„A történet arról szól(na), hogy a csángók elfeledett székelyes hagyományait mentsük meg az enyészettől. Magyar gyökereiket, hovatartozás-tudatukat, ne hagyjuk, hogy az egyre erősödő román nacionalista hatások teljesen befolyásolják, ezáltal még inkább talajvesztetté váljanak.
Eddig a szándék.
Ettől még egyetlen román iskolában tanuló gyermek sem fogja csillogó szemmel hallgatni a Bóbitát Weöres Sándortól, Kányádi feketerigója hidegen hagyja őket, Ady maximum egy manelistát jelent számukra.
Könnyebb, kényelmesebb elfogadni, ha a román tanár kijelenti a vaskos igazságot és egyenesen megtiltja nekik, hogy magyarórára járjanak, hiszen a »többnyelvűség problémát okoz a kognitív fejlődésükben, jelentősen gátolja a tanulási képességeiket«.
Ez van most, 2014. augusztusában, valahol Moldvában, messze az országúttól, messze a világtól. És ez lesz majd akkor is, ha már nem én tanítok ott.”