Miért kellene rossz szemmel nézzük azt, hogy emberek egy jobb élet reményében gazdagabb országokba vándorolnak?
„A fentiekben néhány praktikus gazdasági problémát néztünk meg, ami árnyalhatja a bevándorlással kapcsolatos, előző írásomban felvázolt optimista képet. Szeretném azonban ezúttal is optimista hangon befejezni mondandómat. Milyen normatív következtetéseket lehet levonni a fentiekből? Jelentik-e a bevándorlással kapcsolatos praktikus problémák azt, hogy az újonnan felerősödő bevándorlásellenes attitűd indokolt lenne?
Véleményem szerint, bár a problémák miatt a bevándorláspárti álláspont is árnyalandó, és a lehetséges kulturális feszültségekről sem szabad megfeledkezni, a válasz a kérdésre alapvetően az, hogy nem. A bevándorlásról szóló nyugati diskurzus gyakran kizárólag hazai, nemzetállami szemszögből vizsgálja a kérdést, háttérbe szorítva azt a tényt, hogy a nagyobb migráció óriási pozitív hatást gyakorol magukra a migránsokra, még azokra is, akik – a magyar kormány kifejezésével élve – „megélhetési bevándorlók”.
Miért kellene rossz szemmel nézzük azt, hogy emberek egy jobb élet reményében gazdagabb országokba vándorolnak? Michael Clemensnek és társainak becslései alapján az országok közötti határok teljes megnyitása a bevándorlás előtt a világ GDP-jének megduplázódását eredményezheti. A hasznok nagyobb része ugyan nem a fejlett világ jelenlegi lakosainál jelentkezne (bár mi is összességében inkább nyertesei lennénk a folyamatnak, a múltkor bemutatott mechanizmusok révén), de miért ne mozdulhatnánk el egy, a jelenleginél kozmopolitább nézőpont irányába, ha a bevándorlás hasznait és költségeit elemezzük?
Ezen álláspontomat természetesen nem muszáj az olvasóknak is osztaniuk, azonban, ahogyan Tyler Cowen érvelt egy kiváló írásában, a közgazdaságtani megközelítés egy fontos jellemzőjének tekinthető, hogy az embereket alapvetően egyenlően kezeli mind akkor, amikor az emberek magatartását értékmentesen vizsgálja, mind pedig akkor, amikor ebből normatív következtetéseket von le. A politikai jobboldal féltheti a nemzeti kultúrákat a tömeges bevándorlástól, a politikai baloldal pedig a jóléti állam egyes elemeit, mégsem szabadna megfeledkezni arról, hogy végső soron emberekről van szó. Akik ráadásul, ha jól csináljuk, minket is gazdagabbakká tehetnek.”
Magyar Péter a korábbi baloldali elit által használt kommunikációs stílusra állt át, vélhetően azt remélve, hogy ez majd kihúzza a pártot a gödörből. Ez azonban egy kétélű fegyver.
Az építőipar hatékonysága évtizedek óta alig nő, miközben a gazdaság többi része látványosan fejlődik. Hiába az új gépek, a digitális tervezés és a modern anyagok, a házak nem épülnek gyorsabban és nem lesznek olcsóbbak.
A miniszterelnök karácsony alkalmából egy keresztény tanítással üzent minden magyarnak.
A legfrissebb adatok szerint az amerikai gazdaság ereje nemcsak fennmaradt, hanem tovább is erősödött a globális kihívások közepette.
A tettek mezejére léptek.
Az Európai Unió olyan feltételeket szab, mintha azt mondanák egy országnak: vágd le a lábad, és akkor kapsz pénzt – tette világossá a miniszter.
Az iszlamista eredőjű antiszemita támadások világszerte szaporodnak, a keresztények és a zsidók napi fenyegetésben élnek szerte a világban.
Nem finomkodott a miniszter.
A választási bizottság döntése nem végleges, a bíróságon lehet fellebbezni ellene.
