Lengyel elnökválasztás: valóban Duda a lengyel Orbán?

 

Túlzás lenne azt állítani, hogy Duda „lengyel Orbán” lenne. Nyilván a PiS-en belül érezhető rokonszenv a Fidesz iránt és néhány magyar megoldásra figyelnek (bankadó, kereskedelmi láncok megszabályozása), de azért vannak erős különbségek is – pl. az Oroszország iránti viszony. Aztán nem szabad elfelejteni, hogy államelnök választásáról van szó, nem pedig a parlamenti választásról. Az késő ősszel lesz és ha akkor a PiS győz, akkor jöhetnek mélyebb változások, bár még akkor sem tudnék kétharmados többséget elképzelni.

 

 

Valóban létezik kormányváltó hangulat, amely a PO hibáiból és bizonyos arroganciából ered. Hiába jók a gazdasági eredmények, ha magas a fiatalok munkanélkülisége (és annak következtében az emigráció is), a bérek lassabban emelkednek, mint a GDP, rosszak a szociális szolgáltatások (pl. az egészségügy). Ezenkívül volt néhány politikai botrány, amelyet a PO nem tudott (vagy nem akart tisztázni), pl. a varsói lehallgatási ügy, amikor több kormánytagot felvettek egy luxusétterem különtermében és ahol nyíltan beszélgettek nem egészen tiszta ügyekről. Végül számít Donald Tusk eltűnése a hazai politikából, mert Ewa Kopacznak nincs se karizmája, se tekintélye.

 

 

Komorowski kicsit unalmas politikus, afféle „bácsinak” tartották. Nem volt túl aktív, az ellenfelei pedig azzal vádolták, hogy a környezetében néhány olyan ember van, aki régen a katonai hírszerzésben működött, amikor Komorowski védelmi miniszter volt. Az igazság pedig az, hogy nem a személyes erényei vagy hibái számítottak, hanem a választók piros lapot akartak mutatni az egész kormányzó tábornak, amelynek Komorowski egyik tagja (bár formálisan pártonkívüli).

 

 

A probléma az, hogy a növekedés gyümölcseit nem osztották el arányosan, elbizakodottá váltak, a visszaélések és a korrupció is nyilvánvalóak lettek. Szóval a bebetonozott hatalmi párt tipikus betegségében kezdtek szenvedni.

 

Duda elnökségével – és a PiS esetleges parlamenti választási győzelmével – mi várható a lengyel külpolitikában? Ismerjük Kaczynskiék egykori nézeteit, cselekedeteit – de mit állít, mire törekszik mostanság Duda, illetve a Jog és Igazságosság a külpolitikában, különös tekintettel az EU elmúlt évekbeli válságára, az ukrán válságra, az orosz fenyegetésre és az amerikai kapcsolatokra?

 

A PiS kritizalja a PO külpolitikáját, nem annyira az iránya, mint inkább a határozottság hiánya miatt. Ők inkább euroszkeptikusabbak és még erősebben oroszellenesek lehetnek. Bár ez csak retorika lehet, mert Lengyelországnak – ahogy ezt már az ukrán válság is mutatta – nincsenek eszközei, hogy álláspontját érvényesítse összeurópai téren. Láthattuk ezt pl. a Keleti Partnerség rigai találkozóján. Változatlan marad azonban az euroatlanti irány, mert Lengyelországban ezt nem pártpolitikai kérdésnek, hanem a legalapvetőbb nemzeti érdeknek tartjuk. A változás tehát leginkább a retorikában lehetséges. Persze minden attól függ, hogy mennyire változik maga a PiS is, mert a kampányban teljesen háttérbe vonultak az idősebb vezetők, még maga Jaroslaw Kaczynski is. Nem lehet tudni, hogy ez a nemzedéki váltás előjele vagy csak taktikai húzás.