Krzysztof Zanussi: Vegyük észre, hogy sikeres az európai civilizációnk!

Léteznek a Kelet és a Nyugat közötti különbségek

A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat – Igaza volt Kiplingnek? címmel tartott előadást Krzysztof Zanussi, a világhírű lengyel filmrendező november 26-án, csütörtökön a budapesti Színház- és Filmművészeti Egyetemen. Az előadás az Európai Bizottság magyarországi képviseletének European Thinkers sorozatának része volt, a sorozat korábbi előadói közé tartozott pár hónapja Jürgen Habermas, a világhírű német gondolkodó is.

A 75 éves Krzysztof Zanussi egy Habermasra való utalással kezdte előadását is: „Ő a kortárs gondolkodás szobra, én csak egy filmkészítő vagyok” – szerénykedett, majd belefogott a Kelet és a Nyugat közötti különbségek és a jövő lehetőségeinek taglalásába.

„Oh, East is East, and West is West, and never the twain shall meet”, „A Kelet az Kelet, a Nyugat az Nyugat, a kettő soha nem találkozhat” – szólt Zanussi előadásának mottója, a Rudyard Kiplingtől, a brit birodalmi gondolkodás nagy alakjától származó idézet. Zanussi elmondta: Kipling Kelet alatt Indiát értette, és egy pesszimista álláspontot képviselt, mondván, soha nem fogjuk tudni megérteni egymást. A lengyel rendező szerint viszont Kipling nem tudhatta, hogy milyen lesz a jövő globalizációja. Olyan helyzetbe kerültünk, hogy meg kell értenünk egymást. Az viszont igaz, hogy a Nyugat mindvégig nagyobb hatást gyakorolt a Keletre, mint fordítva. Japán, Kína és India viszont még így is nagyon más világok, de Európán belül is létezik a Kelet és a Nyugat közötti különbség. „És a nehéz ukrán helyzet bizonyítja, hogy nem csak tudományos megkülönböztetésről van szó, komolyabb dolog ez annál” – szögezte le Krzysztof Zanussi.

Gyümölcsöző az európai civilizáció

A rendező felidézte egy rendszerváltás előtti élményét. A kommunista Lengyelországot meglátogatta Mihail Gorbacsov, a Szovjetunió vezetője, és az akkor már világhírű Zanussit felkérték arra, hogy mondjon beszédet az összegyűlt kommunista vezetők, köztük Gorbacsov előtt. „Ez egy hihetetlen lehetőség volt, viszont rendkívül nehéz volt megfogalmaznom, miről is beszéljek” – mondta a filmművész, aki világossá akarta tenni, hogy nem a kommunista rendszer híve, de nem akarta azt sem, hogy a gorbacsovi „liberalizálást” veszélyeztesse beszédével. Végül történelmi példákról kezdett beszélni, mondván, sok civilizáció volt már a Földön, az ókori Egyiptomtól Kínán és Indián át a dél-amerikai birodalmakig, de mindegyikre a stagnálás volt a jellemző. „Csak az európai civilizáció volt, amely folyton fejlődött és gyorsult, és így van ez most is.”

„Miért volt ilyen gyümölcsöző civilizáció Európa?” – tette fel a kérdést Krzysztof Zanussi. Szerinte a zsidó-keresztény örökség az, ami az individuális szabadság hagyományával biztosítani tudta az európai civilizáció fejlődését. „Más civilizációnak nem volt ilyen hagyománya.” Zanussi beszédében emlékeztetett: 1200 éve gazdagodunk, növekedünk, és eufórikusak vagyunk a teljesítményünk láttán; de közben persze hatalmas katasztrófákat is okoztunk, elég csak a két világháborúra és a náci és a kommunista totalitárius rendszerekre gondolni. És persze a gyarmatosítás árnyoldalaira. A rendező végül egy naívnak tettetett kérdést tett fel Gorbacsovnak: „a Szovjetunió talán azért van válságban, mert eltávolodott a zsidó-keresztény hagyományoktól?” Zanussi ezután nevetve felidézte, hogy Gorbacsov a beszéd után arról érdeklődött a lengyel kommunista vezetőknél: „Zsidó ez a rendező? Mert nem néz ki annak!”

Mi is nyugatiak vagyunk

Az 1989-es rendszerváltásokra emlékezve Krzysztof Zanussi felidézte: tagja volt Lengyelország első Európa Tanácsba szánt delegációjának. Az akkori, immár demokratikus Lengyelország külügyminiszterétől csak egy útravalót kaptak: ha valaki Kelet-Európának nevezi Lengyelországot, azonnal szóljanak közbe. Mert a kelet-európaiság a szovjet-orosz érdekszférát jelenti. „Ez Jalta öröksége” – emlékeztetett Zanussi. Pedig Bécs keletebbre fekszik Prágától, és számos, a Kelethez sorolt nemzet, Észtországtól Magyarországig valójában nyugatiak. „Lehet, hogy szegény testvérek vagyunk, de nyugatiak vagyunk a mentalitásunkban” – mondta a filmrendező. Szerinte a nemzeti mentalitásokkal nem foglalkoztak a kommunizmus idején, mert a marxizmus nem tudott mit kezdeni ezzel a fogalommal.

Pedig az identitásbeli eltéréseknek fontos jelentősége van, például Oroszország megértésében is. „Én az oroszok barátja vagyok, de látom azért Oroszországot és történelmét. Nekik nem volt reneszánszuk, nem volt Canossájuk” – hívta fel a figyelmet a különbségekre Zanussi, aki egy történetet is felidézett. Egy orosz barátja a nyilvánosságban kritizálta Vlagyimir Putyint, mire az ortodox püspök eltiltotta őt az áldozástól, mivel kritizálta a vezetőt. „Ez a cezaropapizmus öröksége; miközben a nyugati mentalitás egyik alapja a császárok és a pápák harca, majd az egyházi és a világi hatalom szétválasztása volt.” Zanussi a Kelet- és Nyugat-Európa közötti különbségek között sorolta fel a magántulajdonhoz való hozzáállást is. „Kelet-Európában szentség helyett inkább amolyan kölcsönnek tartják a magántulajdont, ahogy például Hodorkovszkijtól is elvették a vagyonát. Nyugaton az ilyen nem történhet meg.” A filmrendező szerint máshogy élik meg az ideál és a valóság közötti különbségeket is Keleten és Nyugaton. A keleti, ortodox szerzetesek kivonultak a világból, míg a nyugati szerzetesrendeket az Ora et labora elve, a dolgos élet jellemezte. „A szerzetesek kezdték építeni a nyugati civilizációt.” Ma ugyan egyesült Európáról beszélünk, de Görögország, Bulgária és Románia a Kelethez tartozik, míg Észtországtól Lengyelországon és Csehországon keresztül Magyarországig bezárólag nyugatiak vagyunk, ezek az alapértékeink.

„Elfelejtjük, milyen sikeres a mi európai civilizációnk” – emlékeztetett Krzysztof Zanussi, aki kiemelte, hogy példátlan módon a harmadik nemzedék nőhet fel háborúk nélkül, biztos az életünk, nem várnak banditák a sarkon, nem éhezünk. „Vegyük észre, hogy sikeresek vagyunk!”

De Zanussi azért lát okot a keserűségre is. „Európa fogyasztásba süllyed. Hiányoznak a nagy eszmék. Készen állunk meghalni valamiért? A legtöbb európai nemet mondana erre. De az életnél nagyobb eszmék nélkül nem lehet civilizációt építeni” – szögezte le a lengyel filmrendező, aki úgy látja: amikor az embereknek jó életük van, a lustaság és a cinizmus kezd növekedni. Zanussi egy állatkerti példát hoz fel: a falak közé zárt, mindennel ellátott állatok sokszor idegesek, zavartak lesznek. De ahogy valamilyen akadályt állítanak az élelmük megszerzése elé, rögtön megnyugszanak. „Ha meg kell dolgozniuk a létezésükért, máris jobban lesznek.”

A politikai korrektség a művészi szabadság ellenfele

Krzysztof Zanussi ezután még karcosabban folytatta: „Ha az embernek jó élete van, degenerálódik. Kellenek vezető értékek, szükség van az áldozatvállalásra”. Ukrajna kapcsán úgy fogalmazott: az európaiaknak szolidaritást kell vállalnia Ukrajnával, ha kell, a nehézségeket is vállalva. Szerinte attól, hogy Franciaország nem ad el hadihajókat Oroszországnak, nem fognak éhezni a franciák. „A kérdés az: csak a jólétünkre tudunk gondolni, vagy képesek vagyunk másra is? Képesnek kell lennünk az áldozathozatalra.”

A lengyel filmes a politikai korrektséget is ostorozta. „A PC egy doktrína, egy elmeállapot, mely szerint mások érzékenységére tekintettel kell lenni. Ez egy alapvetően kedves eszme. De ma sok zavar van a politikai korrektség körül, ami immár a művészi szabadság legnagyobb ellenfele. Nem lehet megúszni kritikák megfogalmazása nélkül” – utalt a PC-uralta alkotás nehézségeire. Zanussi szerint a zsidó-keresztény gondolkodás alapja a szeretet: „A szeretet az alap. De nem kell emellett politikailag korrektnek is lenni”. Szent Ágostont idézte: „Szeress, és tégy, amit akarsz!” A filmrendező otthoni példát hozott fel, ismét az állatok világából: elárulta, Varsó külvárosában él és nyolc kutyája van, jobbára labradorok, amelyek rájártak a környékbeli tyúkokra. Folyamatosan bocsánatot kellett kérnie a szomszédoktól, és végül külön idomítani kellett a kutyákat, hogy leszokjanak a vadászatról. „Toleránsak lettek. De ettől még nem szeretik a tyúkokat” – tette hozzá nevetve Zanussi.

Zanussi úgy folytatta: „Nem vagyunk egyenlőek. Igen, legyenek egyenlő jogaink. De a nemek nem egyenlőek. A férfiak és a nők nem egyenlőek. Ha azok lennének, az a világ vége lenne, egy gyerekek nélküli világ.” Zanussi elárulta: utolsó filmjében kitért erre a politikailag forró témára, mire radikális feministák meg akarták akadályozni, hogy állami támogatást kapjon a filmjéhez. A rendező úgy fogalmazott: „A jó feminizmus a nők egyenlő jogaiért, béréért, munkalehetőségeiért küzd. A rossz olyanná akarja tenni őket, mint a férfiak, vagy még rosszabbakká”.

*

Krzysztof Zanussi (Varsó, 1939. június 17.) lengyel filmrendező, forgatókönyvíró, producer. Első amatőr filmjei előtt fizikát tanult a Varsói Egyetemen, majd filozófiát hallgatott a krakkói Jagelló Egyetemen. Az 1960-as évek közepétől készített dokumentum- és játékfilmeket. Zanussi nagyapja olasz vasúti mérnök volt. A Trieszt–Bécs–Prága–Varsó vasútvonal építése során került Lengyelországba. A család olaszországi ága hűtőgépgyárukról vált ismertté. Zanussi legutóbb tavaly járt Magyarországon, amikor a Pázmány Péter Katolikus Egyetem díszdoktorává avatták. Mostani látogatásán az Európai gondolkodók sorozat két rendezvényén kívül filmes mesterkurzust tart, továbbá a Faludi Ferenc Akadémia napokban tartandó amatőrfilmes szemléjének zsűrielnöki posztját is betölti.