A Mandiner azon kérdésére, hogy akkor miként kell értelmezni az ISDS mechanizmust, amelynek értelmében a TTIP egyezmény sérelme esetén a cégek választottbíróság elé citálhatják az érintett országokat, Bryan leszögezte: az ISDS mechanizmus egyáltalán nem új dolog, a legtöbb hasonló egyezményhez társulnak ilyen választottbírósági kikötések. A mechanizmus lényege, hogy egyensúlyt teremtsen a befektetési érdekek és az állam szabályozáshoz való joga között. Ez azért is fontos, mert a helyi, állami bíróságok sokszor nem akarják a nemzetközi egyezményeket alkalmazni – tette hozzá.
Az ISDS mechanizmus fő célja, hogy az államok ne diszkriminálják a külföldi befektetőket a hazaiakhoz képest, illetve az is cél, hogy védelmet nyújtson a kisajátítások ellen. Az országok persze szigorú törvényi garanciák mellett engedik csak meg, hogy az állam valamit kisajátítson; de ez a kisajátítás valójában lehet közvetett is, amit az állam szabályozás útján tud megvalósítani – mondta. Hangsúlyozta, hogy a választottbírósági eljárás végig nyilvános lesz. Azon felvetésünkre, hogy nem mindig egyszerű megítélni, mi számít diszkriminatívnak, Bryan azt mondta: az, ha a honossága alapján különbséget tesz az állam a cégek között és a sajátjait előnyben részesíti a külföldiekkel szemben. Egyébként ha például ugyanazt a terméket az egyik országból beengedi egy állam, a másikból viszont nem, azzal a WTO-egyezmény ellen is vét, ehhez nem kell a TTIP – tette hozzá.
Azt is megkérdeztük, hogy mi a helyzet a GMO-val? Mivel Magyarországon az EU-nál szigorúbb szabályok vonatkoznak erre – az EU-ban egy illetékes hatóság engedélyezheti a génmódosított élelmiszerek forgalmazását, Magyarországon viszont ez eleve tilos –; így elképzelhető-e, hogy emiatt Magyarországot is a választottbíróságon beperelik? – vetettük fel.