„A baltikumi Stettintől az Adriánál levő Triesztig vasfüggöny ereszkedett le, a kontinens teljes szélességében. E vonal mögött van Közép- és Kelet-Európa ősi államainak összes fővárosa. Varsó, Berlin, Prága, Budapest, Belgrád, Bukarest és Szófia, mindezen híres városok, környező népességükkel abban fekszenek, amelyet szovjet szférának kell neveznem, és így vagy amúgy, de mind ki van téve nem csupán a szovjet befolyásnak, de egy igen erős és egyes esetekben fokozódó mértékű moszkvai ellenőrzésnek is” – jelentette ki Winston Churchill brit kormányfő híres, 1946. március 5-i fultoni beszédében. A „vasfüggöny” kifejezést ekkor használták először az Európát elválasztó politikai törésvonalra vonatkoztatva.
Köztudott, hogy a fizikailag is létező vasfüggöny leghíresebb szakaszát, a berlini falat 1961-ben kezdték építeni, hogy megakadályozzák a kelet-berliniek nyugatra szökését. Az évtizedek alatt a falat egyre összetettebb határvédelmi rendszerré fejlesztették. Ám nem ez volt a vasfüggöny első szakasza, Magyarországon például már 1948-ben elkezdődött az osztrák határ megerősítése.
Hogy is nézett ki a határzár, amelyen annyian próbáltak átjutni, amely szerelmespárokat választott szét, életeket tett tönkre vagy vett el, védte és konzerválta a szocializmust?
Rákosiék 1948-tól faoszlopok által tartott, egy, illetve kétsoros tüskésdrótos kerítést húztak fel, és aknamezőt telepítettek mellé, magasfigyelőkkel; nem csak a 356 kilométeres nyugati, hanem a 630 kilométer hosszú déli, jugoszláv határon is. A határsávból kitelepítették a „megbízhatatlan elemeket” – írja a vasfüggönyről szóló tanulmányában Léka Gyula. Mivel a határőrség és a hadsereg fokozottabban ellenőrizte a határsáv előterét, az ebben a 25-100 kilométeres sávban található települések élete megnehezült. A legismertebb példa talán a nyugati határ mentén fekvő, szlovén nemzetiségű Felsőszölnöké, de a déli határ mentén fekvő falvak lakosai is tudnának mesélni.
1955-ben elkezdték megszüntetni a határzárat. A közel 1000 kilométeren 700 ezer taposóaknát hatástalanítottak, illetve szedtek fel – írja Léka. Ezek a munkálatok egyáltalán nem voltak veszélytelenek, többen megsérültek, ketten pedig belehaltak az aknabalesetekbe.