A civil szervezetek a magyar köztudatban a bíróság által bejegyzett, tagsággal, közös, jól körülírt céllal, alapító oklevéllel ellátott szervezeteket jelentik. 1989 előtt, a szabad egyesülési törvény hiányában tilos volt ilyeneket létrehozni. A kilencvenes években a „szabadság kis köreinek” negyven éves tiltása következtében fellépő ürességet az egyesületek és alapítványok rohamos gyorsasággal történő alapítása hivatott pótolni. Ennek láttán joggal köti össze a magyar köztudat a civil szférát a fent említett formailag stabilizált szervezetekkel. De a kört kitágítva rámutathatunk arra, hogy egy konzervatív gondolkodó számára miért bosszantó, amikor a civil szférát leszűkítik erre az egy dimenzióra.
A civil szó a magyar nyelvben is helyet kapott és főként viszonyszóként használjuk. Ha politikáról van szó, akkor civil mindenki, aki nem hivatásos politikus. Ha rendőrségi intézkedéssel összefüggésben használjuk, akkor civil az, akin nincs egyenruha (illetve az, aki nem tartozik a rendőrség kötelékébe). Még a futballból is vettünk át szállóigévé vált mondást, hiszen anno, amikor a drukkolók közül valaki a meccs közben berohant a nézőtérről a pályára, a „civil a pályán” felkiáltással megállították a mérkőzést. A civil szót ilyen értelemben már ki is tágítottuk: a kizárólag szervezeti értelmezésétől elrugaszkodva láthatjuk, hogy emberek jóval nagyobb csoportját érinti ez a kifejezés, mint a névvel, tagsággal ellátott jogi személyekét. A szót tovább elemezve le kell azt fordítanunk egy magyar szóra, a polgárra. A civil szó angol változata polgárt, polgárit jelent.
A konzervatív gondolkodás ezen a ponton erőteljesen eltér a civil, a civil szervezet, civil intézmény, polgári intézmény értelmezésében a liberális politikaelméletek által használt ugyanilyen kifejezésekétől. Ugyanúgy, ahogyan eltér magának a társadalomnak az értelmezésében is.
A liberálisok avagy általában a baloldali progresszív elméletek minden emberi közösséget az egyes egyén önkéntes beleegyezésével (valamiféle szerződéssel), közös cél elérése érdekében létrejövőnek képzelnek el, amelyből ki lehet lépni, vagy éppen változtatni lehet a szerződés egyes pontjain, (lásd alapító okirat), így ennek megfelelően az individuális emberek összességéről, egy-egy csoportjáról beszélnek. Ezzel szemben a konzervatív gondokodás minden emberi együttélési formát egyenrangúnak, ápolandónak tekint, feltéve, hogy története során bebizonyította: képes az abban élő személy boldogulását elősegíteni, a jó vagy megfelelően jó életét kialakítani. A konzervatív számára egyértelmű: a polgáriság kritériuma az, hogy ezek a közösségek egyenlő bánásmódot és egyenlő szabadságokat kapjanak. Mint a középkori városokban, ahol a város polgárainak egyenlő jogok és kötelezettségek jártak, így egyenlő volt a szabadságuk is.