„Churchillnek tulajdonítják a következő mondást: »Három közgazdásztól kértem szakvéleményt, és négy tanácsot kaptam. Ebből kettőt Keynes úrtól.«
A napokban Le Figaro párizsi napilap négy Nobel-díjas közgazdásztól kérdezte meg, hogy mit ajánlanak a görögöknek: hogyan szavazzanak a július 5-i nemzeti referendum alkalmával? Két tudós az igen, a másik kettő a nem pártján állt. Ebből azt következtetem, hogy legalább két ember nem érdemelte meg a Nobel-díját. De azt is lehet mondani, hogy egyiket sem kellett volna kitüntetni, mert senki sem tudja biztosan kijelenteni vagy megjósolni, hogy mik lesznek az igen vagy a nem győzelmének következményei.
Közbevetve jegyzem meg, hogy a referendum gondolata sem volt éppen szerencsés, mert az összes jövőt érintő lehetőségeket két ellentétes álláspontra egyszerűsítették le, és a görögöket két szembenálló táborra osztották. Valójában a helyzet sokkal inkább összetett és bonyolult, mintsem hogy két összeférhetetlen véleményre lehetne redukálni.
Nemrég olvastam egy bölcs gazdaságtörténész könyvét, aki azt állította, hogy az 1929-es világválság óta tudjuk, hogy a megszorítások politikája nem oldja meg, csak mélyíti a krízist. Ez az ítélet egyezik a józan ésszel: miképp lehet elvárni olyan emberektől, akiknek csökkentették a fizetését vagy a nyugdíját, hogy elkezdjenek vásárolni vagy befektetni?”