Ukrán válság

Veszélyezteti Putyin politikája Európa stabilitását?

2015. március 11. 18:26

Veszélyt jelent Putyin politikája az európai biztonságra, ahogy sokan gondolják? Vagy pedig az csak Oroszország legitim aggodalmait tükrözi, így nincs szó az európai stabilitást veszélyeztető ambíciókról? Erről vitáztak a budapesti Danube Institute hétfői rendezvényének nemzetközi szakértői, akik közül egyesek szenvedélyesen kritizálták, mások megvédték a putyini politikát. Az est folyamán Orbán Viktor is méltatást kapott. Tudósításunk.

Az ukrajnai konfliktus több ezer áldozatot követelt eddig, és az Oroszország és a Nyugat közötti legsúlyosabb válságot jelenti a hidegháború óta. Vlagyimir Putyin orosz elnök az Egyesült Államokat és az EU-t vádolja a konfliktusért, miszerint azok újra akarják alakítani a világot a saját érdekeik alapján, miközben nem ismerik el Oroszország érdekeit a saját közvetlen szomszédságában. Putyin nyugati kritikusai viszont Oroszországot vádolják a hidegháború utáni berendezkedésnek és egy szuverén állam nemzeti integritásának a megsértésével, hiszen korábban vállalta Ukrajna határainak tiszteletben tartását.

Veszélyt jelent-e Putyin politikája az európai biztonságra, ahogy sokan gondolják? Vagy pedig azok csak Oroszország legitim aggodalmait tükrözik, így nincs szó az európai stabilitást veszélyeztető nagyobb politikai és stratégiai ambíciókról? Ezek a témák kerültek terítékre a budapesti székhelyű Danube Institute által szervezett hétfői vitán, melyben vezető nemzetközi szakértők vitatták meg az orosz-ukrán válság dilemmáit.

Közismert, hogy az ukrán válság kapcsán két teljesen eltérő nézőpont uralkodik a nemzetközi közbeszédben: a nyugati hatalmak és híveik szerint Oroszország – de Moszkva és a neki igazat adók szerint viszont a nyugatiak a felelősek az ukrán válság kirobbanásáért. A konfliktus körüli, egyre feszültebbé váló nemzetközi helyzet már-már a hidegháború hangulatára emlékeztet – s így van ez a válság kapcsán kikristályosódó két, tökéletesen ellentétes elmélet összeütközése esetében is.

A Danube Institute ezúttal a nyugati, illetve a moszkvai álláspontot elfogadó térfélről is hívott előadókat, akik szenvedélyes beszédekben álltak ki a különböző álláspontok mellett. Charles Crawford, Nagy-Britannia korábbi szarajevói, belgrádi, majd varsói nagykövete és James Sherr, a londoni Chatham House munkatársa szerint Oroszország igenis fenyegetést jelent az európai biztonságra. Vlad Sobell Prágában élő Oroszország- és Kelet-Európa-elemző és Timothy Less, a University of Kent oktatója viszont Oroszország álláspontját, érdekeit és érzelmeit látja igazoltnak az ukrán válságban. Az est házigazdája Martonyi János korábbi külügyminiszter volt.

*

James Sherr és Charles Crawford

Crawford: „Nincs helye fizikai imperializmusnak a modern világban”

„Mennyi újságírót öltek meg Magyarországon az elmúlt években? Egyet sem. Franciaországban? Nyolcat, most, a Charlie Hebdo-mészárlásban. És Oroszországban? Harminchatot! Mi lehet az oka ennek a jelenségnek?” – tette fel a kérdést beszéde elején Charles Crawford, korábbi szarajevó, belgrádi majd varsói brit nagykövet. Crawford szerint Oroszországban igencsak kétséges az állam hozzáállása a saját állampolgáraihoz, gondoljunk csak a mindenkori orosz állami erőszak eseteire. Mintha a ténylegesen létező orosz nagyság miatt nem működne a normális viselkedés arrafelé. Crawford visszaemlékezett arra, amikor beszédet írt John Major volt brit kormányfőnek, s azt fejtegette: a briteknek nehéz volt megérteniük azt, mekkora veszteségeket szenvedtek a szovjetek a második világháborúban, s nem csak az ellenség, hanem saját vezetői részéről is. „Az orosz vezetés sok millió orosz embert ölt meg a történelem során” – emlékeztetett Crawford, aki szerint ezt az orosz állami hozzáállást az ukránok és magyarok is megtapasztalhatták a korábbi évtizedekben. A volt varsói brit nagykövet szerint maga a Lenin-múmia is a gonoszság szimbóluma a Vörös téren, Moszkva kellős közepén; és az is felháborító szerinte, hogy Oroszországban nosztalgiát ébresztenek a szovjet múlt iránt. Charles Crawford ezeken túlmenően furcsának találja azt, hogy az orosz lakosság szerint a Nyugat sokkterápiát kényszerített Oroszországra a kilencvenes években – hiszen az orosz kormány vezette be a megszorításokat.

A diplomata emlékeztetett arra, hogy Putyin szerint a 20. század legnagyobb tragédiája a Szovjetunió bukása volt. „Nem. A Szovjetunió megszületése volt a legnagyobb tragédia, amely tömegek szenvedését okozta!” – kommentálta a putyini kijelentést Crawford. A volt nagykövet szóba hozta a '94-es Budapesti Memorandumot is, amelyben az Egyesült Államok és Nagy-Britannia mellett Oroszország is garantálta Ukrajna szuverenitását és területi egységét. „Ma viszont orosz felügyelet alatt orosz fegyverzettel Ukrajnában ukránokat ölnek.” Crawford úgy fogalmazott: fáj neki azt látni, hogy az orosz diplomaták hazudoznak ebben az ügyben.

A nagykövet hangsúlyozta: „Igen, Putyin politikája veszélyezteti Európát”. Crawford az orosz-párti álláspontokkal is vitába szállt. „Hogy Ukrajna az orosz érdekszféra része lenne? Akkor talán ne is nézzünk oda, mi folyik ott? Vagy hogy az eurózóna veszélyesebb Európára nézve, mint Putyin? Nos, ebben még lehet is igazság” – tette hozzá félmosollyal a brit diplomata. „De az orosz reakciót nem lehet legitimnek tekinteni” – erősítette meg álláspontját Crawford. A nagykövet szerint tény, hogy Oroszországot nem integrálták a nyugati szövetségi rendszerekbe, de ez többek között azért van, mert a nyugati hatalmak ezekben a szövetségi rendszerekben önkorlátozást gyakorolnak – amit viszont Oroszország nem mutat be a saját rendszereiben. A NATO és az EU viszont valóban terjeszkedett Oroszország felé. „A volt kommunista országoknak ők jelentették a szovjet imperializmus és a KGB befolyása alóli kiszabadulás lehetőségét, a Nyugat ezzel kínált választási lehetőséget a kelet-európai országoknak.”

Crawford a beszéde végén felvetette: „Vannak Oroszországnak érdekei? Igen. Megvédheti őket? Igen. De nem úgy, hogy más országokban embereket öl. Nincs helye fizikai imperializmusnak a modern világban. Az első számú szabály: határokat nem tologatunk! Ha viszont ez elkezdődik, akkor nem számítanak többé a szabályok.”

*

James Sherr

Sherr: „Az orosz vezetés ragadozó és neofeudális rendszert épít”

„Oroszország támadást indított a világháborút lezáró szerződések és eszmék rendszere ellen” – ezzel az erős tételmondattal indított James Sherr, a londoni Chatham House munkatársa, a korábbi ukrán kormányzat biztonságpolitikai tanácsadója az est második beszédében. Sherr emlékeztetett a kilencvenes évekbeli orosz-ukrán szerződésre, amelyben Oroszország elismerte Ukrajna szuverenitását és integritását. Az elemző szerint „háború van Ukrajnában, de ennek indokai hazugságok voltak”. Sherr ezután egy csavarral arról kezdett beszélni: „Ha valaki azt mondaná, hogy az EU veszélyes Oroszországra, én azzal is egyetértenék. Az európai jogállamiság valóban veszélyes az orosz vezetésre, amely ragadozó és neofeudális rendszert épít. A Szovjetunióra is veszélyt jelentettek a nála vonzóbb rendszerek.”

James Sherr szerint a NATO-bővítések létkérdést jelentettek a kelet-európai országok számára, hiszen ezzel tudtak kikerülni a szerinte civilizációs és biztonsági szürke zónából a nyugati szövetségek és Oroszország között. Sherr megérti Oroszország aggodalmait azzal kapcsolatban is, hogy ha Ukrajna csatlakozhat a Nyugathoz, akkor az oroszok is feltehetik maguknak a kérdést, hogy miért is kell nekik a putyini rendszerben élniük. Az elemző úgy látja, Putyin a történelmi Oroszország visszaállítását óhajtja. Felidézte Szergej Lavrov orosz külügyminisztert is, aki azt üzente a balti államoknak és Moldovának, hogy vonják le a következtetéseket az ukrán válságból. Sheer szerint a válság megoldása az, hogy Oroszországot önmérsékletre kell kényszeríteni.

*

Martonyi János, Vlad Sobell és Timothy Less

Sobell: „Mindig Putyint hibáztatják, de mi vagyunk a felelősök”

Az est második felében az eddigiekkel tökéletesen ellentétes álláspontot ismerhettünk meg Vlad Sobell prágai Kelet-Európa kutató és Timothy Less, a University of Kent oktatójának előadásából.

„Szörnyű konfliktus van Európában az együttműködés helyett” – kezdte beszédét Vlad Sobell, aki korábban a Szabad Európa Rádiónak dolgozott, majd később egy londoni nemzetközi bank közgazdásza volt, mielőtt a prágai New York University professzora lett. Sobell szerint humanitárius katasztrófa, tragédia történik Ukrajnában, s messze vagyunk még az egy-két évvel ezelőtti helyzettől is. „Tényleg nukleáris szembenállást akarunk Európában?” – kongatta meg a vészharangot Sobell. Úgy látja, nem az orosz propaganda kitalációja, hogy Ukrajnában szélsőjobbos, neonáci erők is hatalomhoz jutnak. „Mindig Putyint hibáztatják, de mi vagyunk a felelősök” – mondta ki Vlad Sobell a beszéde tételmondatát. Álláspontja szerint a biztonságpolitikai tárgyalások helyett a NATO Oroszország határaiig nyomult előre, pedig Putyin korábban felszólalt „a hiperhatalom dominanciája” ellen. Emlékeztetett a grúziai konfliktusra is: „2008-ban orosz békefenntartókat mészároltak Dél-Oszétiában, és ma erre orosz agresszióként emlékezünk.”

Sobell történelmi példákat is felhozott a konfliktusok elkerülésének módjára: 1815-ben elfogadták a Napóleon utáni Franciaország érdekeit, és utána béke volt a kontinensen. 1919-ben megalázták Németországot a versailles-i békében, ami végül a második világháborúhoz vezetett. „Nem tanulunk a történelemből?” – tette fel a kérdést Sobell, aki úgy látja: „A NATO azért létezik, hogy az általa okozott problémákat megoldja”. Felvetette azt is: ha az ukrán válságba nincs beleszólása Oroszországnak, akkor mennyire szólhat bele abba az Egyesült Államok vagy Nagy-Britannia?  Vlad Sobell álláspontja szerint a donyeckiek és luganszkiak csak visszautasítják a kijevi „soviniszta rezsimet”, amiért terroristáknak nevezik őket. A prágai elemző úgy fogalmazott: Kijev bombázza őket, a nőket és gyermekeket is. Ehhez képest a Kreml még vissza is fogta magát, nem avatkozik közbe. „Pedig jogos lett volna” – mondta Sobell, aki fájlalja, hogy ettől függetlenül sokszor akár hitlerezik is Putyint.

Szerinte az ukrán válságban a Nyugat az agresszor, ezért le is kellene állni annak további elmélyítésével. „Fogadjuk el, hogy Oroszországnak joga van integritásának, szuverenitásának érdekeinek a védelméhez. Talán Európa elfogadná, hogy orosz katonai bázisok legyenek Ausztriában, a Csatorna-szigeteken vagy Észak-Afrikában?” A nekilendült Sobell úgy folytatta: „Hagyjuk Putyin agresszorozását, csak az orosz népet sértegetjük ezzel, azt a népet, amely megszabadította Európát a nácizmustól. Kérjünk bocsánatot a kijevi rezsim támogatása miatt! Vizsgálják ki a majdani lövöldözést, a maláj gép lelövésének az ügyét!” Sobell szerint miközben a Nyugat szavakban támogatja a kijevi rezsimet, Ukrajna gyakorlatilag afrikai szintre süllyed. A prágai elemző úgy látja: az Egyesült Államok védelmezőből a kontinens pusztítójává válik, a NATO pedig birodalommá alakul, ahol egyesek egyenlőbbek másoknál. „McCain Európát járja, hogy a South Streamet megakadályozza. Vajon McCain ellát majd minket gázzal az oroszok helyett?” – tette fel a kérdést Sobell, aki szerint az európai szövetségeseknek értesíteniük kellene Washingtont, mi is történik valójában.

A csehországi elemző végül egy hirtelen kanyarral Orbán Viktor magyar miniszterelnök méltatásával zárta a beszédét: „Több ilyen emberre van szükség, nem pedig olyan birodalmi kreatúrákra, mint Brüsszel!”

*

Less: „Putyin nem akar kelet-európai háborút, ami bukásával és népe szenvedésével járna”

Vlad Sobell beszédénél egy fokkal hűvösebb hangnemben beszélt az ukrán válságról Timothy Less, a University of Kent Kelet-Európa oktatója és a térségünkkel foglalkozó Nova Europa nevű tanácsadó cég igazgatója. Less szerint meg kell érteni Oroszországot. „Kelet-Európa lapos. Nincsen semmi a Kárpátokon túl, ami megvédené Oroszországot. Ez Oroszország Achilles-sarka.”

A szakértő emlékeztetett: Oroszországot háromszor támadták meg Nyugatról az elmúlt kétszáz évben: egyszer Napóleon, kétszer pedig a németek, és a támadók mindig elpusztították az elfoglalt országrészeket. Oroszország mindig is barátságos ütközőállamokat akart nyugaton. Belorusszia most is barátságos, de Ukrajna a nyugati integrációt választotta. Ha Ukrajna a NATO-ba is belépne, a NATO haderői pillanatok alatt Oroszország szívében lehetnének, nagyjából abba az irányba terjeszkedve, ahogy a hitleri Németország is csinálta a második világháborúban. „A mostani NATO-ígéretek nem nyugtatják meg Moszkvát. A NATO beleharapott Moszkva kelet-európai érdekszférájába” – mondta Timothy Less, aki szerint ráadásul a jelenlegi orosz rubel- és gazdasági válság arról győzte meg az oroszokat, hogy a Nyugat nem is kívánja Oroszország boldogulását. A szakértő úgy látja: Putyin nem akar új Szovjetuniót, tervei Ukrajnával kezdődnek és végződnek.

Timothy Less tudja, a Nyugaton eleget hangsúlyozzák, hogy Putyint nem érdekli a demokrácia, és ez így van, de magukat az oroszokat sem érdekli a demokrácia. „Kipróbálták a kilencvenes években, és nem jött be nekik.” A szakértő szerint az oroszok az erős vezetőt kedvelik, Putyint ezért nagyon is támogatják. Mégis, Putyin realista: tudja, hogy Oroszországnak gazdasági bajai vannak. Ezért nem is akar olyan konfliktust, amelyben felsorakozna ellene az Egyesült Államok, az Európai Unió, Japán, Kanada, Ausztrália. „Ez politikai és nemzeti öngyilkosság lenne” – állítja Less, aki szerint nincs jele annak, hogy Putyin kelet-európai háborúra, a régió bekebelezésére törekedne. Szerinte akik Nyugaton ezt terjesztik, azok mély russzofóbiában szenvednek, a hidegháborús veteránoktól az emberi jogokért és melegügyekért küzdő fiatal aktivistákig. Úgy látja, el kellene fogadni, hogy az orosz politikát macsó hangvétel uralja. „De ez show, ami nem mutatja Oroszország valódi céljait.” Less megérti, hogy sokan a harmincas évekbeli hitleri Németország lépéseivel vetik össze az orosz akciókat, de szerinte a Nyugat kollektív mániában szenved, és túl sokat lát bele a kelet-ukrajnai válságba. „Oroszországnak korlátozott biztonsági problémái vannak, de Putyin nem akar kelet-európai háborút, ami bukásával és népe szenvedésével járna” – zárta szavait a kenti egyetem oktatója a Danube Institute rendezvényén.

***

Fotók: Pallagi Petra.

A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/82836