„Mert ne legyen senki előtt kétséges: melegnek lenni nem egy »jó buli«, afféle szórakozás, amit választ az ember, majd ha úgy van, lejön róla, mint szerencsétlen narkós a kábítószerről. Tudja-e a melegtelenítés laikus híve, mennyi meleg szeretne inkább heteroszexuális lenni, csak végre ne kelljen bujkálnia, titkolóznia, rejtegetve szerelmét és nemi identitását? Ne kelljen menedéket keresni egy ligetben, ahol szégyenérzet nélkül meg lehet fogni a másik kezét és át lehet ölelni őt? Hogy meg lehessen hívni a családi vacsorára ugyanúgy az ember párját, hogy lehessen ugyanúgy bulizni, felvállalni barátok előtt a kapcsolatot? De nem lehet. (…)
És itt jönnek a NARTH sarlatánjai és szerencsétlen sérült emberei (Ceglédi Zoltán fájdalmas és remek összeállítást közölt ezen emberek egy részéről), akik azt állítják: ők el vannak nyomva, csupán szeretnék a »megerősítő terápia« mellett a »helyreállító terápiát« is elfogadtatni. Mint az alternatív nyelvészkedők, akik tücsköt-bogarat összehordanak a finnugor nyelvrokonság ténye ellen (szinte mindegy is nekik, milyen legyen, sumér, etruszk vagy dravida, csak ne finnugor), majd amikor elismert nyelvészek veszik a fáradságot, és megcáfolják a baromságaikat, védekeznek: ők csupán egyenrangú felek szeretnének lenni, a kutatás szabadságáért küzdenek. Közben pedig végig meg vannak sértődve, hogy komolyabb helyeken nem igazán foglalkoznak velük.
»Nem érdemes szajkóznunk, hogy a homoszexualitás betegség« – szólja el magát a tudósítás szerint egy »ex-gay« NARTH-tag, mintha csak el lehetne hallgatni, hogy betegségnek tartják a homoszexualitást, és ezért akarják gyógyítani. Mert hogyan is lehetne, ha egyszer nem az? Olyan nincs, hogy valami egyszerre betegség és nem az. Persze, a tudósítás ezt már nem igazán boncolgatja.
Ha pedig nem abnormális melegnek lenni, akkor nem is lehet belőle szép szavakkal kigyógyítani. Még akkor sem, ha a lap hoz egy rakás frusztrált és/vagy sérült embert példaként, úgy téve, mintha ez nem csupán egy kisebbség lenne a homoszexuális nőkhöz és férfiakhoz képest. El lehet-e fogadni, hogy ezeknek az embereknek a lépését – azt, hogy inkább az ellenkező nemnél kötnek ki végül? Miért ne lehetne? Persze, a tudósításban megszólaló egyik előadó is úgy tesz, mintha a mainstream válasz az lenne: »törődj vele, és keress fel egy melegbárt!« (…)