A háztól persze nyugodtabb szívvel is búcsút vehetnénk. Kimúlt mögüle az a gazdasági és társadalmi háttér, ami éltette. Miért is ne mehetne a ház is a levesbe? Így múlik el a világ dicsősége, ugyebár. Csak az zavaró, hogy az embernek eszébe jutnak azok a létező példák, amelyek ugyanezzel a házzal kegyesebb kézzel bántak volna. Amelyek azt üzenték volna, hogy kimúlt ugyan az a világ, amely ezt a házat létrehozta és éltette évtizedeken keresztül, de hisszük és tudjuk, hogy ezek a házak a 21. században is élhetnek. Mint ahogy él a szomszéd ház, és mint ahogy él száz meg száz, ezer meg ezer pesti bérház.
Levegőtlen és napfénytelen lakások. Persze ismerjük a szólamokat. De mit kapunk helyette? Talán az új építésű lakások a modern építészet minden fényre és tájolásra vonatkozó elvét megvalósítják? Ne legyünk naivak! A jól hangzó szlogenek mögött a legtöbb esetben a középszerűség, a rossz kompromisszumok és a gyenge kivitelezési munkák húzódnak. Nem fogja senki sem megváltani a 21. század lakásépítését a Vasvári Pál utca és a Király utca sarkán, egy szűk telken. Ezt már most garantálni tudom.
A legpestibb utca 40. számú házának tehát ezennel búcsút inthetünk, és köszönthetjük a látszatra törekvés legújabb üdvöskéjét. Ez lesz a jövő útja…?”