„Muszáj segíteni!
Nem azért, mert demokraták vagyunk. Nem azért, mert baloldaliak vagyunk. És legkevésbé, mert DK-sok vagyunk. Azért, mert emberek vagyunk.
Lehet, hogy ezzel ma nem vagyunk többségben Magyarországon, mi mégis azt gondoljuk, ha családok menekülnek a rettenet elől, akkor segíteni kell.
Tódulnak a menekültek Európába. Milliónyian jönnek. Baj lesz. Nem kétséges. Ennyi embert nem fogunk tudni befogadni. Nem, mert már most is százmilliók félnek korábbi életszínvonaluk, biztonságuk elvesztésétől. Valahol határt kell szabni. Valamilyen szabályt kell alkotni.
Hol a határ? Senkit vagy mindenkit? Vagy valahol középen? Miénk a döntés.
Én amondó vagyok, hogy emberként kell viselkedni, és erőfeszítést, ha úgy tetszik, áldozatot kell hozni. Embertársainkért. Ha valakinek úgy könnyebb, a menekültek is Isten arcmását hordják magukon. Csak az irgalmas lehet kemény. Csak aki emberből van.
Én a mai magyar kormányt irgalmatlannak és embertelennek látom. Egyetlen menekültet sem fogadunk be. Mi vagyunk az egyetlenek az Európai Unióban. Szégyellem magamat helyettük is.
És van pár millió magyar, aki hozzám hasonlóan érez. Attól tartok, mi vagyunk kisebbségben. Sajnálom. Nagyon.
E kisebbségben lévő sokaságból sokan segítenek. Ki, ahogyan tud. Ételt, italt visz, orvosi segítséget nyújt, ügyelet tart vasútállomásokon. Nagyszerű emberek. Szerintem.
A Demokratikus Koalíció tagjai, támogatói többsége hozzám hasonlóan gondolkodik. Tisztességes emberek. Segíteni próbálnak. Így tettek a napokban Szegeden is.
A segítők civil csoportjának vezetői visszautasították az adományainkat. Nekik nem kell pártadomány - mondták.
Emberek jönnek a remény ösvényein hozzánk, sokszor élet és halál között, valaki meg a nevükben, helyettük azt mondja: nem kell a kenyér, nem kell a víz.
Mit védtek? Vajon a menekültek érdekeit? Őket tényleg zavarta volna, ha Gyurcsány támogatóinak pelankája jutott volna a családdal együtt menekülő csecsemőnek.
Kételkedem.
Védenek egy ön- és közveszélyes tévhitet. A civil jó, a párt rossz..