Azt magyarázzátok el nekem, hogy van az, hogy valakiről minden kikerülő információt meghamisítanak

Ha ezt nem tudjátok elmagyarázni, akkor azt mondjátok meg, hogy miként akadhat olyan nagykorú, cselekvőképes ember, aki mindezt elhiszi.

Kizárt, hogy legyen jobb helyszíne egy budapesti '56-os múzeumnak, mint Józsefváros, és a Magyar Rádió épülete, ami épp most búcsúzik eddigi feladatától, mivel a rádió is a Kunigunda utcába költözik.
„A kezünk. Ahogy rettenetesen izzad a hűvös üvegen, benzinszagú a ruhánk, és bár hideg van, az ablak is nyitva, csöpög az izzadság a homlokunkról. Egyre erősebb morajlás. Zörögnek a kivert ablak még megmaradt üvegcserepei. A szemben lévő ház emeletén elrejtőzött figyelő feltartja a kezét. Jelez. Rohanás az ablakhoz. Dobás. Célzás nélkül.” – mondta meg a frankót Oli bácsi minden idők talán legjobban sikerült ufis-reakciós-mandineres produkciójában, a 2006. októberi jubileumi különszámunkban.
'56 emléke régi szívügyünk, ezért is írtam október 23-i, a forradalom és Józsefváros ezernyi kapcsolódási pontjáról szóló posztomban, hogy örülnék egy, kifejezetten ennek a témának szentelt, korszerű múzeumnak. A bejegyzésre reagálva írt nekem Wombat Szombat mikroblogger, hogy létezik '56-os múzeum, csak nem Budapesten, hanem Kiskunmajsán. Az intézményt Pongrátz Gergely, a Corvin köz hőse alapította és bővítgette haláláig.
23-án kora este elmentem a Magyar Rádió Bródy Sándor utcai épületéhez, ahol az évforduló alkalmából végig lehetett járni az 58 évvel ezelőtti események egyik meghatározó és szimbolikus helyszínét. A nyolc állomásból álló program során régi rádiósok emlékeztek vissza az akkori eseményekre, illetve archív hanganyagokat játszottak le. Az utolsó állomásnál, a rádió udvarán egy tank állt, miközben a hangszórókból azt hallhattuk, hogyan kell Molotov-koktélt készíteni.
Ekkor hasított belém a felismerés: ennek nem csak évente egyszer kéne itt lennie, hanem az év minden napján. Kizárt, hogy legyen jobb helyszíne egy budapesti '56-os múzeumnak, mint Józsefváros, és a Magyar Rádió épülete, ami épp most búcsúzik eddigi feladatától, mivel a rádió is a Kunigunda utcába költözik. És eszembe jutott a poszt nyitóképe a Fortepanról, ami éppen a Rádió és a Pollack Mihály téren készült '56 őszén.
Egy itt megvalósuló ötvenhatos múzeum a kihalt és gazdátlan teret is megtölthetné élettel, hiszen a kiállítás simán kilóghatna oda – egyszerre autentikus és frekventált helyszíneként ötvenhat emlékezetének. Az állam adhatná az ingatlant, a múzeumra valót pedig összeadhatnák a t. polgárok. Én mindenképpen szívesen áldoznék rá néhány tízezer forintot.