A politikai generációváltás nyitánya?

„Néztem az arcokat, az embereket a vasárnapi és az iménti keddi tüntetésen: Fiatalok, középkorúak, kifejezetten polgári társaság. Elsőre meghökkentő volt a korábban csak korosodó rutinos szoci tüntetőktől és korengedményes nyugdíjukat vesztett rendvédelmisektől hallott »Orbán, takarodj!« skandálás szopránban, húsz év körüli hölgyek hangján. Ilyen összetételű volt valamikor a Fidesz bázisa, mint a mai menet. Ilyen választóközönséggel nyertek 1998-ban és ugyanilyen fiatal polgári közönség küzdött a könnyeivel 2002-ben a Millenárison. Nem csoda, hogy inkább visszafújták a Békemenetet. Ők is csúnyának tartották volna a kontrasztot a netadó ellen vonulók és a saját híveik között.

A mai tüntetők funkcionálisan kihúzták a Fidesz rövidítésből a »Fi«-t. Az már nem ők, az már ez a generáció, akinek az internetadó politikailag őrült ötlete adta meg az apropót, hogy utcára menjenek. Lehet, hogy mentek volna a félázsiai sodródás miatt is - feltűnő jelkép volt a tüntetők közt az EU-zászló! - de az soha nem volt ennyire egy intézkedéshez köthető, ennyire mozgósító erejű, hisz a közönségnek pont az életelemét és mozgósítási eszközét tervezik most megadóztatni, amivel a korlátlan nethasználat lehetősége kerül veszélybe. És jól látják a Fidesz esetleg morgolódó képviselői: ez bizony veszélyes így. Ennyire nyilvánvalóan nem látszott soha 2010 óta, hogy a Fidesz a mostani kurzusának tetteivel mennyire durván hagyta magára az 1998-2002-es választóinak és stílusának nagyjából a felét: a polgárságot. Értem én, persze, a 2002-es - gazdaságilag és társadalmilag nem megérdemelt, de a fölöslegesen arrogáns stílussal kierőlködött - vereség után a sokkal könnyebb út volt Kádár nyugalmazott népének az élére állni, mint megpróbálni polgárrá átképezni őket.”