Mi folyik Koszovóban?

Úgy tűnik, egyelőre mérséklődött a koszovói migrációs hullám – ez volt a legfontosabb megállapítás a Külügyi és Külgazdasági Intézet által szervezett, „Exodus Koszovóból – okok és hatások” című kerekasztal-beszélgetésen elhangzottak közül. Mint Simon Ernő, az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) magyarországi szóvivője elmondta: múlt héten pénteken 113 menedékkérelmet nyújtottak be Magyarországon, amiből csupán 7 volt koszovói. Korábban előfordult, hogy az ezret is meghaladta az egy napon benyújtott koszovói menedékkérelmek száma. Hogy az elmúlt időszakban tapasztalt elképesztő méretű koszovói kivándorlásnak mi az oka, illetve az utóbbi napokban mindez mitől mérséklődött, abban a résztvevők nagyrészt egyetértettek.

„Nincs könnyű és gyors megoldás”

A beszélgetés időzítését a nagy mértékű kivándorlás mellett az is adta, hogy február 17-én ünnepelte Koszovó a függetlenné válásának 7. évfordulóját. Dr. Juhász József, az ELTE BTK Kelet-Európa Története Tanszékének vezetője beszédét azzal kezdte, hogy gratulált Koszovó születésnapjához, majd hozzátette: azok a problémák, amivel az ország küzd, így a szegénység, a munkanélküliség és a korrupció, valamint az ezek miatt elindult kivándorlás különösen fájó lehet egy néhány éve függetlenné vállt állam számára. Megjegyezte ugyanakkor, hogy Koszovó „szegény és korrupt, de nem úgy, ahogy azt sokan képzelik”. Ezzel arra utalt, hogy a kis ország gazdasága az elmúlt években folyamatosan növekedett, az egy főre jutó GDP hasonló mértékű, mint Ukrajnában. A munkanélküliség viszont tényleg óriási probléma, a hivatalos 30 százalékos adatnál jóval rosszabb a helyzet, különösen a fiatalok körében. Nem véletlen, hogy a Nyugat felé indulók igen jelentős hányada a huszonéves korosztályból kerül. Sokan közülük ráadásul diplomások, és túlreprezentáltak körükben a férfiak, ez is komoly érvágás lehet az országnak – mondta el Juhász.

A tanszékvezető hangsúlyozta: kivándorlás eddig is volt Koszovóból, az igazi kérdés az, hogy az utóbbi hónapokban ez miért többszöröződött meg. Egyik lehetséges okként elhangzott, hogy sok ország el sem ismeri Koszovót, amelyek pedig igen, oda csak vízummal lehet utazniuk, ami különösen a fiatalok esetében egyfajta bezártságérzetet okoz. Az sem mellékes, hogy elterjed: Németország leveszi Koszovót a nem biztonságos országok listájáról, így aztán jóval nehezebb lesz majd menedékjogot szerezni. Vagyis sokan gondolhatták úgy, hogy most van az utolsó alkalom, amikor érdemes elindulni. Emellett voltak embercsempészek, taxisok, akik üzletet láttak a kivándorlásban, a Nyugatra távozni szándékozókban, akik sokszor maguk beszélték rá a migránsokat, hogy adjanak el mindent és induljanak útnak. Juhász szerint komoly mozgatórugó lehetett ezek mellett az országban bekövetkezett, általa „fülkeforradalmacskának” nevezett új kormány létrejötte, két okból is. Egyrészt az előző klientúra félti a helyzetét, másrészt az új kabinetből hamar kiábrándultak az emberek. Ezt tüntetések is jelezték, ugyanakkor az emiatt érzett kilátástalanság sokakat sarkallt indulásra.

Juhász megjegyezte: 2012-ig lehetett a külföldre mutogatni, de azóta az ország teljesen független. A koszovói kormányok mégis sorra leszerepelnek, képtelenek mit kezdeni a problémákkal. Az ELTE tanszékvezetője szerint az ország helyzetének megoldása – ami kulcs lehetne a kivándorlás megállításában – nem lesz sem könnyű, sem gyors. Ez ráadásul elsősorban a helyi vezetés felelőssége, nem a Nyugaté, bár utóbbinak segítenie kell, de nem feltétlenül pénzben – mondta –, hiszen eddig is viszonylag sok támogatást kapott Koszovó. Az ország GDP-jének nagyjából harmada érkezik Nyugatról: 15-16 százaléka segély, míg 18 százaléka az a pénz, amit a Nyugaton dolgozó koszovóiak utalnak haza. Juhász a konkrét pénzbeli támogatás helyett inkább az alternatív fejlesztési modellekben látja a kiút lehetőségét, mert mint fogalmazott, a „neoliberális” gazdaságpolitika – például a privatizáció által – rövidtávon ugyan segítette az országot, de a hosszú távú felzárkózáshoz kevésbé járul hozzá.

Vonzóak a már Nyugaton élő koszovói közösségek

Orosz Anna, a Külügyi és Külgazdasági Intézet kutatója felszólalásában sok hasonló dolgot ismételt meg, mint amit korábban Juhász József is elmondott. Kitért ugyanakkor részletesen arra, hogy Koszovóból már három ízben indult el komolyabb migrációhullám az elmúlt évtizedekben – például a délszláv háború idején. Így már jelentős Nyugaton élő koszovói közösségek alakultak ki, amelyek vonzóak lehetnek a most kivándorolni szándékozók számára – jelentős segítséget is nyújtanak nekik. Orosz elmondta, hogy noha a kivándorlás orvoslása elsősorban a koszovói kormány feladata, az EU is kénytelen kezelni a helyzetet.

Több lépés is történt, például a magyar, az osztrák, a német és a szerb hatóságok együttműködésben igyekeznek megállítani a migránsokat már a schengeni határnál. Szerinte „valamilyen úton-módon vissza kell juttatni” Koszovóba az onnan elindulókat. Ebbe a sorba illeszkedik, hogy a németek is gyorsították a menedékkérelmek elbírálását, hiszen az eljárási időszak alatt a kérelmezőknek bizonyos juttatások járnak. Sőt: már történtek Koszovóba való hazaszállítások is. Mint megjegyzte, tudja, hogy ezek csak „tűzoltás” jellegű lépések, de az EU-nak valamit lépnie kellett. A valódi megoldást ő is abban látja, hogy rendeződjön a koszovói gazdaság helyzete, és helyiek az országon belül tudjanak boldogulni.

Már alig kérnek menedékjogot a koszovóiak

Tavaly 42777 menedékkérelmet nyújtottak be Magyarországon, ebből 21908-at koszovóiak; ezzel szemben 2015. február 18-áig már 26400 menedékkérelem érkezett, amiből 22400 volt koszovói – ezekkel az adatokkal kezdte felszólalását Simon Ernő, az ENSZ menekültügyi szervezetének (UNHCR) magyarországi szóvivője. Megjegyezte ugyanakkor, hogy az elmúlt napokban már szinte alig érkezett koszovói menedékkérelem, a múlt hét pénteken benyújtott 113-ból csupán 7 volt koszovói, miközben korábban volt olyan nap, amikor ez a szám az ezret is meghaladta.

Simon megragadta az alkalmat, hogy személyesen is együttérzését fejezze ki a vámosszabadi befogadóállomáson elhunyt 18 hónapos koszovói kislány szüleinek, majd elsősorban migránsok történeteivel igyekezett felhívni a figyelmet arra, hogy „nem fekete-fehér” a koszovói történet. A szegénység egy dolog, sokkal nagyobb probléma a kilátástalanság, hogy sokan érzik úgy: a gyerekeiknek sem lesz jövője, ezért inkább útnak indulnak. Vannak, akik az etnikai feszültségek miatt jöttek el, ami elmondása szerint nem a szerb-albán viszonylatban jelentkezett elsősorban, hanem a roma, ashkali, egyiptomi közösséget érintette. Az ő helyzetük egyébként még a koszovóiakon belül is nagyságrendekkel rosszabb. Akadtak olyanok is, akik a Koszovóban még élő „vérbosszú” hagyománya elől menekültek el.

A menekültügyi szóvivő szerint a kivándorlási folyamat utóbbi napokban tapasztalt megtorpanásában a média is szerepet játszhatott azáltal, hogy eljutott az érintettekhez: Németországban nem a „tejjel-mézzel folyó Kánaán” várja a migránsokat, hanem el fogják utasítani a menekültkérelmüket és vissza fogják őket szállítani. Emellett Magyarország és Szerbia is olyan megállapodást kötött, hogy innen is visszafordítják a migránsokat. Sokan ezért komolyabban megfontolják, hogy útnak induljanak-e.

Előkerült azért az aktuálpolitika is

Az előadásokat követően a kerekasztal-beszélgetés résztvevői először egymásra, majd a közönség kérdéseire reagáltak. Ennek keretében Juhász József a Galamust, később pedig a kormányt is megkritizálta. A baloldali véleményportál azért kapott, mert egy korábbi írásukban reménytelen országnak titulálták Koszovót. Az ELTE tanszékvezetője szerint ez nem igaz, Koszovó helyzete csak annyira reménytelen, mint bármelyik másik szegény kis államé. A magyar politikusok pedig azért kapták meg a magukét, ahogy a migrációs témával foglalkoztak az utóbbi hetekben. Hangsúlyozta: az illegális határátlépés az illegális határátlépés, Magyarországnak pedig komoly terhet jelent a szituáció, pláne, hogy nincs egységes uniós bevándorláspolitika. Ettől függetlenül megjegyezte: ami a magyar közéletben zajlott a kérdés kapcsán, az „szégyenteljes belpolitikai handabandázás volt”, amiért szerinte az érintetteknek szégyellniük kellene magukat.

Juhász szerint a migrációs hullám mérséklődése mögött három fontos tényező áll: egyrészt az arról szóló kommunikáció, hogy Németországban nem a Kánaán, hanem a visszazsuppolás várja a kivándorlókat. Másrészt aki akart, az már elindult. Harmadrészt pedig végre a koszovói politikusok is megszólaltak az ügyben. A menedékkérőknek járó segély és a „visszazsuppolás” kapcsán azt jegyezte meg: még utóbbi sem jelent mindenkinek elrettentést, hiszen abból a pénzből, amit Németországban egy hónapra kapnak segélyként, Koszovóban akár 3-5 hónapig is megélnek.

Simon Ernő arról beszélt: a második világháború óta működő menekültrendszer már elérte a teljesítőképessége határát. Az ENSZ menekültügyi szervezetének magyarországi szóvivője szerint megoldás lehetne, ha bevonnák az üzleti szférát, akiknek azonban nem elsősorban pénzzel kellene segíteniük az egyes országokat, hanem komplex módon, például konkrét beruházásokkal, munkahelyteremtéssel. Simon kitért arra is: Magyarország aláírta az ENSZ 1951-es genfi menekültügyi egyezményét, amely tartalmazza, hogy aki menedékjogot kér, azt be kell engedni az országba. Megjegyezte továbbá azt is: az illegális határátlépés csupán szabálysértés Magyarországon, amiért nem jár még elzárás sem, így ehhez csak a legvégső esetben lehet folyamodni a menekültek esetében.

A rendezvényen jelen volt és az előadásokat követően szót is kért Visar Fetaj, Koszovó ideiglenes ügyvivője, aki hangsúlyozta: fájdalmas volt az ország függetlenné válása, sok a problémájuk mind gazdasági, mind társadalmi tekintetben; az új kormány azonban igyekszik lépéseket tenni, van stratégiája arra vonatkozóan, hogyan lehetne több munkahelyet teremteni. Mint megjegyezte, sokan azt hiszik, hogy máshol jobban fognak boldogulni. Ugyanakkor úgy vélte, rá kell beszélni az embereket arra, hogy Koszovóban maradjanak.