Az első lépés lesz a legnehezebb: meghatározni, hogy kik is lennének az ellenségeink és vajon mi támadnánk rájuk, avagy ők miránk? Szögezzük le, hogy olyan – realista – katonai doktrína, amelyik Oroszország, az USA vagy Kína ellen készülhetne, nem létezik. Sem erőforrásaink, sem demográfiánk, sem az ország terepadottságai nem teszik lehetővé, hogy ilyen hatalmak ellen védekezzünk. Ha megtámadna és nincs, aki segítsen – és mikor volt? –, akkor főként a kedvező kapitulációs feltételeken kell gondolkodni, hogy ne döntsék feleslegesen romba az országot. Hogy mi támadjuk meg valamelyiket a fenti országok közül, az nem elképzelhetetlen – ugye volt már ilyen –, de akkor úgyis minden mindegy.
Létezik persze egy olyan elképzelés is, kvázi katonai doktrína, hogy mint NATO-tagok, nem kell különösebben semmire sem készülődnünk, megvédenek bennünket a szövetségeseink. Elég a katonai szövetség elvárásainak megfelelni, megvenni hitelből a méregdrága nyugati haditechnikát és békésen fizetni a kamatokat az idők végezetéig. Ennek az elképzelésnek hívei úgy vélik, hogy ha száz katonánkat és két helikopterünket elküldjük Afganisztánba meg ki tudja, még hova, ahol hidat, utat, iskolát építenek és üzemeltetik a tábori mosodát, akkor – ennek fejében – joggal várhatjuk el, hogy atomcsapást mérjenek Moszkvára, ha Oroszország ránk támad. Csak addig ne vegyünk levegőt – ahogyan mondani szokták.
A NATO mára túl van életpályája csúcsán: annyi ellentétes érdekű, eltérő történelmű ország lett a tagja, hogy erősen paralitikus állapotban van – ami a tényleges cselekvést illeti; mert harcias nyilatkozatokban nincs hiány. Manapság úgy tűnik, a NATO egyetlen szerepe, hogy némi nemzetközi hátteret és hivatkozást biztosítson az amerikai katonai kalandokhoz. Teszi ezt addig, amíg a nagy NATO-tagállamokban élő muzulmán tömegek egyes militáns tagjai esetleg fel nem robbantanak ezt-azt mérgükben a hittestvéreiket ért atrocitások miatt. Nyugat-Európa demográfiai lejtmenetben van, és egyre nagyobb mértékben a bevándorlók és gyerekeik közül kerülnek majd ki az egyáltalán hadra fogható férfiak. Hogy ezeket lehet-e a tálibok vagy az ISIS ellen vezényelni, az egy roppant érdekfeszítő kérdés.
*
Magyarország természetes ellenfelei – mind földrajzi, mind pedig történelmi okok tekintetében – a környező országok. Közülük többen ugyanúgy NATO-tagok, mint mi. Olyan katonai doktrínát készíteni, amely ellenük szól, meglehetősen pikáns dolog − bár nem lehetetlen, emlékezzünk csak a görög-török ellentétre, akik NATO-szövetségesként néhány Égei-tengerben meredező szikla miatt fenekednek egymásra, a ciprusi ügyről nem is beszélve.