Ki miért ölhette meg Nyemcovot?

A kérdést, hogy ki miért ölethette meg Nyemcovot a legtöbb cikk fel sem teszi, mert eleve kész a válasz, hogy megint Putyin tette el láb alól egyik politikai ellenfelét. Az ártatlanság vélelmének a gyanúja sem merül fel a sajtóreakciókban. Többnyire felsorolják az utóbbi évek gyanús politikai merényleteit és ebben a szériában „logikusnak” tűnik a folytatás. Lám-lám Putyin serial killer. Az szinte senkit sem zavar, hogy a konkrét ügynek gyakorlatilag egy eleme se illik bele ebbe a képbe, még akkor sem, ha a többi esetben netán mind ő lett volna a megrendelő.

Nézzük meg közelebbről a célfotót.

Így az orosz nemzeti színek alá lőni valakit a Kreml előtti hídon annyi, mint nemzeti hőssé, mártírrá tenni Putyin ellenfelét, ami legkevésbé pont neki lehetett érdeke. Ráadásul a világsajtó reakcióhulláma alapján mindenhol ellenfelei csinálnak belőle politikai tőkét és ez így Putyinnak se külföldön, se belföldön nem jó semmire, sőt... A sztori tehát nagyon nem kerek, illetve túl kerek a mainstream média optikájából nézve. Ráadásul a hídon nemzeti girlandok alá lőtt ellenzéki politikusról készített sajtófotó nem orosz metodikára vall, hanem sokkal inkább a nyugati vizualitás képi logikája és világa szerinti dramaturgia (ahogy egyébként az ISIS videói is). A nagyközönség és a sajtómunkások sokasága tipikusan beveszi az ilyeneket, de valamire való Oroszország-szakértők tutira nem. Sok kérdést vet fel az ügy, amivel vajon ki foglalkozik ma a sajtóban?

Putyin szempontjából se az időzítés, se a helyszín, se a merénylet dramaturgiája, üzenete (ami terrorakcióknál döntő mozzanat), se az elért eredmény nem jó, sőt: kifejezetten rossz, míg a másik oldalról mindegyiknél ott a kövér pipa. Ilyen sok pénzért nem szokás ekkora hibát elkövetni. Politikai ellenfelünk kinyírásának csak akkor van értelme, ha ő épp túl erős és mi gyengék vagyunk, de akkor durván kontraproduktív egy ilyen merénylet, ha ellenfelünk gyengécske és mi erősek vagyunk. Márpedig a Krím visszaszerzése és az ukrán konfliktus miatt az oroszok még erősebben támogatják Putyint, még inkább hősüket látják benne, az a pár nyugatos ellenzéki, akiktől hangos a világsajtó rendkívül marginális Oroszországban. (Érdemes ezekről stratégiai elemzéseket is olvasni, pl. a Stratforon a globális média bullshit-generátorai helyett.)

Egy terrorakció célját, feltételezhető megrendelőjét és okát általában az általa kiváltott reakciók alapján lehet rekonstruálni, mivel többnyire nem csupán egy ellenfél kiiktatásáról van szó, mert ma már ennél fontosabbnak számít a közvéleményt befolyásoló kommunikációs hatás. Úgy kell olvasnunk a nyomokból és a híradásokból, ahogy helyszínelők szoktak. A fő kérdés egy ilyen nyomozásnál, hogy kinek lehetett érdeke a merénylet. Cui prodest? Persze biztosat egy komoly nyomozás végén is nehéz állítani és elvben elképzelhető, hogy a másodunokatesója lövette le Nyemcovot bosszúból, mert hét éves korukban csúnyán megverte egy babazsúron, de ez momentán mégis kevésbé valószínű, ahogy az is, hogy Putyin állna a merénylet mögött és nem ellenfelei. Olyan ez mint egy puzzle. Elvben talán össze lehet rakni az elemeit máshogy is, de legvalószínűbb mégis az, hogy akkor raktuk ki helyesen, ha összeáll a kép.

Ha a kedves olvasó eleve főgonosznak tartja Putyint, akkor úgyis csak azt fogja elhinni, hogy ő ölette meg Nyemcovot, bármilyen ténnyel vagy evidenciával dacolva. Végső, paranoid érvként ott van, hogy épp azért így ölette meg, hogy ne terelődjön rá a gyanú, mert látszólag semmire se jó neki ez a dramaturgia (ami persze marhaság, mert jól láthatjuk, hogy így is mindenhol őt okolják a merényeltért).

Persze, egyszerűbb lenne, ha valamilyen ismert terrorista szervezet, pl. a csecsenek magukra vállalnák az akciót (amiről putyinék vélhetően gondoskodtak volna, ha ők a hunyók), de nagyhatalmak titkosszolgálatai nem szoktak magukra vállalni terrorakciókat, ami nyilván nem jelenti azt, hogy soha nem is követnek el ilyesmit.

Amúgy az mno.hu féltékenységi verziója is bulvár-bullshitnek tűnik. Viszont Nyemcov ukrán modell szeretője és az orosz nemzeti színekkel dekorált híres moszkvai hídon megölt ellenzéki vezető képe durván szimbolikus, magas labda volt, hogy ukrán oldalról rögtön rávágják a nyilatkozatokban: ő volt az élő híd az oroszok és ukránok közt. Lám, megölték... Ez is túl kerek. Egy politikai gyilkosság dramaturgiája pont ilyen szimbolikus üzenet szokott lenni, de józan ésszel nem elfogadható, hogy ez így Putyinnak bármire jó lenne. Sőt.

Titkosszolgálati vagy maffia bérgyilkosságot soha senki nem szokott otthon, a háza előtt intézni. Ha mondjuk Londonban lövik le, akkor még el lehetne gondolkodni rajta... Erre Putyinnak legrosszabb a Kreml környéke, az adott helyszín és szituáció lett volna. Ugyanakkor viszont olyan szempontból profi helyszínválasztás a Kreml környéke, hogy Putyin nem vághat most vissza azzal, hogy amerikai bérgyilkos volt, mert ezáltal elismerné, hogy nem tud rendet tartani a háza táján. Bosszantó, mikor ennyire hülyének nézik az embert, hogy beveszi a globális média-maszlagot, ami ebben az esetben épp a legkevésbé logikus verzió.