Budapesten a legfrusztráltabbak a fiatalok, hiába itt a legjobb a helyzetük

Elkészült a Magyar Ifjúság 2012 kutatás adatiból összeállított harmadik könyv, a „Harmadrészt”, amelyben ezúttal régiónként, illetve település típusonként elemezték a fiatalok helyzetét. A kötet bemutatóján Nagy Ádám, Az ifjúságügyi Szakértők Társaságának tagja, egyben a könyv egyik szerkesztője a Magyar Ifjúság 2012 adatfelvételéről elmondta: a kutatás során 15-29 év közötti fiatalokat kérdeztek, a felmérést egy 8000 fős, reprezentatív mintán végezték el. Szerettek volna átfogó képet kapni a fiatalok élethelyzetéről, életmódjáról és legégetőbb problémáiról, így talán nem meglepő az elsőre igencsak soknak tűnő 70 perces lekérdezési idő sem, vagyis átlagosan ennyi ideig tartott egy-egy fiatal megkérdezése.

A mostani már a harmadik tanulmánykötet, amiket ezen adatok alapján állítottak össze: az első a legfontosabb adatokat összegezte tematikusan, országos viszonylatban; majd a kutatók által preferált témákból állították össze a tavaly megjelent másodikat; ezúttal pedig régióként, azon belül megyénként és településtípusonként állították össze a legfontosabb adatokat, ami lehetőséget ad arra, hogy összehasonlíthatóvá váljon: az ország különböző pontjain hogyan élnek, milyen problémákkal küszködnek a 15-29 év közötti fiatalok. A könyv nyomdai költségeit – mint azt Nagy elmondta – a sajtóban mostanában sokat szereplő Magyar Nemzeti Bank alapítványok egyike, a Pallas Athéné Domus Animae Alapítvány finanszírozta.

Csendes és apolitikus nemzedék

A kötet másik szerkesztője, Székely Levente, a Kutatópont kutató igazgatója úgy fogalmazott: „egy ilyen nagy mintás kutatásnak akkor van értelme, ha vannak olyan elemzések, amelyek területi alapon, régiónként mutatnak valamit a fiatalokról”. Székely szerint a mostani fiatalokat nem véletlenül nevezik „új csendes generációnak”, mivel valóban azok. Általánosságban jellemző rájuk a konformitás: nem akarnak nagyon mást, mint szüleik nemzedéke. Feltehetőleg a gyorsan változó világ miatt bizonytalanok: ez egyszerre okozza az elkötelezettség hiányát, a céltalanságot, illetve egyfajta rend iránti vágyat. Illetve ami még általánosságban jellemző rájuk, az a passzivitás: ez megfigyelhető mind a civil aktivitást, mind a mozgást tekintve, mind az olyan dolgok esetében is, mint hogy például a közvélekedéssel ellentétben a mai fiatalok a szabadidejük nagy részét otthon töltik. És persze apolitikusak is.

Székely Levente a régiókra jellemző sajátosságok ismertetését azzal a nem meglepő információval kezdte, hogy míg Nyugat-Magyarország az országos átlagnál kedvezőbb, Kelet-Magyarország ugyanakkor kedvezőtlenebb helyzetben van, míg a középső, illetve déli régiók változó képet mutatnak.

Fővárosi frusztráció

Közép-Magyarországon lakik hivatalosan a fiatalok 27 százaléka, többségük Budapesten, illetve más városokban. Székely felhívta ugyanakkor a figyelmet arra, hogy ebben nincsenek benne az egyetemisták, főiskolások, ezek a hivatalos lakcím szerinti adatokat tükrözik. Mint elmondta: a budapesti fiatalok minden tekintetben jobb helyzetben vannak, mint az ország más pontjain élők. Ugyanakkor frusztráltabbak is, ami szerinte arra vezethető vissza, hogy a fővárosban sokkal inkább szembesülnek a különbségekkel, mint máshol. Példaként említette, hogy mondjuk egy VIII. kerületi bérházból kilépő, rossz körülmények között élő fiatal bármikor szembe találkozhat egy több tízmilliós autóval az utcán.

Észak-Magyarország a másik véglet: az itt élő fiatalok helyzete az országos átlag alatti. Azonban a régiót alkotó három megye – Nógrád, Heves, és Borsod-Abaúj-Zemplén – helyzete is heterogén: oktatás tekintetében például Heves megye nem áll olyan rosszul. Székely szerint a régió fiataljainak jellemzője ezek mellett az alacsony kockázatvállalás. A másik hátrányosabb helyzetű régió az Észak-Alföld, de itt is van egy megye – Hajdú-Bihar –, amelynek a helyzete jobb a régió másik két megyéjénél. Székely szerint az itt élő fiatalok jellemzője, hogy azokat a dolgokat, amik nem rajtuk múlnak, negatívan értékelik; a saját életüket, ami viszont rajtuk múlik, azt pozitívan szemlélik, a családjukkal, barátaikkal elégedettek. Mint hozzátette: ez általánosságban is igaz a fiatalokra.

Mobilis Dél-Alföld

A helyzetét tekintve „átlagos” régiók közé tartozó Dél-Alföld vegyes képet mutat: miközben anyagi helyzetében átlag alatti, a kulturális tőkét – vagyis iskolai végzettséget, nyelvtudást, stb. – tekintve az országos átlagnál jobb a helyzet. A régió sajátossága, hogy magas a mobilitási hajlandóság. Itt is kiemelkedik az a megye, amely nagyobb várossal rendelkezik, Csongrád helyzete ugyanis jobb a régiót alkotó többi megyénél. A Dél-Dunántúl régió esetében is látszódik, hogy ahol van „valami”, ott a fiataloknak is jobb: a Pécsen, illetve a Balaton környékén élő fiatalok helyzete ugyanis jobb, mint a régió más településén élőké. A régió jellemzője, hogy a fiatalok közül arányaiban sokan tanulnak, és kevesen dolgoznak. Így viszont sokkal több szabadidejük van.

Ezzel ellentétben a Közép-Dunántúl régióban élő fiatalok közül jóval többen dolgoznak, a munkanélküliség kevésbé sújtja őket. Nem véletlen hát, hogy a helyzetüket is jobbnak értékelik. A gyermekvállalás viszont az átlag alatt van a köreikben. A másik országos átlagnál jobb helyzetben lévő régió, a Nyugat-Dunántúl szintén hasonló képet mutat: anyagi helyzet tekintetében jobban állnak a fiatalok, kedvezőbb lehetőségek állnak rendelkezésükre, ugyanakkor kevesebb időt fordítanak társas életre, ami kihat a családalapításra is.

A „Harmadrészt” Magyar Ifjúság 2012 közel 350 oldalas kötetében a különböző régiók fejezeteit más-más szerzők, illetve szerzőpárosok írták. A könyvbemutatón többször elhangzott, hogy szigorú követelményeket támasztottak a szerzők irányában, hogy egységes legyen a kötet, illetve hogy a területi adatokat könnyen össze lehessen hasonlítani. Ugyanakkor a kötetbe belelapozva azt látjuk, hogy máshogy dolgozták fel, illetve csoportosították az adatokat, más táblázatokkal, illetve más diagramokkal dolgoztak a különböző szerzők. Így is meg lehet találni azokat az információkat, amikre az olvasó kíváncsi, csak némileg több bogarászást igényel, mintha egységes formátumot kaptak volna a könyv fejezetei.