A válságok folytatódnak
Külföld
Az Európai Unió egyik célja az orosz turizmus kiszorítása Európából.
Ft
Ft
30°C
15°C
Akták
AKTA
Háború Ukrajnában AKTA
Választás 2024 AKTA
Háború Izraelben AKTA
Lengyel választás AKTA
Egymillió Találkozás Napja AKTA
Foci Eb 2024 AKTA
Olimpia 2024 AKTA
Amerikai elnökválasztás 2024 AKTA
Árvíz 2024 AKTA
Magyar Péter botrányai AKTA
Vagyonnyilatkozatok 2025 AKTA
Pénzügyi beszámolók AKTA
Tusványos 2025 Előfizetés
09. 22.
hétfő
Kárpátalja ma: a háború a levegőben van
2015. május 19. 10:41
Ez a háború nem a kárpátaljaiak háborúja, sem a magyaroké, sem az ukránoké – mondják a Mandinernek Beregszászon a szórványmagyar falvakban tanító pedagógusok. Közülük négyszázan kaptak támogatást a Hármashalom Alapítványtól a Zrínyi Ilona Ösztöndíjprogram keretében. Hivatalosan csak terrorelhárító akció folyik Ukrajnában, ehhez képest a hadsereg időnként a törvényt megszegve próbál újoncokat toborozni. Sokan elmennek – kérdéses, visszaköltöznek-e. A helyiek leszögezik: itt béke van a nemzetiségek között. Munkácson egy ruszin bácsi visszacsatolná a területet Magyarországhoz. Kárpátalján jártunk.
2015. május 19. 10:41
„Kicsipapír” – követeli az ukrán határőr, vállán géppuskával. Kiadjuk a noteszpapírt, amire a kollégája ráírta, hogy négyen vagyunk. Bekukkant, megszámol minket, megvagyunk négyen.
Viszonylag simán jutunk át a beregsurányi átkelőn, fél óra alatt – egy útitárs diplomataútlevelének köszönhetően. Mivel az ukrán oldalon nincs diplomatasáv, úgy érezzük magunkat, mint akinek szívességet tesznek, amikor arrébb terelik a többi autót az ukrán határbódék előtt, s „kicsipapírt” ad a fiatal katona, rajta az utasszámmal. A bódék után a katona kollégája elveszi a kicsipapírt, s mintha számlát gyűjtene, a többi közé tűzi. Mehetünk tovább. Immár az ukrán nyilvántartásban szerepel az autó, mivel a határőrök elkérik minden olyan jármű forgalmiját, ami még nem járt ukrán területen.
A bürokrácia fapadosabb módszerekkel, de olajozottan működik, a kicsipapírok világa hatékonyabban ellenőrzi a határt, mint bármi más. A pszichológiai hadviselés folyamatos, az EU-s határokhoz szokott lelkek talán csak itt és a szerb szakaszon találkozhatnak még a magyar határok mentén a klasszikus, várakoztatós, gyomorgörcsös határátléptetéssel, mindenható határőrrel, aki demonstrálja, hogy komolyan veendő országba érkeztünk ám.
Az órát nem kell átállítani: ugyan Ukrajnában, akárcsak Romániában, egy órával később van, mint Magyarországon, Kárpátalján mindenki a közép-európai idő szerint méri az életet. Kivéve persze a munkaidőt és a hivatalos dolgokat, amelyek esetében a kijevi idő számít. Így aztán egész kis módszertana rendszere van a „helyi” és a „kijevi” idő közti ugrálásnak, ebből nekünk azonban most csak a helyi lesz fontos. Csoda, hogy az ukrán hatalom még nem fedezte fel a szeparatizmus ezen apró, bújtatott formáját – bár kétségtelenül nehéz volna keresztül vinni, hogy a randit is kijevi idő szerint beszéljék meg a szerelmespárok. A központi hatalom azért sem rajong, ha nem a hrivnya forog közkézen, ez azonban a legkevésbé sem zavarja a beregszásziakat, ahol a legtöbb helyen lehet forinttal fizetni – a gyorsan inflálódó hrivnya idejében talán még jobban is örülnek a magyar fizetőeszköznek.
„Turizmus? Az nincs!”
A kárpátaljai pedagógusokat tíz éve támogató Hármashalom Alapítvány ösztöndíj-átadására tartunk, s ez alkalomból felmérjük, milyen a hangulat Ukrajna legnyugatibb, Kárpátokontúli Területnek nevezett megyéjében. Villámlátogatásról van szó, péntek este érünk oda, szombat este pedig már jövünk haza.
Kárpátalja tulajdonképpen nem létezett a trianoni békéig. Az Ung, Bereg, Ugocsa és Máramaros vármegyékből létrejött közigazgatási egység jelentős része az Alföldhöz tartozik, de Munkács után már közel vannak a hegyek. A megyében körülbelül 1,2 millióan laknak, ebből 120-150 ezren magyarok, ők túlnyomórészt a határsávban laknak. 1910-ben még fele ennyien, hatszázezren éltek a területen, s ebből 185 ezren voltak magyarok (körülbelül 30 százalék). Akkor a nagyobb városok közül Ungvár 80, Munkács 73, Beregszász 96 százalékban volt magyar lakosú. Mára ez az arány 14, 12 és 50 százalék. A megye központja a szlovák-ukrán határ mellett fekvő, 116 ezres Ungvár, ami messze a legnépesebb település Kárpátalján.
Pár falu, és beérünk Beregszászra. A 24 ezres település lakosainak fele magyar, errefelé még a legtöbb helyen kiírnak mindent magyarul is; bár érzésünk szerint kevesebb a magyar felirat, mint akár még pár évvel ezelőtt is. Vagy több az ukrán. Fene tudja. A szállóban a recepciós éppen ukrán, nem beszél sem magyarul, sem angolul, egy kollégája fordít nekünk, majd miután a hölgy „köszönöm”-öt mond neki a tolmácsolásért, elballagtában a pincér oroszul odaveti neki: „na, legalább ennyit te is megtanultál magyarul”. Egyébként az egykori tisztikaszinóban kiváló a felszolgálás, ahogy a fogások is, s mindez hazai mércével mérve igen olcsó.
Abban viszont nem vagyunk biztosak, hogy az a kevés étterem és szálló, ami egyáltalán működik, rentábilis. „Turizmus? Az nincs!” – mondja nevetve reggelinél a jókedélyű pincér, aki még a szovjet időkben kezdte az szakmát. Régen azonban voltak turisták: akkor olyan frissen épült szállóban is szolgált, hogy egyszerre ezer embert is le tudtak ültetni. A pincér elmeséli: régen olcsóbb volt Kárpátalján a márkás magyar kolbász és szalámi, mint Magyarországon; ezért abból csinált magának kis pluszjövedelmet, hogy az ukrán oldalon felvásárolt négy-öt rúd magyar szalámit, amit eladott a magyar oldalon. Ma viszont egy átlagos étterem is kong az ürességtől: a helyieknek nincs pénze ilyen luxuskiadásokra, amikor épp húszezer forintnak felel meg a fizetés, de korábban sem volt; emellett sok helyen a választék sem túl széles körű, előfordul, hogy csak három-négy fogásra korlátozódik.
Szórványoktatás: ruszinok a magyar osztályokban
A II. Rákóczi Ferenc Kárpátaljai Magyar Főiskola épülete a Hősök terén a magyar kormányzati pénzekből végrehajtott felújítás előtt gyakorlatilag romokban volt. Most teljesen felújítva áll, homlokzatán a történeti Magyarország középcímere, alatta a felirat: „M. Kir. Törvényház”. Itt folyik a kárpátaljai magyar pedagógusok képzése, akik közül idén kiemelkedően sokan, majd' négyszázan részesültek a Hármashalom Alapítvány 40 ezer forintos támogatásában a Zrínyi Ilona Ösztöndíjprogram keretében. A támogatás alapelve az, hogy a szórványmagyarság körében szolgáló tanítókat, tanárokat részesítik előnyben. Kétezer magyar pedagógus van Kárpátalján, azaz a húsz százalékukat sikerült támogatásban részesíteni. Itthon a 40 ezer forint nem nagy pénz, Kárpátalján azonban életmentőnek bizonyulhat az összeg, hiszen ez az ottani átlagfizetésnek szinte a duplája... Ettől függetlenül mindenki tisztességesen, elegánsan, ünnepélyhez van öltözve, s nem sikk öltöny helyet farmert venni. Nem tudom, milyen varázslatra képesek a kárpátaljaiak, de sok budapesti elleshetné a tudományukat.
Az ünnepi műsor keretében fellépő diákok közül vannak, akik erős szláv akcentussal szavalják a magyar verseket, éneklik a magyar népdalokat. Hogy miért? Egyes falvakban a ruszinok inkább a magyar osztályba adják a gyermekeiket – vagy mert az egyik szülő, nagyszülő magyar; vagy mert ugyan már nincs magyar a családban, de egykor volt; vagy egyszerűen csak azért, mert ezekben kisebb az osztálylétszám, és így több figyelem jut a nebulókra. Persze a plusz nyelvtudás sem utolsó, ahogy a gazdasági megfontolás is számít, azaz a szerény plusztámogatás, ami a nemzetiségi osztályokat megilleti. A háború előtt ezek az osztályok 2-3 diákból álltak, ma már 8-10-ből.
Ez nem Kárpátalja háborúja
Mindenki érzi a háborút, puskaporos a levegő – vélekedik egy salánki férfi. A mobilizáció során mintegy 100-200 magyart vittek el. Eddig ötven kárpátaljai halálos áldozata van a konfliktusnak, ebből négy magyar.
„A kárpátaljai magyarság úgy érzi, ez nem a mi háborúnk, hogy ez a háború értelmetlen” – mondja az illető. Eddig az asszimiláció apasztotta a magyarságot, most a kiköltözés – teszi hozzá. A legtöbben a határ túloldalára mennek, de mások messzebbre is. Félő, hogy elmegy az intellektuális elit, valamint a szakemberek és a fiatalok. Ha így lenne, akkor a maradék hamar asszimilálódna – vázolja a borús forgatókönyvet a férfi, hozzátéve: ezért fontos, hogy megállítsuk az elvándorlást.
Mások nem érzik ennyire a levegőben a háborút. Egy fiatal tanítónő kifejti: a háború messze van, nem az itteniek háborúja. Nem csak a magyarok nem érzik magukénak, hanem az itteni ukránok sem. A hatása azonban egyértelmű: magas az infláció, csökken az életszínvonal, a fiatal férfiaknak, a katonaköteles férfiaknak óvatosabban kell élniük. A tanárnő megjegyzi: tőlük is vittek el kiképzésre fiatalokat Nagyszőlősre, Munkácsra. A családfő kieső munkáját az asszony veszi át, esetleg besegítenek a szomszédok, rokonok. A tanárnő az elvándorlást sem látja olyan borúsan: szerinte akik kimentek Csehországba, Szlovákiába, Angliába, Magyarországra, azoknak a jelentős része visszajön, mivel itt van a családja, a háza.
„A legnagyobb probléma a kiszámíthatatlanság” – mondja a Mandinernek Orosz Ildikó, a Kárpátaljai Magyar Pedagógusszövetség elnöke. Az infláció elvitte a bérek felét. Az energiahordozók ára duplájára, egyes esetekben háromszorosára ment fel. Ősszel fogják ezt igazán érezni a kárpátaljaiak, amikor be kell fűteni a kályhákat, és iskolába kell küldeni a gyerekeket.
Hivatalosan egyébként terroristaelhárító akció van Ukrajnában, amire nem kellene hadsereget bevetni – mutat rá Orosz Ildikó. Ennek ellenére vetik be a katonaságot, és hívják be a fiatalokat, holott senki nincs kiképezve. Már a pedagógusokat is behívják. A nappali tagozatos diákság mentességet élvez, ám az évismétlők veszélyben vannak. A hadsereg a főiskolán is keresett évismétlő „önkénteseket” besorozás végett.
Egy fiatal técsői tanár is azt mondja: közvetlenül nem érinti őket a háború, de az állandó mozgósítás miatt mindenki félelemben van Kárpátalján, mivel a parancsnokságok nem járnak el mindig törvényesen. Azt hangoztatják, hogy csak a katonai képesítéssel rendelkezőket hívják be, de ez nem igaz: behívnák a képesítés nélkülieket is, mivel valószínűleg teljesíteniük kell az újonckvótát. Mint meséli: az ő munkahelyére is ellátogatott a katonaság, s a férfiakat orvosi vizsgálatra kötelezték, holott a törvény szerint csak a már besorozottakat lehet ilyen vizsgálatra küldeni.
Egyesek szerint itt is kialakulhat olyan nemzetiségi konfliktus, mint Kelet-Ukrajnában. De nemzetiségi kérdésekben Kárpátalja a béke szigete, az itt élő lakosság századok óta bizonyítja, hogy itt nem lehet olyan konfliktus, mint a Donyeck-medencében – teszi hozzá a tanár úr.
Elcsatolná Kárpátalját a ruszin bácsi
Beregszász után a Latorca-parti Munkácsra tartunk. A munkácsi vár a krasznahorkaival, árvaváraljaival állítható egy sorba: épen megmaradt, impozáns erődítmény. Viszonylag rendben tartják, láthatóan kisebb-nagyobb felújítások is folyamatban vannak rajta. Az egyik hátsó bástyán hatalmas turulszobor áll, mögötte éppen pár méterrel magasabb az ukrán zászló. A várban a giccsárusokon kívül több kiállítás van, többségük azonban nem túl érdekes: a kínzókamra például sokkal fantáziadúsabb is lehetne.
A legérdekesebb és egyben legújabb kiállítás a Rákócziakról szól, meglepően magyarbarát módon, történeti hűséggel. Nem csoda, hiszen a megtervezéséből oroszlánrészt vállalt a sárospataki múzeum. Ehhez képest a többi tárlattal ellentétben kulcsra volt zárva, s csak egy magyarul egyébként nem beszélő várbéli alkalmazott nyitotta ki és mutatta meg nekünk, miután felfigyelt ránk. A várhegyről lefelé menet nem hagy nyugodni a gondolat: ebben a várban sokkal nagyobb potenciál rejlene, minimum akkora, mint a Habsburgok által eladott törcsvári Drakula-kastélyban.
A munkácsi főutcán egy kiülős helyen a harmadik konyakot rendelik a sör mellé a nyugdíjas férfiak. A koldusok folyamatosan megszakítják a társalgást. Az elsőt még meghívjuk egy sörre, a második is jól jár velünk. Egy mellettünk iszogató menekült csak azzal hajlandó koccintani:„szlává Ukrajina”, azaz „dicsőség Ukrajnára”. Egy másik söröző bácsi viszont szeperatistaként mutatkozik be, és kijelenti: az ukránok fasiszták. Még jó, hogy ők ketten nem futottak össze.
A konyakozók egyike, egy jó kedélyű ruszin (vagy ukrán vagy orosz) bácsika akadozó, de tiszteletet parancsoló magyartudásával megdicséri a magyarokat: „a magyarok szorgos nép, szeretnek dolgozni”; legalábbis ő így látta, amikor éveket lakott odaát. Majd hirtelen, minden előzmény nélkül megkérdezi: nem örülnénk-e, ha Magyarország visszakapná Kárpátalját. Összenézünk, nem tudjuk mire vélni a kérdést, magában mindenki igennel felel, de igyekszünk óvatosak lenni. Visszakérdezünk hát: miért, maga szívesebben tartozna Magyarországhoz? Igen – jön a válasz –, ez mind a magyaroké volt, őket illeti meg, nem az ukránokat. És vajon így gondolják-e mások is? – kérdezünk vissza, hiszen nyilvánvalóan nem egy átlagos vélekedés, amivel találkozunk. A bácsi is tudja ezt: mint mondja, a többség nem valószínű, hogy így gondolja, de ez csak azért van, mert már „felhigították” a népességet.
Időnk aztán lejár, indulunk haza. Beregszász után tankolunk, mivel itt olcsó a benzin.
Aztán irány a határ. Az örök kicsipapírozás.
Ha egy politikusnál fegyver van az első felvonásban, azért a nép drágán fizet a harmadikban
Csehov is megmondta, ha az első felvonásban feltűnik egy fegyver, az a harmadikban elsül. A gazdaságpolitikában ugyanez a szabály érvényes, csak itt az árat a nézőtéren ülő nép fizeti meg. Franciaország adóssággal, Jugoszlávia romokkal, Irak pedig vérrel fizetett érte.
Rácz András újra a kárpátaljai magyarok ellen fordult – Ukrajnát mentegeti a szakértő
Rácz szerint kevesen vannak a magyarok Kárpátalján, ezért Ukrajna nem kötelezhető a kisebbségi jogok betartására.
Miről szól valójában a vasárnapi ellenzéki tüntetés? Mutatjuk!
Több mint egy év után visszatérnek a balliberális influenszerek. Ezúttal a közbeszéd állapotáért, a politikai plakátokért aggódnak, ezért ellenzéki tüntetést szerveznek. De ez csak a látszat. Magyar Péter hívei – Molnár Áron, Lengyel Tamás, Pottyondy Edina – előkelő helyeken tűnhetnek fel.
Friss hír az orosz-ukrán háborúról: sajnos ez nem a béke irányába mutat
Külföld
Volodimir Zelenszkij nemrég arról beszélt, hogy szerinte a fronton ukrán ellentámadás zajlik.
Közeleg a tél, és máris itt egy megdöbbentő felismerés: európai pénzből, amerikai csapról él Ukrajna
Az év végéig 4,6 milliárd köbméter földgázt kívánnak importálni az ukránok, hogy a földalatti gáztározókban összesen 13,2 milliárd köbméter „kék üzemanyagot” halmozzanak fel.
Dörzsölik a tenyerüket Liverpoolban: megtalálták a következő Szoboszlait
Sport
Csak idő kérdése, hogy stabil tagja legyen a Vörösök első csapatának.
Lecsapna a Tisza a magyar vállalkozásokra: megnyirbálnák a nekik nyújtott támogatásokat
Gazdaság
Nemcsak a kormányzati kiadásokat nyirbálná meg Magyar Péter pártja hatalomra kerülése esetén. A Tisza újdonsült közgazdász tótumfaktuma, Kármán András egy most kiszivárgott előadásban arról értekezett, hogy a vállalkozásoktól lehetne elcsatornázni jelentős pénzeket, ezekre ugyanis most szerinte túl sokat költ az állam.
Összesen 44 komment
A kommentek nem szerkesztett tartalmak, tartalmuk a szerzőjük álláspontját tükrözi. Mielőtt hozzászólna, kérjük, olvassa el a kommentszabályzatot.
Sorrend:
Brókerkormány
2015. május 20. 05:20
Az igazság semmitől sem fél,csak attól,hogy elhallgatják!
Válasz erre
0
0
Brókerkormány
2015. május 20. 05:19
Az utóbbi hét eseményei egyérelműen arra utalnak, hogy valami rendkívül komoly állapot állhatott elő a “Győzelem Napja” óta! Minden jel arra utal, hogy az USA kifarolt kijevi pátyoltjai mögül. Nyugat-Európa pedig kétségbeesetten toporog. Odakozmált a főzet, és most meg kéne enniük! Kényes gyomruk eddig ilyesmire nem volt rákényszerülve!
Nekünk valami azt súgja, hogy az igazi feketeleves még hátra van!
https://balrad.wordpress.com/2015/05/19/feny-kezd-gyulni-a-kijevi-fejekben/
Válasz erre
1
0
Brókerkormány
2015. május 20. 05:18
Natalja Jaresko ugyanis nem átallotta kijelenteni a svájci lapnak, hogy “Oroszország nélkül Ukrajnának nincs jövője!”
A hihetetlenkedő újságírónak még egyszer elismételte a lényeget. Majd sopánkodott egy sort amiatt, hogy szerinte Maradék-Ukrajna és Oroszország között a kereskedelmi forgalom már sohasem lesz olyan, mint a válság előtt.
Válasz erre
0
0
Brókerkormány
2015. május 20. 05:18
Szomorú cikk, de lehet hogy vannak bíztató jelek
Fény kezd gyúlni a kijevi fejekben!
Posted on 2015/05/19 Szerző: Admin
Maradék-Ukrajna pénzügyminisztere megvilágosult!
Natalja Jaresko-akit pedig egyenesen az USA-ból importált Jecenyjuk-a svájci Neue Zuercher Zeitung cimű újságnak olyat mondott, hogy attól Maradék-Ukrajna elitjének a fülei kettéállnak, talpaik pedig ökölbe szorulnak.
Válasz erre
0
0