Az értékek rombolásának joga nem érték. Tűrni lehet, védeni nem.
Régi-új szót tanulunk: blaszfémia. Ami nem csak istenkáromlás, hanem istengyalázás is: a vallás tiszteletben álló jelképeinek és magának az Istennek a sértő szándékú lealacsonyítása. Belefér-e ez a véleményszabadságba, és mint ilyen, védelem illeti-e?
Nem igaz, hogy ez egyszerű igen-nem kérdés. Már ott elágazik, hogy aki blaszfémiát követ el, vajon az Istent vagy a hívőt alacsonyítja-e le. Ez ugyanis nem mindegy. Isten jogi eszközökkel nem védhető, sem teológiai, sem filozófiai értelemben. Isten megsértésével a jognak nincs dolga. Ha nincs Isten, azért, ha van, azért. Ha tehát úgy tesszük fel a kérdést: szabad-e tiltani, korlátozni Isten gyalázását, a válasz az, hogy nem.
Ha azonban azt tételezzük fel, hogy a blaszfémia a hívőt sérti, már egészen más a helyzet. Ha egy karikaturista Krisztust részegen ábrázolja, azzal azt állítja – nem pedig véli –, hogy az a személy, akit a keresztény hívő isteni lénynek, a legfőbb jó megtestesülésének tart, valójában egy részeges fráter. A hívő tehát egy hülyeségben hisz. Sértő ez? Igen.
Védendő jog, hogy meggyőződésemben sértegethessenek, hogy olyan embernek állítsanak be, aki hülyeségekben hisz? Nem védendő.
Tiltandó, hogy vallási meggyőződésemben sértegessenek? Na ez mérlegelést igénylő kérdés. Mert jogos az aggodalom, hogy a tiltás szétválaszthatatlanul összekapcsolódik a véleményszabadság valóban kiemelkedően jelentős jogának korlátozásával. Jogos az aggodalom, hogy többet veszítünk a vámon, mint amennyit a réven nyerünk. De jogos az a feltételezés is, hogy túl nagy az ár, nem éri meg.
Szabad, demokratikus országban valószínűleg nem helyes jogi eszközökkel megtiltani, hogy a Charlie Hebdohoz hasonló lapok a valláson gúnyolódjanak (a szabad és demokratikus finnek mondjuk ezt másképp gondolják). És egy szabad, demokratikus országban az igazságszolgáltatásnak kötelessége megbüntetni azokat, akik e lapok szerkesztői ellen bűncselekményt követnek el – ahogy minden bűncselekmény elkövetőit meg kell büntetniük.
De morális kiállás, erkölcsi védelem egészen biztosan nem jár nekik. Az értékek rombolásának joga nem érték. Tűrni lehet, védeni nem.
Kuminetz Géza, a Pázmány Péter Katolikus Egyetem rektora 2026 elején megjelent könyvecskéjében átfogóan mutatja be a tudománypolitika, a kutatás és a keresztény szemlélet viszonyát és helyes útját.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Az emberek újra vágynak a valódi kapcsolatokra.
„Meg kell hagyni a művészetnek azt a szabadságát, hogy egy más bőrszínű ember játsszon egy adott karaktert” – jelentette ki az időközben közéleti szereplővé is vált rendező.
Akik eddig bajszosszaroztak meg szatyorfingoztak, azok nem igazultak meg attól, hogy az ő pártjuk nyert.
Aki minden helyzetben másokat hibáztat, az nem előre megy – csak körbe-körbe jár.
Tölgyessy Péter a Partizán vendége volt, ahol elmondta, hogy Magyar Péter „internetes politikus”, aki nem érti a mélyebb összefüggéseket, valódi kormányzás helyett csupán „kívánságlistákat” hagy jóvá, saját minisztereit pedig egyszerű „melósokként” kezeli.
Már a roncsok is megvannak.
