Áll a bál Németországban: „Keresztényként szabad préda vagyok a menekültszálláson!”
Cserbenhagyva érzik magukat a keresztény és ateista menedékkérők. Francesca Rivafinoli írása.
Az itthon maradt magyarok mit csináljanak egyre kevesebben, egyre nagyobb nyomás alatt? Menjenek ők is nyugatra, aki még tud?
„Még egy pár szó a bevándorlók témáról, most egy másik vonatkozásából.
Az a sok százezer magyar, aki kiment dolgozni/élni nyugatra, mit gondol mi lesz az itt maradt hazájával, rokonaival, barátaival, ismerőseivel? Most már nem csak az egészségügyben vagy a mezőgazdasági munkákban, de minden szakipari munkában és a vendéglátásban is iszonyú munkaerőhiány kezd lenni. Ez előbb-utóbb kényszert teremt arra, hogy akár idegenek is, de végezze el valaki ezeket a munkákat. Értitek? Ez is hozzátartozik ahhoz a vákuum képzéshez, amiről két hete írtam itt!
És ha idegenek töltik fel a helyüket a munkában, azok az üresen hagyott életterüket is kitöltik majd a saját családtagjaikkal, gyerekeikkel. És az idegenekkel való együttélés kényszere megmarad majd az itthon maradottaknak. Mint ahogy a magyarság összes közös problémája is - az is, amit a kivándoroltakkal együtt teremtettek - már csak az itthon maradt magyarok nyakára marad.
És az itthon maradt magyarok mit csináljanak egyre kevesebben, egyre nagyobb nyomás alatt? Menjenek ők is nyugatra, aki még tud? És az öreg szüleik, barátaik, nemzettestvéreik majd az idegenek martalékai lesznek? És a magyar haza legfeljebb megszűnik?
Nyugatra távozottak! Ez már csak a mi gondunk, az itthon élő magyarok gondja? Az Isten verjen meg titeket!”