A könyvbemutatón azt mondtátok, hogy meg fognak titeket bélyegezni vagy el fogják hallgatni, amit írtatok. Kik hallgatják el?
Ezt a Robi mondta. Ismerjük a magyar viszonyokat, a fent taglalt, olvasás nélküli kritika vagy a lenácizás benne van a pakliban. Ezen nem csodálkozom. Azt is mondtam, hogy akit érdekelt ez a történet, az javarészt balliberális volt. Elhallgatni... Tudatosan, szándékosan elhallgatni: ha ezt gondolnám, az paranoia lenne. Magyarországon egy csomó remekművet elhallgatnak, egyszerűen úgy, hogy senkit sem érdekelnek.
Nemrég megszűnt az SZDSZ jogi értelemben is, és volt olyan szocialista idén, aki körútonbelülizett egy ízeset. Nem gyengült az a tábor, amely adott esetben gondolkodás nélkül fasisztáz le mondjuk titeket?
Van a parlamentben egy kétharmados jobboldali társaság, van egy nagyon erős szélsőjobb. A zsidókérdés egy társadalmi betegség. Például a széljobbosok mindenkit lezsidóznak, akinek nem tetszik a pofája, még engem is, akinek minden őse katolikus volt. Ez egy nagyon durva dolog. De igazad van, kicsit elkéstünk a könyvvel. Nekem jobban tetszett volna, ha öt-hat évvel ezelőtt jelentetjük meg. Szerintem nem érdemes már ezzel küzdeni. Persze vitatkozni lehet. A mai környezetben a balliberálisozást nem tartom sem elegánsnak, sem érdemesnek. Unalmasnak tartom. Vagy ha ezt csináljuk és kurzusok fölött állunk, akkor viszont tegyük hozzá, hogy van egy kemény, paranoid zsidógyűlölet Magyarországon, ami beteges.
A holokauszt a legkevésbé feldolgozott probléma Magyarországon? Ott van még Trianon és negyven év kommunizmus is.
Nem. Magyarországon semmi nem feldolgozott. Nem arról van szó, hogy a holokauszton kívül még van néhány dolog, ami nem feldolgozott. Semmit sem dolgoztunk fel. Totális hazugságban élünk, amit magunknak gyártunk. Közös véleményünk Puzsérral, hogy a mai magyar film például ezért szar általában. Én láttam nagyon remek szerb, szlovák, román, lengyel filmeket a saját történelmükről. Ez azért van, mert valahol egy jó nagy kamuban élünk. Cseh Tamásnak volt az a dala, hogy „Elutazott tőlünk a Valóság nevű nagybátyánk”. Ő egyszer beszélt erről a számról és azt mondta, hogy a Monarchia óta állandó hazugságban élünk. Teljesen igaza volt. Vagy az egyik oldal torzítja el az eseményeket, vagy a másik, de semmi sincs feldolgozva. Semmi. Így természetesen a holokauszt sem.
A könyvben mindenki kitol Grosswalddal. Holokauszt-túlélő családja elfordul tőle, a dühös nácik pedig megverik. Azonos súllyal esik ez a kétféle reakció a latba?
Nem, nyilván. Akinek kiirtották a családját, az nem ugyanaz, mint aki azt mondja, hogy ez nem történt meg, vagy jól tették. Az, hogy a főhőssel ez történt, nem egy mértanilag kiszámított dolog. Azt akartuk megmutatni, hogy mi történhet valakivel, aki belemegy egy ilyen ügybe.
Tényleg semmi értelme tiltani és büntetni a tömeggyilkosságok relativizálását?
A magam részéről ebben a kérdésben teljesen liberális vagyok. Én semmilyen beszédet nem büntetnék. Semmit, kivéve a nyílt uszítást, ami kifejezetten azt mondja, hogy öljük meg az akárkiket. Azt igen. Gondolj bele, milyen groteszk: valakit letartóztatnak és aztán azt mondja a börtönben, hogy megvilágosodtam, mégis voltak gázkamrák. Akkor kiengedik? Egy hit alapján – mindegy, hogy valóban hiszi-e vagy csak egy sumák náci – elítélnek. Ez egy középkori eljárás, beláthatatlan dolgokat vonhat maga után ez a logika. Másrészt Nyugaton az antiszemita, klasszikus nácik egyébként is rohadt gyengék és kevesen vannak. A nyugati szélsőjobb már sokkal inkább az arab bevándorlókat veri és nem antiszemita, sőt, akár Izrael-barát. Ami nálunk van, az egy hungarikum ebből a szempontból, egy skanzen. De ettől függetlenül, itt se ítélnék el senkit, akármit mond. Viszont akinek nem tetszik, amit mond, annak is legyen lehetősége ellene mondani bármi, bárhogyan.
Ki volt a célcsoport?
Jó kérdés, ezen nem gondolkoztam. Ezt kérdezd meg a Puzsértól.
Én például a Magyar Menedék könyvesbolt honlapján láttam először a könyvet.
Ha megvennék a jobberek, vagy akár nácik is és elolvasnák, akkor boldog lennék. De egyébként szerintem az lenne, hogy mekkora rohadt szemetek vagyunk, akik ilyen derék jó borítóval beetettük őket, aztán csapdába csaltuk és kioktattuk. (Megjegyzés: az átírás során keletkezett egy kis zavar a szövegben, FAM kérésének megfelelően most javítottuk – a szerk.)
Volt egyébként nyilvános vita a holokausztról és a holokauszttagadásról, éppen a Kurucinfón. Azt követted?
Végigolvastam. Amikor írtuk ezt az egészet, akkor én nagyon sok ilyen irományt olvastam, bár korábban is ismertem a „szakirodalmat”. Nincs is a drámában olyan gondolat, ami ne valahonnan lenne átvéve. Olvastam a kurucinfós vitát, persze. De a mi könyvünk nem magát a holokauszttagadást dolgozza fel, hanem a holokauszttagadást, mint társadalmi jelenséget, a hozzá való viszonyt. Hogy áll ehhez a dologhoz a társadalom Európában? Hogy állnak hozzá, ahol büntetőjogi szankcionálása van?
Kinek ajánlanád karácsonyra a könyvet a fa alá?
Ezt a könyvet? Karácsonyra?! Senkinek.