében, hogy atomfegyverek tekintetében Iránnak és Észak-Koreának már többször sikerült megtévesztenie a nemzetközi közösséget. Ez nagyon távol áll a tárgyalások során ígért „bármikor, bárhol” elvégezhető vizsgálatoktól.

A megegyezés nélkül a szankciók nem vesztették volna érvényüket?

Az Iránt 2012 óta sújtó szigorú szankciók kényszerítették arra, hogy a rezsim kénytelen volt tárgyalásokat folytatni. A szankciókban foglalt legfontosabb intézkedéseket az Egyesült Államokban erős kétpárti támogatás mellett fogadták el. Mivel a cégeknek választaniuk kellett, hogy Iránnal vagy az annál negyvenszer nagyobb gazdasággal rendelkező Egyesült Államokkal üzletelnek, a vállalatok világszerte a gazdaságilag és etikailag is helyes utat választották. Ez továbbra is így marad, ha a szankciók fennmaradnak vagy erősödnek, és ez a tény elengedhetetlen egy olyan, jobb alku megkötéséhez, amely rábírná Iránt katonai célú atomprogramjának leszerelésére.

A megegyezés ellehetetlenítheti az értékelhető szankciók ismételt bevezetését abban az esetben, ha Irán megszegi az egyezséget, mivel ösztönzőleg hat a gyors, nagy mértékű befektetésekre az országban.

Az egyezség nem növeli Izrael és a régió biztonságát? Nem lenne előnyösebb úgy kérdőre vonni Iránt a terrorizmus és agresszió kérdésében, hogy nincs a kezében atomfegyver?

A megállapodás nem akadályozza meg, hogy Irán atombombához jusson, hanem lehetővé teszi, hogy körülbelül egy évtizedes távon rengeteg atomfegyvert gyártson, ezzel potenciálisan is kirobbanhat egy nukleáris fegyverkezési versenyt a régióban.

Ezen felül az egyezség feltételei mellett Irán dollárszázmilliárdokhoz fog jutni a szankciók feloldásának, közvetlen befektetéseknek és az olajexportnak köszönhetően. Ez a hirtelen jött bevétel Irán atomprogramját, terrorista tevékenységét és agresszióját fogja finanszírozni, amelyekkel folytathatja a regionális és globális stabilitás megingatására tett kísérleteit.

A megállapodásban az iráni atomprogramot érintő korlátozásoknak nem feltétele, hogy az ország felhagyjon a Libanonban, Szíriában, Jemenben, Líbiában, Irakban és máshol folytatott terrorizmussal és destabilizáló célú tevékenységgel. Ennek tükrében láthatjuk, hogy az egyezség valójában súlyosbítja az iráni terrorizmus problémáját.

Mit fog tenni Izrael most, hogy a megállapodást már elfogadta az ENSZ Biztonsági Tanácsa és az Európai Unió is?

Ez az egyezség súlyos veszélyt jelent az egész régióra és a világra, de különösen Izraelre nézve. Irán még a tárgyalások alatt is Izrael eltörlését szorgalmazó kijelentéseket tett, miközben az izraeli határok mentén fekvő érdekcsoportjait támadófegyverekkel látta el, valamint izraelieket és zsidókat célzó terrorakciókat támogatott világszerte. 

Az izraeliek politikai nézetekre való tekintet nélkül egyetértenek abban, hogy ellenzik ezt a megoldást, mivel ez sokkal rosszabb, mint ha nem lett volna megegyezés. Izraelben ez nem pártpolitikai kérdés, és máshol se lenne szabad annak lennie! A tárgyalásokban Izrael nem vett részt, és a megegyezés feltételei nem kötelezőek rá nézve. Izrael mindig is ragaszkodni fog a jogához, hogy minden fenyegetéssel szemben megvédje magát.

Ilan Mor
Izrael Állam nagykövete