Druncker

„»The dictator is coming« – jegyzi meg az EU »Keleti Partnerség« rigai találkozóján Jean-Claude Juncker bizottsági elnök, mire a mellette álló lett miniszterelnök, Laimdota Straujuma karjait széttárva elneveti magát. Megérkezik Orbán Viktor, Juncker egy »Dictator« üdvözléssel a kezébe csap, majd nyakon vágja, és elkezdi lökdösni Donald Tuskhoz, az Európai Tanács elnökéhez, aki a jelenet alatt legalább valamennyire próbálja őrizni komolyságát.

A fanatikus Orbán-ellenesek számára csalódást okozhat, de nem a magyar kormányfő kedvéért tett úgy Juncker, mintha a sarki kocsma mindenkivel jó viszonyt ápoló törzsvendége lenne. Mint a 444 is felelevenítette, volt, amikor az EB egy spanyol biztosának arcát paskolta meg, máskor Werner Faymannt csapta fejbe jegyzeteivel. Ezúttal a görög miniszterelnökkel pajtáskodott, amikor nyakkendőt ajánlott az anélkül érkező Ciprasznak.

A különböző országok, testületek vezetői pedig mindegyre kínosan nevetgélnek vagy mosolyognak, nagyjából eljátszva, hogy Juncker a kínos, kapatos nagybácsi, akinek érkezésekor mindig lehet valami jópofaságra számítani.

Pedig amiket ez az ember művel, az jóval inkább kínos, mintsem jópofa.

Akkor, amikor az EU-szkepticizmus Európa-szerte erősödik, és amikor az uniós intézményrendszert egyre többen komolytalan cirkusznak gondolják, nem épp szerencsés, hogy az EB-t egy beszámíthatatlan bohóc vezeti. Ez a stílus elmegy a kocsmapultnál, esetleg egy helyi párttag-gyűlésen, de biztosan nem az Európai Unió rigai tanácskozásán, különböző magas szintű vezetők között. Az uniós országok vezetői is jobban tennék, ha a kínos kacarászás helyett inkább megkérnék Junckert, hogy fogja kicsit vissza magát. (Cameron példáját tudom még ajánlani.)

Már csak azért is, mert az Orbánnal szembeni újabb és újabb uniós kritikákat is komolytalanná teszi ez az egész. Ha a dolog ennyire vicces, talán nem kéne máskor összevont szemöldökkel arról beszélni, hogy Orbán szembemegy az európai normákkal. Főleg akkor nem, amikor az EB-elnök egyenesen egy részeges nagybácsit játszik.

Pintér Bence is megírta ezen a blogon, hogy semmi értelme Orbán újabb és újabb meghallgatásának, az uniós vezetők, képviselők pedig csak azt érik el ezzel, hogy a magyar miniszterelnöké lesz az egyik hangsúlyos megszólalás például menekültügyben. Mondanám, hogy esetleg Juncker is végiggondolhatná, milyen hatása van tetteinek, ha nem félnék attól, hogy ezeket esetleg nem túl beszámítható állapotban követi el. Érdemes mindenesetre az RT Facebook-oldalának kommentjeit nézegetni: láthatóan nem magyarok veszik védelmükbe Orbánt és kritizálják – nem magát Junckert, hanem az egész Uniót. »Dictator for notwanting his country to be plundered by banks and government elite?« –írja például egy Hecimovic nevű illető, míg egy másik arra hívja fel a figyelmet, hogy Orbán nagyobb legitimitással bír, mint Juncker. Persze, vicces, amit előbbi megszólaló mond, főleg, ami a kormányelit harácsolásának megakadályozását illeti – de hát láthatóan Juncker sem épp azon van, hogy segítse a tájékozódásban az egyszeri nem-magyarokat. Így van ez például, amikor az ezredik meghallgatást hívják össze, mondván, Orbán az európai értékek ellen beszél, miközben a kormányzati korrupcióról, a dohányboltosok tönkretételéről és a trafikok egymás közti szétosztogatásáról nem sok szó esik.

Érdemes szót ejteni a magyar kommentelőkről is, akik közt viszont bőven vannak az ilyen és ehhez hasonló bejegyzéseket megfogalmazók: »Orbán maga dicsekedett el vele, hogy kiosztott néhány kokit, sallert és tockost Brüsszelben. Most egyet visszakapott.« Remélem, ezek nem ugyanazok a kommentelők, akik Orbán nem-európai megnyilvánulását szokták nagy hangon kritizálni. Ugye, nem ők háborodnak fel Orbán halálbüntetéspártiságán, mondván, a szemet szemért-elv meg az »azt kapja vissza, amit ő is ad« –gondolat kissé lejárt már itt Európában? Juncker ugyanis semmiféle esetben nem viselkedhet így a magyar miniszterelnökkel, aki pedig a kocsmai stílust kritizálja a magyar politikában, talán ne tapsoljon már a bizottsági elnök jópofáskodásának sem. Az egész akkor is felháborító marad, ha erre Havasi Bertalan azt magyarázza, hogy Orbán meg nagyhercegezik, és régóta évődnek egymással. (Érdekes egyébként, hogy Orbán megalázását tompítani próbálván ezúttal nem igyekeznek kihasználni a népi EU-ellenességet.)

Egy kicsivel több komolyság nem ártana – legalábbis ha nem az a cél, hogy tovább rombolják az Unió sajnos amúgy sem igazán nagy tekintélyét.”