A gonosz banalitása, avagy újabb csapás a közoktatásra

„Egyszerűen nem tudom, hogy mit is mondhatnánk még, hiszen annyiszor elhangzott már és annyi statisztika, elemzés, tanulmány és szakvélemény bizonyítja a kormány totális fejvesztettségét. A miénk ugyanis Európa legszelektívebb oktatási rendszere, amely a gyerekek otthonról hozott hátrányait nemhogy kompenzálja, hanem erősíti. Többek között a szelektív iskolarendszer eredménye az oktatás minőségének jelentős romlása is, amin az esztelen államosítás csak tovább rontott. Ráadásul az iskolákkal való ping-pongozás az állam-megye-város Bermuda-háromszögében totális káoszt okozott. A szakközépiskolákban és a szakképzésben a közismereti tárgyak csökkentése miatt pedig a szakmunkások nem fogják tudni tovább képezni magukat, ezáltal rendkívül kiszolgáltatottá és sérülékennyé válnak majd a munkaerőpiacon – továbbadva ezt a gyerekeiknek is.

Miközben pontosan tudja mindenki, hogy az érettségi és a diploma bérelőnyt jelent, az érettségivel lehet szakmát is tanulni, fordítva ez nincs így, az oktatásba befektetni pedig minden téren és mindenkinek megéri.

Nem is tudom tehát, hogy mi a felháborítóbb.

Az, hogy az a kormány vonja el a forrásokat a gyerekek oktatásától, amely ki sem látszik a korrupciós botrányokból?

Vagy az, hogy az a kormány predesztinálja gyerekek százezreit és ítélkezik a sorsukról, amelyik simán futni hagyja a korrupcióval vádolt bűnözőket?

Netán az, hogy a szakmaisággal totálisan szembemenő döntéseket hozva, az egyenlőtlenségek kasztrendszer-szerű növelésével Magyarországot is leszállópályára helyezik?

Hiába is idéznénk fel tehát újra és újra az oktatási rendszer szakmai alapú evidenciáit. Az oktatási ágazat szétverése mögött ugyanis nem a szakmai vélemények nem-ismerete áll. Még csak nem is csupán az a szándék, hogy létrehozzanak egy széles, kiszolgáltatott réteget, amely a korrupt, ámde kormánypropaganda-szagúan családias, szűk elitet funkcionálisan kiszolgálja. Ezen a ponton már csak azt mondhatjuk, hogy ez a javaslat és minden, a gyerekek jövőjét ellehetetlenítő döntés egész egyszerűen gonosz. Gonosz, de nem a szó szentimentális, a jó és a rossz küzdelmét leíró értelmében, hanem ahogy egy politikai filozófus, Hannah Arendt megfogalmazta a totalitárius eszmék működtethetőségénék magyarázataként. Ennek a gonoszságnak az alapja nem más, mint a közöny. Nem emberek megsemmisítéséről beszélek, amihez nem mérhető más, hanem arról, hogy a közöny és apátia természete azonos minden elnyomó rendszerben.”