A legszomorúbb Szárszó

„Ez meg mi? Mi ez? Na jó. Ez volt nekem a végszó.” És tényleg. A Párbeszéd Magyarországért Szabó Tímeája már távozik is Farkasházy Tivadar szárszói kertjéből, pedig még nagyon, nagyon az elején vagyunk a 14. alkalommal sátor alá hozott rendezvénynek. Az „előzenekar” melegíti be a vendégsereget az amúgy is rekkenő szombat délelőttön, de mivel kormányplakátokra hajazó tipográfiával ott lóg a sátron, hogy „Ha Balatonra jössz, tiszteletben kell tartanod az időjárásunkat!”, hát tiszteletben tartjuk. 

 

Tehát: a házigazda és Selmeczi Tibor adomáznak éppen – a humorfaktor a fenti plakátéhoz mérhető. Sas József szelleme lebeg a sátorban. De hopp! Nem csak a szelleme! A közönség soraiban ott ül maga Sas József is! Ugye nem, ugye ő azért nem penderül mikrofon elé? Lassan kulcsoljuk imára kezünket. 

 

És Szárszón, Farkasházy Tivadar kertjében ekkor kiderül: van Isten. Sas József még mindig, és még mindig, és még mindig: ül.

 

A poénok nem. 

 

 

Hogy csak egyet ragadjunk ki a sok közül. Egyébként meg azt parodizálják, hogy nem ülnek le egymással a baloldali pártok, mert olyan önzők. Szabó Tímeának tehát már ez is sok, távozik, amivel a negyven alatti PM-es durván ront az átlagéletkoron.

 

A tűzrőlpattantságon azonban szemernyit sem. 

 

A legstenkesebb menyecske lép a mikrofon mögé: Heller Ágnes. Semmit sem tanult a múltkori Szárszóból, amikor két éve ugyanitt felkente Bajnai Gordont, hogy majd ő legyen Orbán kihívója. Mindegy, legalább jó szónok. „Ez a legszomorúbb Szárszó” – kezdi, aztán teli tüdőből, érzékletesen festi le a nemzethalált. Soha, soha ilyen nyomor nem volt, az oktatást szétverték, a kultúra támogatás nélkül, vészhelyzet van, végveszélyben az ország, hát most nem lehet azt nézni, miben nem értünk egyet, most egymillió hazafi kell, akik nem nézik a pozíciót, csak a haza üdvét (értsd: Orbán takarodj!). 

 

Szóval a szokásos összefogásmantra megint, annyi különbséggel, hogy Heller ezúttal beszól a szintén jelenlévő Gyurcsány Ferencnek is. „Most nem karizmatikus vezető kell, most hazafi kell, aki tud hátralépni…”

 

„Nem vesszük magunkra” – kommentálja a Gyurcsány-rajongás női indulóinak első helyezettje, Vadai Ágnes. A férfi bajnok, Vágó István inkább már azt emeli ki: igen, bizony, összefogásra van szükség, s ők, a DK, állnak elébe, szívesen vezetik azt, ha kell.

 

Tényleg csoda, Hellert mennyire nem zavarják a tények. Néhány nappal vagyunk az új kutatások után, amelyek a a DK erősödését mutatják. Nem csoda, hogy a lelazult Gyurcsány hosszasan és mosolyogva nyilatkozgat a Hír Tv-nek is. Hogy mi mindenre nem jó egy kiadós Orbán-Simicska csata! Két éve még nem engedték be a kertbe a hírtévés kollégákat – a tolerancia, a vélemény- és sajtószabadság nagyobb dicsőségére. 

 

Az MSZP egyébként most durván alulreprezentált a kertben. Nyilván az sem tesz jót, hogy az európai szocdemek budapesti kongresszusa egy időben van a szárszói piknikkel, de ha nagyon meg akarták volna oldani, azért eljöhettek volna a prominensek. Nincs itt Tóbiás József, nincs itt a nagy ellenlábas belső ellenzéki, többek szerint trónkövetelő Mesterházy Attila, de még a szinte biztosan trónkövetelő Kovács László sem. Lamperth Mónika itt van és MSZP-s ugyan, de már köztisztviselő egy ideje, a 15. kerület jegyzőjeként nem pártpolitizálhat igazán, amúgy meg egy szociktól kirúgott DK-s a polgármestere, ráadásul nagykoalícióban irányítják a kerületet a Fidesszel. A nagy szoci sztárok közül Lendvai Ildikó van csak itt, s ő is inkább nosztalgiából, meg azért, hogy a politika ne távolodjon el teljesen az értelmiségtől. Még Puch László sincs jelen, pedig ő még mindig nagy macher. A kertbéli pletykák szerint már ki is jelölte a következő szoci miniszterelnök-jelöltet, aki mögé majd jól beáll mindenki. „Tóth Berci” lenne az állítólag. Igen, az a Tóth Berci, a frakcióvezető-helyettes, Puch embere. Közben meg Tóbiás maradhatna pártelnök – pusmogják a fülünkbe jól értesültek. Fontos szoci szereplőként tiszteletét tette még Baja Ferenc, de amúgy tényleg kevés a MSZP-s. 

 

Annál több a politikai analfabetizmus. Már az említett, Farkasházysan vicces kormányplakát-kifigurázások is ezt mutatják. Akármilyen álságosak is az eredetiek bevándorlásügyben, belpolitikailag bizony remekül működnek: a népességben kétharmadnál jóval több a bevándorlásellenesek aránya. Erre a baloldali értelmiség ügyesen magára húzza a bevándorláspártiságot az ő nagy felháborodásában. Aztán: a beszédek, beszélgetések kiindulópontja sosem a baloldal halálközeli állapota. Abból indulnak ki, hogy itt az ország van végveszélyben, hogy ilyen rossz még sosem volt. Meg sem kísérlik megérteni, miért győzhetett a Fidesz másodjára is, letudják azzal, hogy nincs demokrácia. A lehető legmegúszósabb, legönfelmentőbb magyarázat, de nagyon szeretik. Hogy ők maguk mégis mit rontottak el, szóba nem kerül. Sőt! Ne is kerüljön! Mert most – is – összefogás kell. „Nem szabad emlékezni” – ahogy Heller is fogalmaz. Már arra, ki mit rontott el, milyen csúnyát mondott a másikra. Most nincsenek világnézetek, eltérő gondolatok, mert most a haza üdve a tét. 

 

Ezt nagyjából meg is fogadják az összegyűltek. Gondolatok nem nagyon vannak. Az összes ismert ballib toposz előkerül viszont az „Orbán-vírusról”, amely nagyon veszélyes. A külpolitikai beszélgetést vezető Zentai Péter elmondja még azt is, hogy nem vagyunk olyan fontosak nemzetközi szinten, de ha Orbán majd átlép egy határt, akkor az amerikaiak majd beavatkoznak, „ahogy Olaszországban, Csehországban, Romániában is tették”. Kvázi elismeri, hogy az amcsik be szoktak avatkozni, miniszterelnököket szoktak cserélni, ha érdekük úgy kívánja, de ezzel itt senkinek sincs baja. A ballib értelmiségnek tényleg tök mindegy lenne, ki takarítja el Orbánt, csak takarítsa el valaki, ha már ők nem képesek rá. 

 

Ja, és van még egy mumus: a nemzetállam. Ara-Kovács Attila levezeti gyorsan, hogy a nemzetállamok önmagukban veszélyesek „a demokráciára”, s valójában csak az oroszok erősítik azokat, hogy gyengítsék az Uniót. 

 

A demokráciás-nemzetállamos állítás nagyjából annyira tudományos persze, mint ha azt állítanánk: Molnár Csaba az élő bizonyíték rá, hogy emberi klónozás márpedig létezik, ráadásul pont úgy, ahogy a sci-fikben látjuk: rögtön felnőttet is lehet teremteni a semmiből. Ha így van, a Molnár nevű klónt nyilvánvalóan a Gyurcsány nevű gazdaszervezetből állították elő. Kisebb hibák becsúsztak, de a hasonlóság így is döbbenetes. Széles gesztusok, ripacskodás, hangsúlyozás ugyanaz, s na persze a tartalom is. Megtudjuk, hogy ma rossz magyarnak lenni, lesajnálva néznek rájuk még az európai szocik is, a Magyar Gárda meg félkatonai alakulat, nem úgy, mint az Arany Hajnal. Azért nem, mert annak a vezetői fogságban vannak gyilkosságokért! Páratlan logika. Marine Le Pen meg jófej feminista. 

 

Kicsit összezavarodik azért az érvelés, mert Molnár aztán kiböki: a Jobbik, ha komolyan gondolja a néppártosodást, „legitim lehet”. De szerinte nem gondolja komolyan. Vagy igen. Mindegy, lényeg, hogy nem a Jobbik a veszély, hanem a Fidesz. Egész Európa számára ráadásul. Ebben egyetért Zentai is, Ara-Kovács is, Molnár is. 

 

A következő panel ennek ellenére mégiscsak a Jobbikról szól. Dési János könyvet is írt a pártról, Karsai László történész azzal sokkol, hogy a Vasgárdát nyúlja a Jobbik, amikor azt kérdezik a néptől, „miben segíthetünk?”. Meg Szálasit, aki zsidómentes Magyarországot akart. „És még megkaphatják a zsidómentes Magyarországot, amit szeretnének.” 

 

Értelmes hozzászólás is akad azért ebben a blokkban: a miskolci szocialista Varga László, országgyűlési képviselő elmondja, hogy a Jobbik szavazóinak csak töredéke rasszista, s hogy Borsodban a rendszerváltás traumája, plusz a 2008-as válság felőrölte a biztonságérzetet, ezért nőhetett ott nagyra a radikáljobb formáció. Dési pejorítívan említi, hogy a Jobbik rendet akar, amolyan összekacsintósan, hogy „rend”, ugye, arról itt mind tudjuk, hogy gonosz dolog azt akarni. Varga nem sétál be Dési utcájába. Elég józanul közli, hogy nem tabu szó a rend. Sem a biztonság. Ő maga is annak fontosságát hangsúlyozta, azzal nyert. 

 

Az ebédszünet után az elmaradhatatlan Solymosi Frigyes következik. Ő az, akit minden Szárszón felmutatnak díszjobbosként, mert hiszen alapítója volt a Nemzeti Körnek. Láss csodát, itt is elmondja, amit a Népszabadságban évek óta kifejt, hogy rossz a helyzet, és pihenőre kellene küldeni a politikusokat 15 évente, ahogy ez az egyetemi szférában is van. Finomított Orbán takarodj. 

 

Mielőtt elaludnánk, éppen az utolsó pillanatban a baloldali, liberális értelmiség olyan önparódiát produkál a színpadon Farkasházy vezetésével, ami tényleg vicces. Persze ezt nem viccnek szánják. 

 

A téma a feltétel nélküli alapjövedelem. Úgy is, mint a baloldalt megváltó gondolat. Kiültetik a pódiumra Bánfalvi Istvánt, az ötletet jegyző LÉT Munkacsoport vezetőjét, Pogátsa Zoltán közgazdász-szociológust, Erőss Gábort a PM-ből és kit még, na kit? Sütő Kálmán „hivatásos hajléktalant”. 

 

Ez olyan szép. A baloldal, a liberális oldal felszabadító, egyenlősítő, ott a hajléktalanok képviselője is, vele is szóba állnak, az ő véleményére is kíváncsiak. Kálmán egyébként az, aki a Fehér ház előtt szokott újságot árulni, meg aki majdnem elindult idén Veszprémben, szóval talán a legismertebb hajléktalan a közélet porondján, de akkor is, micsoda szép gesztus ez, nemde?

 

Csakhogy a valóság, ahogy az a baloldallal lenni szokott, itt is közbeszól. Azaz Kálmán. Ő a valóság. „Maga baloldali? Baloldali? Jobbulást!” – veti oda Kálmán Bánfalvinak, aki pedig átszellemülten magyarázza, mennyire üdvözítő és megvalósítható a minden gyereknek 25 ezer, minden felnőttnek 50 ezer, a várandós anyáknak meg 75 ezer forintos feltétel nélküli, alanyi jogon járó alapjövedelem. „Ha én lennék a NAV-elnök, megoldanám én. Megoldanám én. Válasszanak meg NAV-elnöknek.” – így Kálmán, aki tehát egy hangot nem fog föl a magasröptű értelmiségi vitából, összevissza beszél, így aztán Farkasházy kénytelen is lecsitítani, belé fojtani a szót. 

 

Ez a baj az ideológiákkal, az utópiákkal. A fránya valóság közbeszól mindig. Mindenhol mindenki egyenrangú, minden vélemény egyformán számít! – szól a csodás elv, ki is ültetik szerencsétlen Kálmánt, de csak kénytelenek lekussolni. Ott ül szerencsétlen a világ hülyéje, a bohóc szerepkörében úgy, hogy ő maga nem is érzi, mennyire megalázó számára az egész. 

 

Ennyiben egyébként ott a helye a pódiumon. A szárszói értelmiség sem nagyon érzi, mennyire analfabéta terv az alapjövedelem. A PM-es Erőss ugyan felmérésekre hivatkozik, hogy a magyar emberek nem is utasítják el, nem irigyek, nem sajnálják mástól, de egy prominens szocialista azért név nélkül elmondja: ez a legjobb útja, hogy elveszítsék Kelet-Magyarországot. „Elég a Jobbiknak annyit mondania: tényleg azt akarod, hogy a hatodikat váró cigány annyit kapjon munka nélkül is mint te, aki a másodikat várod, dolgozol és százezer a fizud?” 

 

Az egyetlen józan hang Szigetvári Viktoré. Elmondja: pártja, az Együtt nem támogatja az alapjövedelmet, merthogy megvalósíthatatlan. Kár, hogy ez teljesen mindegy, pártja, az Együtt szabad szemmel ugyanis láthatatlan. 

 

Némi valóságérzékeléshez Havas Henrik próbálja aztán hozzásegíteni a jelenlévőket, ő Cserdi polgármesterével, Bogdán Lászlóval érkezett, aki bizony elég keményen fogja övéit és hatalmas sikereket is ért el falujában, ahol 70 százalék a cigányság aránya. Olyanokat mond, hogy a közmunka egyáltalán nem megalázó, lépjen ezen túl az értelmiség, hiszen ezzel cinkossá válik maga is. Nem kell úgy tenni, mintha a munka megalázó lenne, hiszen a cigányok igenis szeretnek dolgozni, fontos, hogy dolgozzanak. Amúgy rébuszokban beszél, ahogy Havas is, akit Farkasházy megkért, hogy ezúttal legyen korrekt politikailag. 

 

Farkasházy szervezői, közösségépítő szorgalma, az, hogy megszerezte a német szocdemek alapítványának, a Friedrich Ebert Stiftungnak a támogatását, persze üdvözlendő. Szép dolog a közösség, jó dolog találkozni régi ismerősökkel. A meghívást is őszintén köszönjük, de – noha hét és fél órája vagyunk a kertben és már nincs sok hátra a találkozóból – a végét nem várjuk meg. 

 

Nem muszáj. A vég ide már rég eljött úgyis.