Hogyan változott az arany „ára” a dollárrendszerben?
Az „aranyár” az elmúlt évtizedekben rengeteget nőtt. 1971-ben egy uncia arany 35 dollár volt, ma 1100 dollár. Így az aranyár „felment” a 30-szorosára. Valójában ez azt jelenti, hogy a dollár elveszítette az értékének 97 százalékát 44 év alatt. Ez évi 8 százalék feletti pénzromlásnak felel meg. De mennyi ez a 1100 dollár per uncia? Sok vagy kevés?
Ha az elmúlt 2500 év pénzügyi történelmét vesszük alapul és azt feltételezzük, hogy akárcsak a történelem során mindig, most is újra visszajöhet az arany (és ezüst) a pénz alapjául; akkor azt kell megnézni, hogy egyrészt mennyi arany van, másrészt hogy mennyi pénz van a jelenlegi rendszerben.
Kezdjük az elérhető arannyal: Kb. 160.000 tonna aranyat bányásztak ki eddig az emberiség történelme során, ennek nagy része ma is rendelkezésre áll. Ennek kb. a fele ékszerekben van, és így közel 80.000 tonna elérhető a pénzrendszer számára. Ebből – a hivatalos adatok szerint – kb. 30.000 tonna van államoknál, jegybankoknál. Ennek értéke kb. 1 billió dollár a jelenlegi áron.
Mennyi pénz van a világon? A világ teljes hitelpénzmennyisége kb. 200 billió dollár. Ebből a jegybankpénz mennyisége kb. 15 billió dollár, az összes államadósság mennyisége kb. 70 billió dollár.
Az aranyár a pénzbe vetett bizalomtól függ
Mi történne abban a hipotetikus esetben, ha a papírpénzek iránti „bizalom” meginogna, és az államoknak arany fedezetet kellene a pénz mögé tenni a bizalom visszaállítása érdekében?
Ha az összes jegybankpénz mögé szeretnénk aranyfedezetet, akkor az aranyárnak kb. 15-szörösére, azaz kb. 15.000 dollár per unciára kell növekednie. Ha az államadósságok iránti bizalom is elillanna, és az államadósságok fele mögé szintén kellene aranyfedezet, akkor ehhez 50.000 dollár per unciás ár lenne szükséges. Amennyiben a bankrendszer veszteségeinek egy nagyobb részét szintén a jegybanknak kell fedeznie arannyal, akkor akár még ennél is nagyobb ár lehet szükséges.
Összefoglalva, a jelenlegi 1.100 dollár per uncia ár soknak tűnhet. De ha azt nézzük, hogy mennyire sok papírpénz van a rendszerben, akkor ez lehet, hogy még mindig nagyon alacsony. Amennyiben lenne egy nagyobb bizalomvesztés az exceltáblaszám pénzek iránt és az arany jönne vissza, mint fő fedezet, akkor a 10.000 dolláros vagy akár ennél is jóval magasabb ár sem feltétlenül kizárt.
Tehát az „aranyár” kérdése jelentős részben annak függvénye, hogy a megtakarítók mit gondolnak a jelenlegi papírpénzek és ebben jegyzett állampapírok és banki feljegyzések jövőbeni értékéről, azaz, hogy mennyire marad meg a bizalom ezek iránt. Illetve a másik oldalról annak a kérdése, hogy vajon tényleg változott-e valami, vagy pedig a 21. században is ugyanúgy az aranyhoz (ezüsthöz) kell majd visszamenni.
A 2008-as válság egyre szélesebb kör számára világított rá arra, hogy a jelenlegi pénzügyi rendszerben hatalmas feszültségek vannak és jelentős változások lehetnek.
Röviden összefoglalva: a jelenlegi pénzek fedezete az adósság, viszont az adósságok nagy része nem lesz kifizetve. Viszont politikailag nagyon nehéz szembesíteni a megtakarítókat, nyugdíjasokat azzal, hogy az államok, bankok csődben vannak, és ezért a megtakarítók nem kapják meg a pénzüket. Ezért jó eséllyel a hiányzó pénz jelentős része kinyomtatásra kerül. Ez hosszabb távon a pénz leértékelődéséhez vezet. Az arany ennek a folyamatnak a barométere lehet.
Ráadásul a fizikai aranypiacon is jelentős változások történtek az elmúlt években:
- Egyrészt Oroszország és Kína jelentősen növelte az aranytartalékait, az európai országok egy része pedig megkezdte az aranykészleteinek hazahozatalát.
- Másrészt pedig a kínai lakosság korábban soha nem látott mértékű vásárlásba kezdett: évente 2000 tonna feletti mennyiséget vásárolnak a kínai azonnali leszállítású Shanghai Gold Exchange-en keresztül. Ez a mennyiség nagyjából megegyezik a világ teljes Kínán kívüli termelésével.
Miért csökken mégis az arany ára?
Igen ám, de mindezek ellenére 2011-ben az arany emelkedő trendje megváltozott. Hiába nyomtattak a jegybankok évi 1-2 billió dollárt és hiába nőtt meg jelentősen a fizikai kereslet az arany iránt, 2011 óta az aranyár sokat esett: az 1900 feletti szintről 4 év alatt 1100 dollárra. Talán az évtized egyik legizgalmasabb pénzügyi piaci kérdése, hogy hogyan lehetséges ez.
A mainstream szereplők azt gondolják, hogy az arany csak egy áru, és a dollár az igazi biztos pénz. Szerintem a kérdés további elemzéséhez érdemes a pénzügyi történelemkönyveket elolvasni, amelyekben visszatérő epizód, hogy egy adott korban mindenki által örökké valónak gondolt pénz hogyan értéktelenedett el. A másik fő érv, hogy az „Egyesült Államok jegybankja szerepét betöltő” FED hamarosan kamatot emel, így még vonzóbbá válik a dollár. Valójában túl sok az adósság és – nagyobb infláció hiányában – sok-sok éven keresztül nem lehet jelentősebb mértékben kamatot emelni anélkül, hogy az összes állam és bank csődbe ne menne, ezért szerintem ez az érv sem igazán erős.
A piaci szereplők egy másik része úgy látja, hogy a pénzügyi rendszer törékenységével kapcsolatos ismeretek még mindig csak a társadalom egy nagyon szűk rétegében vannak meg. 100-ból 99 ember papírpénzt gyűjtöget és bízik annak hosszabb távú értékében. Igaz, hogy az 1 százalék nagyon lelkes, de egyelőre ezek vásárlóereje nem elég ahhoz, hogy az árakat a csillagos egekbe tolja. Ráadásul az arany emelkedésére számító szereplők nagy része nem fizikai formában vásárolta az aranyat, hanem a tőzsdén tőkeáttétellel. Ahogy a tőzsdei ár lefele indul, ezek a szereplők nem tudják tartani a pozíciójukat és eladásra kényszerülnek, ami további áresést okoz. Az ár csak akkor emelkedhet újra, ha ezek a gyengekezű spekulatív szereplők kivéreztek, valamint akkor, ha nagyobb rétegek „bizalma” csökken a pénzügyi rendszer iránt és így többen indulnak el fizikai aranyat vásárolni.
A piacon növekednek azok az – első hallásra vadnak hangzó – feltételezések, mely szerint a nyugati jegybankok érdekeltek abban, hogy az aranyár ne emelkedjen túlságosan, mivel ez rossz hírt mondana a jelenlegi fő papírpénzek jövőjéről. Az aranyvásárlók túlnyomó része a Comex határidős tőzsdén, illetve erre az árra vonatkozó származtatott termékeken keresztül „vásárol” aranyat. Valójában ezek a „vásárlások” 99 százalék feletti részben nem kerülnek valódi leszállításra. Ezért a tőzsdei „papírarany” árára tekinthetünk úgy, mint egy számra, ami ide-oda megy. Ha egy jegybank le akarja nyomni a tőzsdei árat, akkor egyszerűen elad rengeteg „papíraranyat”. Mindaddig, amíg a befektetők nagy része nem kér fizikai leszállítást, ezt büntetlenül meg lehet tenni.
Ha ez a hipotézis igaznak bizonyul, akkor a helyzet feloldása az lehet, hogy egy nap a vevők egy nagyobb része (vagy egy nagyobb ország, például Oroszország vagy Kína) nagyobb mennyiségű valódi fizikai leszállítást kér. Az elszámolóház raktáraiban nincs elegendő arany leszállításra. Így az eladók és végül a tőzsde nem tudja teljesíteni az aranyleszállításokat. A tőzsde vagy csődbe megy, vagy „vis maior” eseményre hivatkozva nem szállít. Felfüggeszti a kereskedést és dollárban számol el. Ezt követően pedig a valódi, fizikai aranyár és a tőzsdei „papírarany” ára eltávolodhat egymástól. Azaz a fizikai aranyár felmegy a csillagos egekbe, aki pedig a tőzsdén spekulált, az pedig kap valamennyi dollárt bánatpénzként.