Focinkról és fogyatékosságainkról

Amikor Gripenek húznak el hatvanmillióért a becslések szerint pár száz millióért meghívott Chelsea-vel játszott gálameccsel átadott, 13 milliárdba kerülő új Fradi-stadion fölött; amikor százmilliárdra becsülik az új Puskás-stadion építési költségeit; amikor észbontóan irracionális ékszerstadion épül közel négymilliárdból egy kis dunántúli faluba, akkor...

...akkor senki, se az állam, se egy fociguru, se egy focista, se egy oligarcha, se egy politikus, se egy nagyvállalat vagy magánszemély nem adott 12 millió forintot arra, hogy a magyar értelmi sérült fociválogatott elutazhasson a brazíliai vébére.

Nem, ez nem lélegeztetőgépezés. Ez foci. Ami mégis lelki lélegeztetőgép lehet sokaknak, például a focizó fogyatékosainknak.

Ahogy a Nemzeti Sport írja: a 2014-es világbajnokságról financiális akadályok miatt a magyar csapat lemaradt, mivel a szövetség nem kapott elegendő támogatást a részvételhez – pedig a világranglistán elfoglalt 3. helyezése alapján biztosította a helyét Brazíliában. Négy évvel ezelőtt a dél-afrikai vb-n a kis- és nagypályán is sikeres magyar válogatott a negyedik helyet szerezte meg, Németországot megelőzve. Mivel most nem mehettek ki a vébére, ezért lejjebb csúsznak majd a világranglistán.

Egy párhuzamos valóságban Zlatan Ibrahimovic zsebből kifizette a 12 millió forintnak megfelelő költséget a svéd fogyatékos-válogatottnak. „A futball mindenkié, függetlenül nemtől és egészségi állapottól. Mi lemaradtunk a vébéről, ami hatalmas csalódás volt. Amikor hallottam erről az ismeretlen csapatról, azt mondtam magamnak, mindent el akarok követni, hogy átélhessék, milyen is egy világbajnokságon képviselni a hazájukat. Nem volt min gondolkodnom” − mondta Ibra.

Nekünk viszont van min gondolkodnunk. Mondjuk saját fogyatékosainkkal szembeni saját fogyatékosságainkról.