„A politikai elemzés halott. Megölték. Megöltük. S még az sem biztos, hogy sajnálni kell ezért.
Az első érdem a pártoké. Ahogy egy nagyon fontos politikus nem is olyan régen egy háttérbeszélgetésen mondta: »igen, mi csináltuk, beküldtük az embereinket, akiknek a nevét sem mindig tudom, de a feladatot szépen elvégezték«. Ennél pontosabban magam sem mesélhetném el. A lényeg: nem bízták, nem bízzák a véletlenre. Ha igaz, hogy a nyilvánosságban minden kimondott szónak jelentősége van, márpedig igaz, akkor a pártok a saját szempontjukból ésszerűen jártak el. Megszületett a »szóvivői elemzés«, ami valójában nem más, mint - a kommunikációs tervezés során - a nyilvános értelmezés bevitele a kapukon belülre. Az elemzők készen kapott politikai panelekből építkeznek, az igazán hatékony esetben előre ismerik magát az eseményt is, amelyről majd véleményt mondanak, s amikor beszélnek, kizárólag a politikai szereplő érdekében teszik. Látszólag elemzők, valójában termékmenedzserek. Esetleg – ahogy GFG mondja - katonák. Övék a jelen és persze a jövő, sokáig itt lesznek velünk. (...)