Simicskológia és ügynökügy

„Nem, nem hiszem, hogy Orbán Viktor ügynök lett volna, de azt sem, hogy az egész történetet Simicska Lajos az ujjából szopta. A gond, hogy az igazság nem fog kiderülni. Két okból sem.

Egyrészt a magyar közvéleményt az igazság általában nem izgatja: folyton rejtélyt keres, titkos mozgatórugót, így arról vitát folytatni sem hajlandó, ami a szeme előtt van, csak megérteni kéne. Márpedig a Fidesz-históriában lenne mit megérteni és földolgozni ügynökügytől függetlenül is. Sajnos az indulás sem olyan egyszerű és makulátlan, mint amit hinni volna jó. Megint spekuláció következik, bár ez csak konkrétumokon alapul. Adott egy félig kész kollégiumi épület, ahová gyorsan összegyűjtenek egy csomó tehetséges, ám problémás fiatalt. Az élére egy frissen diplomázott ambiciózus oktatót neveznek ki, aki történetesen a belügyminiszter veje. Ez lett a Bibó szakkollégium, innét indult a Fidesz. A részletek egymás mellé helyezése – esterházyul fogalmazva – ad némi vajszínű árnyalatot az eredetmondának; nem szabadulhatunk egykönnyen a gondolattól, hogy a Kádár-rendszer már embrionális állapotban manipulálta a független kezdeményezéseket, és hogy ennek máig ható következményei vannak. De mondom: ez nem titok, így hát a kutyát nem érdekel.

A másik ok: az egész magyar elit súlyosan belekompromittálta magát ebbe a homályos, könnyen manipulálható szituációba. Az, hogy a miniszterelnök tett-e szolgálatot – akár hivatalosan, akár informálisan – a pártállamnak elsősorban nem moráliskérdés, hanem biztonsági. Egyáltalán nem mellékes, hogy az ország első emberének kapcsolatrendszere transzparens vagy félig fedett. Pontosan ez volt a kérdés a D 209-ügyben is. Akik akkor megvédték Medgyessy Pétert, vagy a későbbiekben elszabotálták az aktanyilvánosság megteremtését, azok jelenleg nagyon szégyelljék magukat. Többek közt nekik is köszönhető, hogy jó darabig nem tudjuk meg, hogy a múltban mi és hogyan volt. Ennél már csak azt tudjuk kevésbé, hogy a jövőben mi lesz.”