Valóban sajnálhatjuk, ha nincs pokol, különösen egy olyan világban, ahol még a bűnösök bűntudatával sem számolhatunk. De nem pótolhatjuk jogi köntösben elkövetett jogtalansággal.
„A jogi büntetés felfüggesztése, megsemmisítése, az elévülés vagy a kiszabásáról való politikai megegyezés, esetleg eltekintés (amnesztia, kegyelem) nem okvetlenül párhuzamos vagy egyértelmű a megbocsátással – s fordítva sem, bírósági ítélet nem függ a megbocsátástól. Nemrég olvastam a Biszku-ügy kapcsán felpanaszolni, hogy nincs pokol. A jogszerű ítéletet nem írja felül a megbocsátás, ahogy a meg nem bocsátás is irreleváns a jogkövetés szempontjából. Valóban sajnálhatjuk, ha nincs pokol, különösen egy olyan világban, ahol még a bűnösök bűntudatával sem számolhatunk. De nem pótolhatjuk jogi köntösben elkövetett jogtalansággal. (...)
Hitler eldöntötte, hogy a zsidóság írmagját is kiirtja. Az egyes zsidó nem számított. Csak egy szám volt, még mielőtt a koncentrációs táborokban számot véstek volna a karjába. Kiirtásra ítélt féreg volt, nem számított. S még mielőtt megölték volna, sárga csillagot varrtak kabátjára, gettóba zárták, minden lehető eszközzel megalázták. Mély volt a földi pokol bugyra, s a halál az utolsó állomás.
A nagy szovjet terror idején senki sem tudta, ki kerül sorra holnap, holnapután, kit visznek el, s hova, s azt sem, hogy miért. Embergyilkos gépezeteket irányítottak a szürke bürokraták. A mai gyilkos holnap áldozattá vált. Még ha földig alázta is magát, az sem segített. Semmi sem volt kiszámítható a kiszámíthatatlanságon kívül. Megszűnt az embert éltető erő: a bizalom. Ahol senki sem bízhat senkiben, ott az önbecsülés higanyszála a nulla fok alá száll, s az emberi kötelék darabokra foszlik. (...)
Minden demokratikus állam alkotmánya magában foglalja az emberi méltóság védelmét, tiszteletét. De nincs olyan alkotmány vagy törvény, ahogy nem is lehet, mely meg tudná védeni a honpolgárt a méltóságát ért sérelemtől, ha ez a sérelem törvényt nem sért. Sérti az emberi méltóságot a lenézés, a megbélyegzés, a kinevetés, a megszégyenítés. Meg tudjuk védeni a gyereket a nádpálcától, de nem a semmibevevéstől. Meg tudunk védeni egy kisebbséget a jogi diszkriminációtól, de nem a civil társadalom lekezelésétől vagy akár a rasszizmustól. S manapság még attól sem tudjuk megvédeni honpolgárainkat, hogy indokolás nélkül felmondjanak nekik – ettől a súlyos megszégyenítéstől.
Sokan vannak olyanok, akik nemcsak más méltóságát sértik meg, hanem a maguk méltóságát is, akár tudják, értik ezt, akár nem. Aki meg nem dolgozik vagyonáért, aki megvesztegethető, aki gyűlöli a politikai ellenfelét, aki rágalmakat terjeszt, aki nem tud, vagy nem akar saját fejével gondolkozni, mert papagájként ismétli, amit mások a fejébe vernek, az nem törődik saját emberi méltóságával sem, s így nem is méltó tiszteletünkre.”
A Budapest100 közösségi-építészeti fesztivál visszanyúl a kezdetekhez: május 9–10-én az 1916 és 1926 között épült fővárosi lakóházak és intézmények tárják ki a kapuikat.
Az USA és Izrael fokozza kritikáját Belgium ellen a körülmetélés kriminalizálása miatt.
Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.
Pestiesen szólva nem semmi, hogy egy kulturális intézmény ilyen hosszú ideje tud működni.
Sir Ephraim Mirvis brit főrabbi szerint mély aggodalom uralkodik a zsidó közösségben a Golders Green-i támadást követően, de büszke a közösség „ellenálló képességére, erejére és kitartására”.
Petíció indult arra, hogy a Rákóczi szabadságharc egyik fontos dátuma ünnepnappá váljon.
Picit lassú vonattal az út.
A kormányzással óhatatlanul együtt járó hibák és bűnök összeadódtak, és súlyuk agyonnyomta az eredményeket és sikereket. Vörös Tamás írása.
