Amerikai forgatókönyvek

„Az Egyesült Államok jól láthatóan kettő, egymástól eltérő, de mindenképpen előre megírt forgatókönyvet alkalmaz. Az egyikben, a békésebb változatban, azokat a politikai-gazdasági szereplőket igyekszik megbuktatni, akik még hisznek a történelem során számtalanszor sikerre vezető, kelet és nyugat között egyensúlyozó politikában. (Amely azért az igazat megvallva néha igen tragikus helyzetbe sodort minket!) A nyeregből kiütött gazdasági-politikai szereplők helyére pedig azokat szánja, akik bizton kiszolgáljak majd az amerikai gazdasági érdekeket. Próbálkoztak is már egy ilyen személlyel, Bajnai Gordonnal. De ő nem volt alkalmas a főszerepre.

A forgatókönyvet azonban főszereplő nélkül is továbblapozták. Az amerikai nagykövetség ügyvivőjének »korrupciós lebegtetései« a kelet és nyugat között egyensúlyozó kormányzatot állítja ugyanis egy fontos és minél előbb megválaszolandó kérdés elé: vagy kiegyeznek és befejezik a »hintázást«, egyúttal fenéken billentik az orosz gazdasági szereplőket; vagy úgy lejáratják őket, hogy arról koldulnak és jó nagy bukás lesz a vége.

A másik forgatókönyv, amelyet Ukrajnában láthattunk megvalósulni, egy kissé veszélyesebb játék (mindamellett tragikusabb is). A cél a polgárháborús hangulat kialakítása. A média erejével, illetve a verekedésre is hajlandó »álcivilek« anyagi támogatásával addig feszíteni a húrt, addig-addig hergelni egymás ellen az ország polgárait, míg a káosz lesz az úr; míg magyar magyarnak be nem veri az orrát. És akkor majd, szépen (nem fehér lovon ugyan), de megérkezhet a békét hozó »amerikai nagybácsi«, s vele karöltve a »szakértői kormány« (bár azt sosem értettem, hogy ez a kifejezés azon kívül, hogy nem demokratikusan kerültek hatalomra, mit is jelenhet…).

Azt pedig csak remélni tudom, hogy nem a második forgatókönyvet lapozták föl most az amerikaiak!”