Alapjövedelem: tévedés, tudatlanság és felelőtlenség

„Összefoglalva, a feltétel nélküli alapjövedelem ötlete:

1. Felcseréli a társadalmi hátrányok okait azok következményeivel – ebből következőleg pedig rossz receptet kínál e hátrányok felszámolására.

2. A technológiai fejlődés következtében »feleslegessé váló« kompetenciahiányos munkaerő problémáját úgy kívánja orvosolni, hogy e kompetenciahiányos tömegek újratermelődését a produktívaktól átcsoportosított – és ezzel össztársadalmi nézőpontból eltékozolt – anyagi forrásokkal kívánja hosszabb távon is állandósítani, újratermelve ezzel a problémát.

3. Az erőforrás-átcsoportosítással járó, a produktív társadalmi csoportoktól elvárt áldozatot nem a kompetenciahiányokat valóban csökkenteni képes módszerek működtetése érdekében kéri, így még hosszú távon sem teszi érdekeltté ebben az átcsoportosításban a produktívakat. Az általa elképzelt »új társadalmi alkut« így az egyik (adakozó) csoport érdekei ellenében, ráadásul bevallottan államhatalmi erőszakkal szeretné kialakítani. A történelem tanúsága szerint ezek a kikényszerített, féloldalas alkuk rosszabb viszonyok közé taszítják az egész társadalmat és hosszabb távon úgyis fenntarthatatlanok.

1. Nem veszi figyelembe azt a sokszorosan igazolt tényt, hogy a tőke a kreativitásból keletkezik, így a gazdaság valódi mozgatóereje nem »önmagában« a tőke és a tőketulajdon. A tőke és a tőkekoncentráció szerepe a gazdaságban valójában nem más, mint hogy finanszírozza a fejlődés alapját adó kreativitást – viszont ezt a funkcióját a tőke a modern technológia korában csak akkor tudja ellátni, ha kellő nagyságban áll egy-egy gazdasági entitás rendelkezésére, ha azt nem aprózzák fel sem osztogatással, sem azzal, hogy inkompetens kistulajdonosokra bízzák »társadalmi tulajdonba adással«. Ez a rendszer a »létező szocializmus« és az »épülő kommunizmus« országaiban már egyszer megbukott: hét évtizednyi koherens tapasztalat bizonyította be, hogy a társadalom nem hatékony tulajdonos. Ráadásul – ahogy azt már itt az 1. pontban leírtam – a tőkejövedelmek »elosztogatása« nem a szegénység valódi okait (azaz a kompetenciahiányokat) kezeli: márpedig ha egy hibás motorba töltünk több üzemanyagot, attól az a hibás motor meg nem javul, viszont elpazaroltuk az üzemanyagot…

2. Ha a »politikai nemzet« alapjává nem a demokrácia leglényegét jelentő meritokráciát tesszük, hanem valami mást, akkor ezzel magát a demokráciát szüntetjük meg.

3. Az emberi társadalmakban az egyenlőtlenségeknek az emberiség evolúciójából következő genetikai, viselkedéstani, agyszerkezet-béli alapjai vannak – ezek »kiiktatása« nem lehetséges. Nem működnek azok a társadalmi, gazdasági és hatalmi konstrukciók, amelyek ezek ellenében szerveznék át az emberi közösségeket és azok működését.

Az emberiség »boldogításához«, de még egy-egy komolyabb probléma megoldásához sem elégséges, ha néhány divatos könyvet elolvasunk, és aztán elkezdünk visszaellenőrizetlenül és a teljes összefüggésrendszerrel nem számolva, azt nem is ismerve »csodafegyver-módszereket« bevezetni próbálni. Ebből jó még sosem származott – kérjük, most se kísérletezzenek ezzel! Még akkor se, ha ettől remélik a kiüresedő és népszerűtlenné váló baloldal feltámasztását: túl magas lenne az ára!”