Az iszlám és Európa: megbukott-e a multikulturalizmus?

Multikulturalizmus és bevándorlás: Az európai modell válsága? Ezzel a címmel szervezett kerekasztal-beszélgetést a Republikon Intézet Budapesten szerdán. Derdák Tibor szociológus, a sajókazai Dr. Ámbédkar Iskola igazgatója; György Péter, esztéta, az ELTE Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetének igazgatója; Soós Eszter Petronella, politológus, a Francia politika blog szerkesztője és Seres László, újságíró, hvg.hu, a Kapitalizmus blog szerkesztője válaszoltak a moderátor, Szederkényi Olga kérdéseire.

A vita apropója Michel Houellebecq francia író regénye, a Behódolás magyarországi megjelenése volt. A magyar kiadás fekete nikábba burkolt Mona Lisát ábrázoló borítójáról még Franciaországban is vitatkoztak – pedig a borító jól bemutatja a könyv tartalmát. A Behódolás kerettörténete arról szól, hogy 2022 Franciaországában a Nemzeti Front jelöltje, Marine Le Pen és a Muzulmán Testvériség vezetője – aki felszámolná a laikus állam jogi kereteit, elsorvasztaná a világi oktatást, megszüntetné a nemek egyenlőségének elvét és engedélyezné a többnejűséget – küzdenek meg az államfői tisztségért. A könyv nagy vitákat és botrányokat váltott ki Franciaországban – és még itt, Magyarországon is van miről vitatkozni róla.

Muszáj provokálni

Provokáció-e Houellebecq könyve? – szólt a moderátor első kérdése. „Nagyon remélem!” – vágta rá rögtön Seres László, majd hozzátette: „Muszáj provokálni. Az európai ballib értelmiségen kívül az iszlamisták azok, akik megpróbálják a beszédkereteket meghatározni”. Seres hozzáfűzte: „Elismerem, iszlamofób liberális vagyok, rettegek az iszlám térnyerésétől és remélem, nem fognak Európában nyerni”. György Péter szerint a könyv a provokáció „nemes francia hagyományának” folytatója, amiből kiderül, mi a viszonya egy felső-középosztálybeli írónak az alsóbb rétegekhez tartozó bevándorló hátterű emberekhez, az autókat gyújtogató kölykökhöz. Soós Eszter Petronella úgy látja: a Behódolás komolyabb egy provokációnál, viszont nem tekinthető jóslatnak. Szerinte ha valaki előítéletek nélkül olvassa el a könyvet, több kérdése lesz a végére mint válasza. Derdák Tibor arról beszélt: „Ma már nem vesszük észre a sok provokációt, amik között élünk”. Elmondta: Borsod megyéből jött Budapestre a beszélgetésre: sok bezárt, pusztuló gyár mentén haladt el, csak egy működött – az előtt pedig kínai zászló lobogott. Hozzátette: a sajószentpéteri zsinagóga épülete örömtanyaként funkcionál, a helyi szakmunkásképző iszlám tulajdonban működik, ő maga pedig egy buddhista gimnázium igazgatója. „Életünk megváltozott, multikulturális kihívások tömegével vagyunk körülvéve”.

„Angela Merkel német kancellár 2010-ben kijelentette: a multikulturalizmus modellje megbukott. Változott valami öt év alatt?” – tette fel a kérdést a moderátor. Seres László úgy látja: a szociális állam újraelosztási modellje és az a balliberális elképzelés bukott meg, hogy integrációs, asszimilációs szándék nélkül engedjenek létezni bevándorló tömegeket. Elmondta: 1980 körül Frankfurtban élt, amikor már látszott a bevándorlás jelensége. 1990 körül még 30 millió, 2030 körül már 58 millió muzulmán élhet Európában. „Ők olyan kulturális hagyomány őrzői, amely nem való Európába. Az iszlám nem ment át a modernizáción. Párhuzamos társadalmak keletkeznek, például sariabíróságokkal, ahol komoly bűntényeket lehet megúszni, ha az érintettek mind muszlimok.” Seres úgy látja: Európában nem, legfeljebb az Egyesült Államokban működik a multikulturalizmus. „Nonszensz, hogy az is rasszizmus, ha egy bevándorlónak meg kell tanulnia a befogadó ország nyelvét”. A libertárius publicista szerint az iszlamizmus „egy kirekesztő, fasiszta ideológia, amely nem ismeri az emberi jogokat; és a liberális demokráciának meg kell védenie magát ezzel szemben”.

Soha többé nem lesz rend a világban

György Péter szerint egy történeti problémáról van szó, amelyet ahistorikusan kezelünk. Miután 1989-ben összeomlott a kétpólusú világ, a valódi következmények nem Európában, hanem Európán kívül következtek be. „Soha többé nem lesz rend a világban. Egyszer s mindenkorra ellentmondásos lesz a világ, vége lesz annak, hogy egy kulturális minta szerint éljük az életünket.” Az esztéta szerint ugyan léteznek a Seres által felvetett problémák, de a publicista túlretorizálja azokat. „Brutális tévedés, hogy ugyanaz a minta érvényes a hetvenes évekbeli Torockón és mondjuk a kilencvenes évekbel Marseille-ben.” György Péter szerint annyit kell hangsúlyozni, hogy errefelé fontosak az emberi jogok, amik mellett ki kell állni. „De már nincsenek modellértékű országok, nincsenek globálisan homogén terek.”

„Multikulturalizmus van” – szögezte le Soós Eszter Petronella, emlékeztetve arra, hogy Franciaországban mintegy 6-10 millió muszlim él, akik a francia nemzet részei. „A francia modell sajátos: ide jössz, itt maradsz, csatlakozol a köztársaság eszméjéhez, francia leszel”. Igaz viszont, hogy a többségi társadalom egyre inkább etnicizálja ezt a helyzetet, ami konfliktushoz vezet. Úgy véli: lehet arról beszélni, hogy megbukott a multikulturalizmus, de ez nem azt jelenti, hogy visszamegyünk az időben ötven évet. Ez nem lehetséges. Derdák Tibor annyit fűzött a merkeli kijelentéshez: „Merkel a világ legliberálisabb országát vezeti, jól. De a mondatai nálunk, Magyarországon máshogy csapódnak le, amivel vigyázni kell”. Derdák szerint a szabadság, egyenlőség és testvériség eszméjét, ezt a szerinte kétszáz éve korszerű gondolatot minden vallással szemben meg kell védeni.

Soós Eszter Petronella szerint nem válik valósággá a Behódolásban bemutatott francia politikai helyzet: a muszlim közösség nem szervezi meg magát politikailag, a muszlimok nem nagyon vesznek részt még a róluk folytatott vitákban sem. A regényben a szocialisták segítik a hatalomba az iszlamistákkal azzal, hogy feladják az iskolai laikus oktatás eszméjét, ami Soós szerint elképzelhetetlen – ahogy az is, hogy a mérsékelt jobboldali UMP beállna egy iszlamista jelölt mögé. „Az viszont igaz, hogy Franciaországban a választások egyre inkább kulturális kérdések mentén dőlnek el.” Seres László úgy látja: a világi államok már most is sok behódoló lépést tettek az iszlám felé, például az oktatás területén.

Kik vagyunk? Miben hiszünk?

A könyv irodalmi értékéről szólva György Péter úgy fogalmazott: „Ez a könyv észből van írva”, de ő a rejtelmet, a kiszámíthatatlanságot, az érzelmet, a fájdalmat is szereti egy műben. Az esztéta szerint az észből írt irodalom nem időtálló termék. Soós Eszter Petronella ezzel annyiban vitatkozott, hogy a félelem is erős érzelem, és Houellebecq a félelmeinkkel játszik. „Kik vagyunk? Miben hiszünk? Hajlandóak vagyunk küzdeni érte?” Ezeket a kérdéseket feszegeti művében a francia író.

Houellebecq szerint Európa halott, rohad, olyanok vagyunk, mint az V. századi Róma, nem tudjuk magunkat megmenteni. Seres László hasonlóan fogalmazott: „A racionalitás, a józan eszünk a tét. Az iszlám a legirracionálisabb vallás. Európa elvesztette önmagát, pedig éppen hogy állást kellene foglalnia sok kérdésben”. Ezzel szemben György Péter nem látja tragikusnak, ha mecsetek épülnek Európában és a muszlim hátterű bevándorlók is meg akarják ismerni saját identitásukat. Nem tetszenek neki az „Európa elvesztette önmagát” jellegű kiszólások. Derdák Tibor szerint az emberi jogok és a jogállamiság védelme a fontos, működő modellként pedig felhozta India példáját, ahol az egyébként létező konfliktusok ellenére alapvetően együtt tudnak élni a muzulmánok és a többiek, például a hindu többség. Seres hozzáfűzte: ő maga nem a kirekesztést, hanem az intoleranciával szembeni intoleranciát propagálja. Soós Eszter Petronella emlékeztetett: Franciaországban a laikus oktatásból a muszlim gyerekek is profitálhatnak, becsatlakozva a többségi társadalomba. Sarkozy-nek is voltak muszlim miniszterei, elkötelezett támogatói voltak a republikánus eszmének.

Európa álljon a sarkára

Hogy mi a megoldás a jelenlegi helyzetben? Derdák Tibor szerint csak a demokrácia és a jogállam visz előre, amiket szerinte a vallásokkal szemben is meg kell védeni. Soós Eszter Petronella szerint egyelőre alapkérdéseket sem beszélt meg Európa, elég csak a jelenlegi, Földközi-tengeren keresztüli bevándorlás kezelésére gondolni, amikor is mindenki a másikra mutogat, mit kellene csinálni és ki fizesse a számlát. György Péter szerint nem tudunk megszabadulni az ellentmondásainktól, ez a hidegháború utáni világ lényege. De azt biztosnak látja, hogy nincs homogén Európa.

Seres László a megoldás kapcsán keményen fogalmazott: „Európa álljon a sarkára, jelentsük ki, hogy a kultúrkörök nem egyenrangúak; nézzük meg, hogy kiket engedünk be; és védjük meg az európaiságunkat”. Soós Eszter Petronella hozzáfűzte: nem csak a beengedésről van szó, hiszen már itt is vannak, akár második vagy harmadik generációs bevándorlóként, az állampolgárságot pedig nem lehet csak úgy elvenni. Úgy véli, a következő évtizedekben a vallási témák előretörnek, a társadalmi konfliktusainkkal pedig nem a határainkon, hanem a határainkon belül kell megküzdeni.