„Bauer Tamás, a Demokratikus Koalíció tagja is megemlékezett a trianoni békediktátum 95. évfordulójáról: »Aki ezt nemzeti tragédiának tekinti, az több jogot vindikál a magyaroknak, mint a szomszéd népeknek.« Nemzeti tragédiának tekintem Trianont és nem vindikálok több jogot magunknak, mint a szomszéd népeknek.
Bauer egyenesen odáig megy: »A trianoni békeszerződés évfordulójának ünneplése nyilvánvalóan szamárság.« Először is tisztázzunk egy ténybeli ferdítést. Trianont senki nem ünnepli. Emléknap éppúgy, ahogyan emléknapja van a Holokausztnak, az Aradi Vértanúk kivégzésének, az '56-os szovjet inváziónak, valamint Nagy Imre és mártírtársai kivégzésének.
Azonkívül Bauer továbbra sem érti, hogy a XX. századi magyar történelemnek éppen az a tragédiája, hogy akár személyes és családi sorsokon belül is feldolgozatlanul torlódtak egymásra az országvesztés, a világégések, a Holokauszt, a kitelepítések, a megszállások, a fehér terror és az ávós terror, '56 traumái. A gyalázkodás gyalázkodást fog szülni - erről szólt az elmúlt negyedszázadunk, köszönhetően a Bauerhez hasonló politikusoknak mindkét szekértáborban.
Ha továbbra sem leszünk képesek megértéssel és nyitottsággal fordulni egymás szenvedéstörténetei felé, a saját hazánkat tesszük tönkre. Persze Bauer azt is kijelenti, számára Európa a haza, Magyarország csak az otthon... .»Nekem szülőhazám itt e lángoktól ölelt kis ország«(Radnóti).”