Ma este az m1-en lesz a premierje a most elkészült történelmi-oknyomozó dokumentumfilmünknek, a Cinema Infernónak.
Ma este az m1-en lesz a premierje a most elkészült történelmi-oknyomozó dokumentumfilmünknek, a Cinema Infernónak.
A történet még 2010 őszén kezdődött: a Biszku-film kapcsán Fruzsival találkoztunk Sárközy Endrével, aki 1949-56 között fiatal hadbíró volt, és a beszélgetés közben ő említette, hogy 1949-ben a Rajk és Pálffy-per után, mint fiatal, frissen végzett bírót − egy éves bíró képzés után − behajtották az Erkel-színházba és ott kötelezően meg kellett nézniük egy filmet, ami a Pálffy-perről és magáról a kivégzéséről szólt.
Megrökönyödtem a hatalom perverzióján, hogyan képes dokumentumfilmet készíteni valakinek a halálos ítéletéből és a kivégzéséről. Még akkor is, ha a II. világháború után azért előfordult hasonló történet.
Az interjú után nem sokkal felhívtam Kurucz Márton filmkutató-restaurátor barátomat, aki a Filmarchívumban dolgozik, az ő segítségével vágtunk neki a kutatásnak.
A kutatás több évig tartott, és a per, valamint a propaganda és a diktatúra nagyon érdekes, tanulságos, eddig még nem ismert epizódjait sikerült kiderítenünk.
Megdöbbentő volt olvasni, hogy Rákosiék mindenre kiterjedő figyelemmel készítették elő a pert. Abban bíztak, hogy ennek a nagy nemzetközi érdeklődéssel kísért pernek köszönhetően nem csak azt tudják bebizonyítani, hogy Tito a nyugati imperialisták ügynöke, hanem maga Rákosi is legalább kettőt léphet előre a nemzetközi kommunista hierarchiában. Rákosi közvetlenül be volt kötve a tárgyalás helyszínéhez, a munkások korabeli templomához, a VASAS-székházhoz. A rádió naponta többször élőben közvetítette a pert, s hogy a másnapi Szabad Népben naprakészen megjelenjen egy-egy tárgyalási nap, azok nem tarthattak tovább délután háromnál.
A per előkészítéseben akkori belügyminiszterként maga Kádár János is részt vett. Ennek volt köszönhető, hogy Kádár a hatalomra kerülése után, amint erre is jutott ideje a párt főtitkárának, szenvedélyes megsemmisítésbe kezdett.
De a megsemmisítésben nem csak filmszalagok égtek el. A propaganda − egy máig klasszikusként élő filmmel − megpróbált új mítoszt teremteni a Rajk-perhez.
A filmünkben megszólalt Bokor Péter ismert dokumentumfilmes is, akinek sajnos ez volt az utolsó interjúja; beszélt a korabeli filmes világról Makk Károly filmrendező, akinek akkor indult a pályája; sok segítséget kaptunk Zinner Tibor történésztől és Ötvös Istvántól, a Pálffy-per egyik kutatójától. Beszéltünk több neves filmtörténésszel, és végül elmentünk Moszkvába is. Találkoztunk olyanokkal is, akik érdekes részleteket meséltek a perről és annak felvételéről, de ennyi év után sem akartak kamera elé állni.
A Cinema Infernót ma este 23 órakor láthatják az M1-en.
Aki lemarad, az hamarosan a Mandineren nézheti meg a filmet.
A nagyszabású régészeti feltárás olyan valóságot villantott föl, amiről a kutatók nem is álmodtak. Luxuscikkek, gazdagság és hatalmas város képe bontakozott ki a szakemberek szemei előtt.
Számára nem volt megbocsátás, ellentétben másokkal, így például Szabó István rendezővel, aki hosszú időn keresztül gyártotta a terhelő tartalmú jelentéseket. Balogh Gábor írása.
Hadas Kriszta a gyermekek jogaiért végzett elhivatott munkájáért kapta a poszthumusz elismerést.
Ha száz év múlva megírják az ezredforduló utáni két évtized történelmét, akkor annak a középpontjában nem politikusok vagy ideológiák lesznek, hanem a technológiai forradalom, és annak hatása a társadalomra.
Ha a düh-kór már nem elég, akkor a klasszikus, jól bevált veszettség is megteszi, vagy legalábbis egy variánsa. Ettől pedig a francia veszettek szinte szó szerint tépik szét egymást.
Mielőtt eluralkodna rajtunk a pánik, érdemes meghallgatni Tapolyai Emőkét.
Nyolc embert ítéltek el.
A válogatott védő felbontja a szerződését Cipruson és Magyarországra igazol.
