Míg az elnökválasztás előtt sok civil politikus vette körül Sziszit, addig sokak szemében negatív változás, hogy többnyire katonákkal vagy volt katonákkal veszi magát körül, teljesen a hadseregre támaszkodik, a civil politikusok és szakértők gyakran háttérbe szorítva érzik magukat. Bár Egyiptomban az államfő katonai múltja és tekintélye fontos, mind Nasszer, mind Szadat kormányzatára jellemző volt az, hogy a vezetés, a kormány, valamint az államfő szűkebb környezete nagy része nem rendelkezett katonai múlttal, mint ahogy Mubarakra is jelentős hatással voltak a civil szakértők.
Sokan párhuzamot vonnak a történelmi példákkal, mely szerint mind Mubarak, mind Szadat kormányzásukat demokratikus jelszavak hangoztatásával kezdték, ígéretet tettek, hogy legfeljebb két ciklusig maradnak hatalomban, hogy tiszteletben tartják a szólásszabadságot, hogy megreformálják a gazdaságot, valamint hogy Egyiptomot az „intézmények országává” alakítják át. Hamarosan mindkét vezető autokratává vált.
Korai megítélni még hogy Sziszi kormányzása vesz-e ilyen fordulatot, de vannak, akik aggódnak e miatt, mivel tartanak bizonyos előjelektől és tendenciáktól.