Gondolkodtam rajta egy darabig, hogy reagáljak-e érdemben, és cáfoljam-e sorról sorra, tényekkel és linkekkel alátámasztva, amit összehordott rólunk, de nem fogok, elég ennyi is, mert azzal csak lealacsonyodnék ennek az írásnak a színvonalára, amely egy primitív, nettó hazugságok és csúsztatások sorával teli gyűlöletbeszéd. Pont olyan, mint amivel minket szeretnek vádolni. Ez az igazi szellemi kútmérgezés, ez az igazi feszültségkeltés, és nem az, amikor mi próbáljuk felemelni a szavunkat és nyomást gyakorolni a Fideszre, hogy tegyen valamit, vagy legalább szólaljon meg és tiltakozzon az ellen, ami most Kárpátalján folyik. Ellenzékből ennyit tudunk tenni, a nyilvánosság erejével próbálni hatni, többet sajnos nem nagyon tehetünk. De ennyit megteszünk! És még valamit: tüntetni fogunk, jövő pénteken az ukrán nagykövetség előtt este hattól, és tiltakozunk a sorozások meg az ukrán menekültek magyar falvakba telepítése ellen. A Fidesz azonban kussol, vagy ha megszólal, akkor Ukrajna területi épségét félti. Igen, a magyar kormánynak ebben a helyzetben ez a legfontosabb, Ukrajna területi épsége, nem is egyszer elmondták már. Persze lementek már a választások, a szavazatokat besöpörték, most már úgyse számít. Most az a lényeg, hogy a Fidesz és a KMKSZ tehetetlenségéről és megalkuvásáról azzal tereljék el a figyelmet, meg nem utolsósorban a népharagot, hogy mindenért a Jobbik a hibás. Jövő hétre már a polgárháborúért is mi leszünk a felelősek.
Talán kár is volt ezzel az írással ennyit vesződni, de rosszul érinti az embert, ha őszintén és mélyen átérez valamit, mégis a legelemibb jó szándékot és tisztességet is elvitatják tőle. (Esetemben ráadásul még ennél többről is szó van, személyesen is érintett vagyok feleségem családja által, akik ott élnek, és minden, ami történik, őket is fenyegeti.) Tesszük hát továbbra is a dolgunkat, aki hozzánk fordul, annak próbálunk segíteni mindabban, amiben szerény lehetőségeink engedik. És ha tetszik a KMKSZ-Facebook-huszárjainak és gazdáiknak, ha nem, akkor is elmondjuk a véleményünket a gyávaságról és a megalkuvásról, akkor is szóvá fogjuk tenni mindazt, amit jogosnak, amit fontosnak tartunk, amivel megkeresnek minket, amit elvárnak tőlünk és amiről úgy gondoljuk, hogy segíteni tudjuk vele a külhoni magyar közösségeket, köztük azokat, akik most a legnehezebb helyzetben vannak, Kárpátalja magyarságát.