Kuti Edit, az SZFE tanulmányi osztályvezetője az egyetem tájékoztatása szerint úgy emlékszik, annak idején megkeresték a Magyar Akkreditációs Bizottságot, amelynek vezetője, a szervezetet főtitkárként egyébként mindmáig irányító Szántó Tibor állásfoglalást adott ki. Eszerint – így Kuti – semmi gond a két szerző-egy dolgozat modellel, ha mindvégig megállapítható, hogy melyik fejezetet ki írta.
Ez Bárdoséknál valóban megállapítható. A közös bevezető után 46 oldalt Bárdos jegyez, aztán 43 oldalt Máté Krisztina.
*
Bárdos András nem tud mit kezdeni a kérdéssel
A furcsa dolgozat ügyében megkerestük Bárdos Andrást is. A népszerű tévéstől és egyetemi tanártól azt kérdeztük, újraírná-e a doktoriját, ha kiderülne, hogy az, amit leadtak, a tudományossági feltételeknek nem tesz eleget. Bárdos nem tudott mit kezdeni a kérdéssel - amint mondta, már nem emlékszik, kinek az ötlete volt, hogy közös dolgozatot írjanak, de a bizottság elfogadta ezt a megoldást, meg is kapták a cum laude minősítést, a felvetés tehát értelmezhetetlen.
Bárdosnak is igaza van. A doktori – főleg pedig a művészeti doktori, azaz DLA (Doctor of Liberal Arts) – fokozatszerzés annyira egyéni teljesítményre szabott, az azt vizsgáló eljárás, annak eredménye is annyira egyéni elbírálás kérdése, hogy az állam ma is csak azt mondja ki, hogy mit kell vizsgálni, a megfelelés/meg nem felelés kérdésében a döntést viszont a doktori iskola hozza. Ahogy a visszavonásról szólót is. A már idézett rendelet szerint:
„16. § ((10) A doktori fokozat a doktori tanács határozata alapján vonható vissza, amennyiben megállapításra kerül, hogy a doktori fokozat odaítélésének feltételei nem teljesültek.”
Mint megtudtuk, 2005-ben szigorítottak az SZFE doktori szabályzatán, s ma már aligha mehetne át a Bárdosék által írt DLA-dolgozat; ám az akkor érvényes, 2001-es szabályzat szerint, úgy fest, valóban belefért a kettős szerzőség. A doktori fokozat visszavonásától tehát nem kell tartania Bárdosnak és Máténak. Pedig egy ilyen döntés lavinát indíthatna el: a 2005-ig tartó gyakorlat teljes felülvizsgálatát.
A tudást persze nem csak egyetemi emberként, kutatóként, de a gyakorlatban is meg lehet szerezni: aligha vonatja kétségbe bárki, hogy Bárdos András és Máté Krisztina az ország talán legtapasztaltabb televíziós párosa, s egyáltalán nem probléma, ha Bárdos oktatja a televíziózás csínját-bínját az erre szakosodott egyetemi intézetben. Sőt.
Amint egy, a művészeti felsőoktatásban már akkor vezető tisztséget betöltő forrásunk fogalmaz, az adott időszakban egy másik művészeti felsőoktatási intézményben gyakorlatilag bárkinek adtak doktorit: „Néha szinte fájt, amikor hallgattam a védéseket”. Állítása szerint a cél nem volt más, mint hogy az egyetemi státuszhoz szükséges tanári kar rendelkezésre álljon. Bárdos is docens lett 2008-ban, később pedig a rektorhelyettességig vitte, ahogy a mai megbízott rektorhelyettes, Hegedűs D. Géza is 2003-ban szerzett fokozatot – az ő önéletrajzi ihletésű, izgalmas, ám tudományosnak cseppet sem látszó doktori dolgozata is olvasható az egyetem honlapján.
*
A 170 doktori iskola országa
A sokat támadott tavalyi törvénymódosítás, amely szerint többek között a Magyar Művészeti Akadémia is adhat egyetemi tanári pozíciót olyanoknak, akiknek nincs doktori fokozatuk, ám gyakorlati tudásuk megkérdőjelezhetetlen, éppen arra igyekezett megoldást kínálni, hogy ne komolytalan doktorikkal kelljen egyetemi tanárokká és vezetőkké válniuk az arra egyébként érdemeseknek.
Az egyetlen gond: Schmitt Pál esetében ugyanezek az érvek nem működtek három éve. Az egyéni sport- és sportdiplomáciai teljesítmény ott is adott volt, a korabeli gyakorlatnak megfelelően kapott fokozatot, a doktori tanács ott is elfogadta a védést – mégis búcsút inthetett a címnek.
Igaz, míg Schmittnél nagyon nyers és durva plágiumra derült fény, Bárdoséknál ilyesmiről vélhetőleg nincs szó. A tudósítás definícióját és alműfajait mondjuk aligha Máté Krisztina találta fel, s hogy ezek honnan kerültek a dolgozatba, annak lábjegyzetes hivatkozása kimaradt az írásműből, valamint megállapíthatatlan az is, hogy a felhasznált irodalmat hol és mennyire használta a páros – a dolgozatban nem jelölik, mely részeket vették át az irodalomjegyzékben feltüntetett könyvekből. (Emlékezetes: Schmitt is felsorolta az irodalomjegyzékben a művet, amelyből jelöletlenül idézett.) A könyvben szereplő, alapszintű médiatudás jó részét persze saját kútfőből is papírra vethette a már addigra is tapasztalt páros.
A lényeg nem Bárdosék dolgozata, hanem az a nehezen átlátható rendszer, amelyben a doktori iskolák mindmáig működnek. Miközben az országban 29 felsőoktatási intézmény van, az efféle iskolák és képzések számát szinte semmi sem korlátozza. Az elmúlt tíz évben 11 ezer doktorral lett gazdagabb a nemzet, s ötször ennyien vettek részt doktori képzésben. A 2007 és 2013 közötti adatok legalábbis azt mutatják, hogy a doktoranduszok 22 százaléka szerzett csak fokozatot. Jelenleg – egy tavaly őszi összesítés szerint –7224 doktorandusz van az országban, közülük 3840-en részesülnek állami ösztöndíjban. A többiek fizetik a teljes költséget a több mint 170 doktori iskola 200-nál is több képzésének egyikén.
Az áttekinthetetlen rendszer mindenesetre egyszerűsödhet a jövőben: a felsőoktatási államtitkárságon értesüléseink szerint komolyan gondolkodnak azon, hogy intézményenként csak egy doktori iskola működhessen a jövőben. Ha fokozatelvétel és -fosztások nem is, némi áttekintés vélhetőleg ráférne a felsőoktatás elvileg legelitebbnek szánt intézményeire.