Sokkoló és döbbenetes, ami Párizsban történt

„Sokkoló és döbbenetes, ami Párizsban történt. Egyszerre tölt el félelemmel az iszlám radikalizmus és a várható válaszcsapás. Tőlünk keletre testvérháború tombol, nyugatra vallásháború körvonalazódik, míg mi veszélyérzet nélkül szítjuk a magunk polgárháborúját a közélet valamennyi frontján.

Egy ismerősöm azt mondja, meg se próbáljam meggyőzni őt arról, hogy a párizsi mészárlás nem a CIA akciója volt. A megszállott fanatikusok megkérdőjelezhetetlen magabiztosságával állítja: ez az Egyesült Államok műve. Azzal érvel, hogy a muszlim világból senki sem vállalta el a terrorcselekményt.

A CIA bizonyára képtelen összedobni egy kamu Twitter-accountot, hogy ott az úgynevezett Iszlám Népfront eldicsekedhessen a vérengzéssel. Bizony, ilyen ostoba a háttérhatalom. És ilyen intelligens ő, aki átlát minden szennyes trükkön, akárhány karikaturistát áldoz is föl a Moszad meg a Rotchildok, csak hogy ropogjon a fegyver a fronton, és hízzon a bankszámla a Wall Streeten.

Megvonja a vállát, és azt válaszolja, hogy tök mindegy, nekünk, magyaroknak úgysincs semmi közünk ehhez az egészhez. Azt hiszem, ez még súlyosabb tünet, mint a szokásos világösszeesküvéses idiotizmus. Magyarként is, európaiként is, és emberként is közöm van ahhoz, ha ártatlanokat mészárolnak. Az meg egyenesen megrémít, amikor ezt nem a bolygó egy egzotikus zugában teszik, hanem egy párizsi újság szerkesztőségében.

Azért idéztem fel ezt a ma délutáni beszélgetést, mert úgy érzem, hogy az ismerősöm véleménye ma Magyarországon nem egy elszigetelt álláspont, hanem széles körben vallott és képviselt nézet. Nekünk, magyaroknak az az általános élményünk, hogy megfosztottak bennünket a saját életünk fölött való rendelkezés jogától. Kevés szorongatóbb képzet van ennél. Ezért van szükségünk egy háttérhatalomra, amelyet leleplezhetünk, és ezzel visszanyerhetjük a kontroll illúzióját. Így vagyunk képesek csillapítani a gyötrő szorongást, csak attól tartok, hogy a valóság elfüggönyzésével túl nagy árat fizetünk ezért.”