Fegyvertartás

„Sokan hisznek abban, hogy addig jó, ameddig az emberek nem juthatnak hozzá éles lőfegyverhez, mert biztosan bűncselekményeket, vagy ostobaságokat követnének el vele. Azonnal megtorolnák a vélt, vagy valós sérelmeiket szomszédaikon, használnák hivatali ügyintézés során azzal motiválva az ügyintézőt a gyorsabb munkára, számukra kedvező tárgyú határozatok meghozatalára, vagy azt villogtatnák a bankban, plusz jövedelem szerzés reményében? Nem hiszem, vagy inkább nem akarom elhinni, hogy pár nap alatt egyes Dél-amerikai országokhoz hasonló állapotok lennének, ha enyhítenének a szabályozáson. Mindenki rohanna a fegyverboltba, hogy akkora készleteket halmozzon fel otthon, hogy még a negyedik világháborút is megnyerje vele? Nem valószínű. Kanadában is működik a rendszer, Svájcban is, és még sorolhatnám. Az USA nem jó példa erre, ott nagyon sok bűncselekményt követnek el lőfegyverrel, amit nagy valószínűséggel bármi mással is elkövetnének, ha épp betiltanák a fegyvertartást. Ha valakinek elmegy az esze, kitalálja, hogy a saját kezébe veszi a dolgokat és leszámol valakivel, valakikkel, akkor azt megteheti számtalan más módon is, mint ahogy erre sajnos hazánkban is van elég példa. Aki támadni akar, az bőven talál eszközt, csak a kreativitás szabja a határokat, ha vissza akar élni a jelenlegi szigorú szabályozással, arra is van lehetőség. Besétál egy lövész klubba, engedélyt szerez, és legálisan vásárol egyet.

Aki tehát bűncselekményt akar elkövetni, annak van lehetősége akár legálisan fegyverhez jutni, aki békés célokkal tartaná a fegyvert tegyük fel gyűjtőként, annak be kell érnie a hatástalanított darabokkal, amik látványától bárkinek, aki szereti a fegyvereket összeszorul a gyomra. Az új hatástalanítási szabályok már nem teszik lehetővé, hogy az elsütő szerkezet működőképes maradjon, és olyan látványosan tönkreteszik a fegyvert, hogy azt egy gyűjtő már nem venné a kezébe.

Miért gondolják sokan, hogy minden esetben a szabályok szigorítása a célravezető? Rengeteg érvet fel lehet hozni a szabályok enyhítése mellett is. A példa kedvéért, azokat, akik nem vendégségbe járnak mások lakásába, házába talán elgondolkodtatná az az eshetőség, hogy betörés közben őket is érheti meglepetés, ha éles lőfegyverrel találják szembe magukat. Sok bűnelkövetőt visszatartana a tudat, hogy akár egy bolti lopás, vagy rablás során is többet kockáztatna, mint amennyit nyerhet.”