Szükségesnek látszik egy új Békemenet megszervezése

2014. október 26. 22:56

Bencsik András
Facebook

Amerika nem a barátunk és még csak nem is a szövetségesünk: az Amerikai Egyesült Államok (USA) egy olyan birodalom, amely kizárólag a saját érdekeit nézi, célja pedig kizárólag az, hogy a Földön kivívott vezető helyzetét megőrizze és megerősítse.

„Az alábbiakban néhány tény szeretnék rögzíteni, amelyek a közkeletű, de sokszor nem a valóságot tükröző állításokkkal ellentétben segítenek megérteni a jelen helyzetet és annak várható kimenetelét. A tényekhez rövid magyarázatot fűzök azok jobb megértése céljából.

Amerika nem a barátunk és még csak nem is a szövetségesünk: az Amerikai Egyesült Államok (USA) egy olyan birodalom, amely kizárólag a saját érdekeit nézi, célja pedig kizárólag az, hogy a Földön kivívott vezető helyzetét megőrizze és megerősítse. E cél szempontjából Magyarország egy olyan periféria, amelynek önállósulási törekvései a birodalmi hegemóniát veszélyeztetik. Sem az első, sem a második világháború lezárásakor Amerika a legcsekélyebb mértékben sem vette figyelembe a magyar érdekeket. Érdektelennek bizonyult az 1956-os szabadságharc idején is. Az 1990-es rendszerváltást követően nem a rendszerváltók, hanem a posztkommunisták oldalára állt.

Amerika nem a békében, hanem a háborúban érdekelt: egy birodalom csak addig áll fenn, amíg terjeszkedni képes, amíg az újabb és újabb meghódított területek bevonásával folyamatosan növekvő értékeket és energiát áramoltathat a centrumba, ahol a birodalom gazdasági, technikai és technológiai fejlesztése zajlik a fölény fenntartása és növelése végett. Mivel a fölény révén megteremtett uralmat alapvetően katonai eszközökkel lehet fenntartani, a háborús vagy ahhoz közeli helyzetek kierőltetése a birodalom számára létkérdés.

Amerika léte válságossá vált, mert a XX. század óta hódító háborúit kivétel nélkül elveszítette és jelenlegi háborúi is kivétel nélkül vesztésre állnak: egy birodalom azonban, ha nem képes terjeszkedni, stagnálni kezd, ami rendkívül gyorsan és visszafordíthatatlanul vezet el a birodalom összeomlásához (lásd: Szovjetunió). Amerika ezt a tényt háborús válságok folyamatos kirobbantásával igyekszik elodázni, miáltal sikeresen fenn tudja tartani azt az állapotot, hogy a birodalom látszólag növekedik, holott a stagnálás a második világháború óta tart.

Az Amerikai Birodalom alapvetően egy virtuális dimenzió, a dollár mindenhatóságán alapszik, amelyet a világ erőteljesen növekedő gazdasági hatalmai – Kína, India, Oroszország, Brazília stb. – folyamatosan veszélyeztetnek.

Amíg a felemelkedő gazdaságok a békében érdekeltek, mert kiszámítható, hogy mikor veszik át a világgazdaságban a vezető szerepet, az Amerikai Birodalom számára két választás maradt, a háború vagy a beolvadás: egy korlátok között kirobbantott, de mégis globális méretű háborút ma az USA katonai fölénye birtokában, a hozzá csatlakozó NATO haderők bevonásával valószínűleg meg tudna nyerni, azonban ez szakértők szerint olyan mértékű emberveszteséggel és környezeti szennyezéssel járna, amelynek hatása alól az USA sem tudná magát kivonni. A beolvadás, vagyis annak elfogadása, hogy a világ többpólusúvá vált s abban az USA csak egy lehet az egyenlők között, az Amerikai Birodalom mai vezetői számára ma még elfogadhatatlan alternatíva.

Az Európai Unió válaszút elé került. Vagy az amerikai mintát követi és akkor belátható időn belül gazdasági és demográfiai okokból összeomlik, vagy felismervén természetes érdekeit, a tágabb értelemben vett európai élettérben rendezkedik be, annak törvényeihez igazodik: a mai Európai Unió közvetlen európai szomszédai nélkül életképtelen. Amennyire Oroszországnak, Ukrajnának, Törökországnak, Grúziának, Örményországnak stb. szüksége van a fejlett nyugat-európai országok technikai és technológiai tudására, termékeire és szolgáltatásaira, éppen annyira van szüksége Nyugat-Európának a keleti térség energiájára a szó konkrét és átvitt értelmében. Ami Magyarországot illeti: az Orbán-kormányt a történelmi jelentőségű társadalmi beágyazottsága miatt sem most, sem később nem lehet leváltani. Eltávolítani ezért csak manipulációval lehet: a hatalmi centrumon belül kirobbantott feszültségek, a befolyásolható személyek árulásra való rábeszélése révén idővel létrehozható egy olyan helyzet, ami Orbán Viktor számára tarthatatlanná válik. Az erre irányuló kísérletek jellegzetes példája az USA által kirobbantott úgynevezett korrupciós botrány. Ez önmagában még nem lesz elég a kormány megbuktatásához, de ha a magyar társadalom és a politika elit nem ismeri fel a veszélyt és nem talál ellene hatásos védekezési módot, a lázadás eszkalálódhat és a baj bekövetkezik. A korrupció elleni tüntetések átolvadása az internetadó elleni tüntetésbe, majd összeolvadása a fociultrák tüntetésével, ami végül spontán tettlegességbe torkollt a Fidesz székházánál, ezt a forgatókönyvet idézi fel. Annál is inkább, mert André Goodfriend követségi ügyvivő részvétele a tüntetésen tudatos volt; azért ment oda, hogy lássák, és mindenki számára világos legyen, Amerika az Orbán-kormány ellen hajlandó bevetni a Majdan tér típusú véres forgatókönyvet is, ha kell. A kormánybuktató puccsok őstípusa egyébként az 1990-es budapesti taxisblokád volt.

Amennyiben a világban zajló nagy átalakulások mégis viszonylag békésen mennek végbe, és Magyarország népe képes lesz megvédelmezni sajátos társadalmi berendezkedését, az európai térségben szokatlanul erős kohézióját (a szeretet és összefogás ereje), jó eséllyel vehet részt az átalakulásban, sőt e folyamat egyik katalizátora lehet.

Szükségesnek látszik ezért egy új Békemenet megszervezése.”

Az eredeti, teljes írást itt olvashatja el.
A bejegyzés trackback címe: http://mandiner.hu/trackback/76607