„A lényegét tekintve egy tőről fakad a termelői piacokon egyre szaporodó visszaélések köre, melyet csak az avatott szeműek vesznek észre. A sokak által kedvelt káptalantóti piacra nagyjából megalakulása óta járunk évente 6-7 alkalommal. A kezdeményezés zseniális, a hangulat nagyszerű. Néhány éve viszont sok »őstermelő« árul olyan szappant, amelyet a Lushban kapni, elszaporodtak a lomisok, és a népi rittyentőben árult gagyi. Helybeli cimborák felvilágosítanak, hogy a »házi füstölésű« sajt valóban házi füstölésen ment keresztül, csak maga a sajt olcsó Lidl termék. Azóta, ha kimegyek is, óvatosságból alig veszek valamit. Megéri tönkretenni ezt a jó kezdeményezést?
A tanyafejlesztési program nagy nyertese a tanyasi élet központja, Budapest ötödik kerülete, a Belváros. A rossz vicc ideológiája a termelői piac fejlesztése volt főként a Hold utcai piacra fókuszálva. Többször inspiciáltam ott önszorgalomból a valóság megismerése érdekében. Katasztrófa. A Hold utcai piac üres, pótcselekvésként péntek délelőtt van kitelepülés a Szabadság térre, ahol a vásárlók csak lézengenek, a megszállási emlékmű elleni tüntetők pedig nem igazán jelentik a magyar kézműves termékek felvevő piacát. Hét közben a piacon olyan ősi kézműves termékeket árulnak mint az aszalt kanadai áfonya. Az »őstermelő« árust elnézve a kanadai áfonyát kitoloncolása előtt hozhatta magával, de hogy személyesen ő aszalta volna, erősen véleményes.
A 2010 előtti világ hol lappangó, hol kifejezett gyűlöletét a magyar termékek iránt utáltam nagyon. Örömmel vettem, hogy változás állt be e téren, és sok jó kezdeményezés támogatást kap. Aztán mi lett belőle? Magyarságra való hivatkozással visszaélések sora, ügyeskedők, a támogatások lenyúlóinak piaca.
Most kérem nincs kire hivatkozni, nincsenek gonosz multik, azok már elmentek vagy csomagolnak, esetleg ők is felülve a magyar áruk támogatásának szelére, változtattak. Most csak egymást csaphatjuk be, és jó magyar szokás szerint meg is tesszük, de ebből nekem borzasztóan elegem van.”